Uniós jogba ütközhet a devizahitelek korlátozása

Csak forinthitelekhez lehessen jelzálogot bejegyezni. Orbán Viktor június 8-án bejelentett csomagjának 26. pontja szerint a kormány ezt szolgáló jogszabálymódosításokat készít elő. Az indoklás szerint a devizahitelek miatt eddig is százezrek kerültek kiszolgáltatott helyzetbe, nem szabad megengedni, hogy ez másokkal is megtörténjen. Az intézkedés egyértelműen a devizahitelek közvetett, de teljes tiltását szolgálja, legalábbis az ingatlan-, illetve az ingatlanfedezetű hitelek esetében.

A korlátozás azonban könnyen az uniós jogba ütközhet. Az Európai Bíróság 1999-ben hozott (a C-222/97 ügyben) ítéletet egy, a fentiek alapján körvonalazódó szabályozáshoz nagyon hasonló ügyben. Egy osztrák törvény megtiltotta, hogy Ausztriában külföldi valutához kötött, abban meghatározott jelzálogot jegyezzenek be.

Az osztrák bíróságtól utalással az Európai Bírósághoz került ügyben a bírák kimondták, hogy  az ilyen korlátozás áttételesen akadályozhatja a tőke szabad áramlását. A bíróság szerint a hitelezés a tőkeáramlás egyik fontos csatornája, a hitelezés egyik alapvető, elválaszthatatlan biztosítéka – különösen ingatlanok esetében – a jelzálog.

Az ügybe ráadásul beszállt (szaknyelven: beavatkozott) a megtámadott Ausztria mellé Finnország. Az osztrák érvelés döntően arra irányult, hogy a szabályozás nem sérti a tőke szabad áramlását, és növeli a rendszer átláthatóságát, ha a hitelezők mind pontosan láthatják, hogy schillingben pontosan mekkora az ingatlanon a teher. A finnek azt próbálták bebizonyítani, hogy lehetnek olyan esetek, amikor az ilyen típusú szabályozás az alapelv sérelme ellenére is indokolt, mondta Kende Tamás ügyvéd, uniós szakjogász. A bírósági döntés azonban határozott volt. Egyfelől leszögezte, hogy a más tagállam valutájában meghatározható jelzálogbiztosíték kizárása sérti a tőke szabad áramlását. Másfelől azt is leszögezte a bíróság, hogy nem ismer el kivételesnek tekinthető helyzeteket, melyek indokolnák a korlátozást.

A tervezett hazai intézkedés részletei nélkül nehéz bármit biztosan állítani, de nem lesz könnyű olyan szabályozást alkotni, amely a fenti nagyon általánosan megfogalmazott döntés fényében ne minősülhetne a tőke szabad áramlását akadályozónak. Bár a gazdasági válság és a „valutakitettség” nemzetgazdasági hatásai akár meg is győzhetik az Európai Bíróságot, véli a nemzetközi jogi szakértő. (11 év telt el az előző ítélet óta, így megváltozott súllyal eshetnek latba egyes kifogások.)

Az Alkotmánybíróság is beleszólhat

Felvetésünkre, hogy pusztán a magyar jog, a tulajdonjoggal való rendelkezés alkotmányban is garantált szabadsága nem jelent-e akadályt egy ilyen szabályozás előtt, Kende Tamás úgy vélte, ha az intézkedés nem visszaható hatályú – és erről nincs szó – a korlátozás nem valósítja meg a tulajdonjog aránytalan vagy indokolatlan korlátozását. És a korlátozás nemzetgazdasági és egyéb szempontokkal indokolható lehet. Kende hangsúlyozta azonban, hogy „az ördög a részletekben rejlik”, csak a konkrét szabályozás ismeretében lehet alkotmányjogi és európai jogi szempontból ítéletet mondani róla.

Az ügy minden bizonnyal az Alkotmánybíróság elé kerül majd, vélekedett egy másik, neve mellőzését kérő jogi szakértő. Az alkotmányos jog korlátozása mindenképpen felvethető, azonban az AB eddigi praxisában nem igazán születtek olyan döntések, amelyekre támaszkodva előre levezethető lenne valamilyen következtetés. Egy másik, szintén név nélkül véleményt mondó banki szakjogász szerint ha a korlátozást a devizában történt makrogazdasági szintű eladósodottság növekedésére, illetve az eladósodott lakosság védelmére hivatkozva, ésszerű és szükséges időtartamra vezetik csak be, a tulajdonjog korlátozása feltételezhetően nem minősül  aránytalannak, és így alkotmányellenesnek sem.

Az idézett szakértő szerint ugyanakkor nem lehet elmenni a mellett, hogy egy ilyen döntés jelentős visszalépést jelen a rendszerváltás után felszabadított devizagazdálkodásban. A magyar gazdaság történetében a devizakódex megszűnése, a devizagazdálkodás teljes szabadsága a társasági törvényhez hasonló jelentőségű lépés, nehezen képzelhető el, hogy bármi is indokolna ebben bármilyen kis visszalépést is.

Gazdasági szükség?

Az indokokról egyébként is lehet vitatkozni. Miközben tény, hogy a devizahitelek elterjedése mára banki rendszerszintű és nemzetgazdasági kockázatot is jelent, kérdéses, hogy a teljes tiltás vagy egy megkésett, de enyhébb szigorítás volna a kiút. Utóbbi egyébként elkezdődött, hiszen az önrész és a törlesztőrészlet és a havi jövedelem arányának meghatározása, deviza hiteleknél a forintnál lényegesen nagyobb hitelképességet előíró szintje már ma is élő intézkedés.

A szigorítás és a forintkamatok csökkenése (a devizahiteleknek a lakossági tapasztalatok okozta népszerűségvesztésével) már azt eredményezte, hogy áprilisban az új hitelek hetven százaléka forintalapú volt (a hitelezés összes értéke persze jóval elmarad a válság előtti, devizaalapú uralomtól).

A szabályozás gazdasági kérdéseiről megoszlik a szakértők véleménye, az azonban bizonyos, hogy miközben a bankadó ellen számos aggályt megfogalmazva kikelt a pénzügyi szféra, a devizahiteleket lényegében teljesen megszüntető tervről nem hangzottak el érvek. Sőt az általunk megkeresett piaci szereplők hivatalos válaszaikban jogi vagy piaci aggályok helyet inkább elkenték a választ. Egy jellemző, de így is csak a bank nevének említése nélkül felhasználni kért tipikus válasz: „A szigorítás ugyanakkor a mai piaci tendenciákat figyelembe véve már nem jelent jelentős változást, hiszen az új ügyleteknél a forint dominanciája egyértelműen megfigyelhető.”

Pedig a devizahitelek még ma, a már csak 5,25 százalékos forintkamat mellett is kedvezőbbek, derül ki a Portfoliomoney kalkulátorának segítségével. A keresésnél tízmilliós hitelt, húszéves futamidővel adtunk meg, az összehasonlíthatóság érdekében olyan nagy fedezettel és jövedelemmel, hogy bármilyen devizakonstrukció átférjen a rostán. A legjobb ajánlatot svájci frankban, euróban és forintban is az AXA adta. A thm és a havi részlet frankban a legkisebb, 5,18 százalék, ami 70 756 forintos havi részletet jelent, euróban havi 73 004 forintot kellene fizetni 5,64 százalékos thm mellett. Forintban 7,52-es thm mellett 77 530 forintot fizetnénk az első évben, a 13. hónaptól viszont már 78 400 forintot. Azaz a havi teherben hosszabb távon (a mostani árfolyamok mellett) nyolcezer forinttal olcsóbb havonta a frankhitel.

Még jobban mutatja a különbséget a teljes visszafizetett összeg: a tízmillióért húsz év, azaz 240 hónap alatt frankhitelnél 15,56 milliót, eurónál 16,12 milliót, forintnál 18,9 millió fizetünk vissza – 3,4 millióba fáj húsz év alatt a frank- és a forinthitel közötti különbség – nem kalkulálva persze az árfolyamváltozásokkal. Különböző bakok ajánlatait összehasonlítva még nagyobb lehet az eltérés, jellemző, hogy ugyanezekkel a keresési paraméterekkel az euróhitelek között kilencvenezer, a forinthiteleknél százharmincezer forintot meghaladó havi törlesztéssel járó konstrukciót is találunk.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!