Ellentmondásosan alakult az elmúlt évtizedben a közvélemény abban a kérdésben, hogy a női munkavállalás milyen hatást gyakorol a család és a gyerek helyzetére.
Az évtized eleje óta ugyanis csökkent azok aránya, akik szerint a nő munkavállalása káros a kisgyerek, illetve a család számára, ugyanakkor azok aránya is csökkent, akik szerint az anya-gyerek kapcsolat akkor is felhőtlen marad, ha a nő dolgozik - állapította meg a Tárki kutatása a közelmúltban.
Összességében minden nyolcadik felnőtt magyar (12 százalék) véli úgy, hogy a női munka mindhárom állítás értelmében bajok forrása, s lényegében ugyanilyen az aránya (14 százalék) azoknak is, akik szerint a női munka nem okoz gondot sem a családnak, sem a gyerekeknek. A női munkában a család és a gyerekek számára veszélyt érzők aránya sem a nemek, sem a korcsoportok között nem tér el jelentősen (egy kicsit magasabb a férfiak körében).
Arányuk az átlagnál magasabb a nyugat-dunántúli régióban és a községekben élők (26, illetve 15 százalék), illetve az általános iskolai végzettséggel rendelkezők (16 százalék) és a betanított vagy segédmunkások (17 százalék) körében. Igen magas (22 százalék) az így gondolkodók aránya azok között, akik úgy érzik, hogy mostanában gyakran előfordult, hogy munkájuk miatt nem tudtak eleget törődni családjukkal vagy másokkal.
A női munka és a család között semmi konfliktust nem érzékelők aránya sem tér el az átlagtól nemek és korcsoportok szerint (bár a nők körében kissé magasabb). Többen gondolkodnak így az észak-magyarországi régióban és a megyeszékhelyen élők (27, illetve 26 százalék), valamint a legalább főiskolai végzettséggel rendelkezők körében (17 százalék).