Meglepetésre kisebb volt a drágulás

Az infláció a júliusi, technikai okokra visszavezethető nagy esés után is csökkenni tudott. Ebben valószínűleg szerepet játszhatott még némi áfahatás: a tavaly júliusi áfaemelés egy kis része vélhetően augusztusban jelent meg az árakban, így a bázis tovább emelkedhetett.

Az infláció szerkezetében nincs nagy meglepetés. Az élelmiszerek szezonális jellegű áresése kisebb volt a tavalyinál, aminek a gyengébb terméseredmény lehetett az oka. A várakozásoknak megfelelően látszik az árakon a szezonvégi ruházati kiárusítás is, az viszont örvendetes, hogy éves szinten defláció van a termékkörben - ez azt látszik igazolni, hogy a gyenge árfolyam helyett a szűk belső kereslet hat inkább a pénzromlás ütemére. Ugyanez mondható el a tartós fogyasztási cikkek esetében is.

A várakozások szempontjából jó hír, hogy a szolgáltatások áremelkedése is mérsékelt maradt. Ugyanakkor az infláció tartós elemeit megragadni szándékozó maginflációs mutató 1,3 százalékról 1,5 százalékra emelkedett. Ez azért érdekes, mert az általános képünk szerint az inflációt ideglenes ársokkok tartják magasan, ehhez képest most épp a tartós elemekben mutatkozott némi árnyomás, a kevésbé tartós tényezők pedig lefelé húzták az indexet.

Igaz, a maginfláció még így is alacsony, és bár a rövidebb bázisú mutató is emelkedett, az a képünk továbbra sem változott, hogy az árnyomás egyelőre alacsony a gazdaságban.

A jegybank a legutóbbi inflációs jelentésében nem volt túl derűlátó az inflációs kilátásokat illetően, hiszen csak 2011 végére jelezte, hogy az árindex a 3 százalékos cél közelébe csökken. A mostani adat talán nagyobb derűlátásra ad majd okot, igaz, a nyersanyagok oldaláról érkező árnyomás a termelői árakban már tetten érhető. Hogy a mostani adat csak ideiglenesen okozott-e kellemes meglepetést, majd a következő hónapokban derül ki.