Elpazarolt Gripen-milliárdok

A Gripen-beszerzés gazdasági ellentételezésébe bevont cégek tapasztalatai alapján kimondhatjuk, ami az elmúlt években csak sejtésként fogalmazódott meg: Magyarország az elmúlt tíz évben elszalasztotta a Gripen-beszerzésekhez kapcsolódó gazdaságfejlesztési lehetőséget.

A folyamatokat ismerő, de kivétel nélkül névtelenséget kérő forrásaink szerint az ellentételezési program keretében elszámolt 191 milliárd forintnyi beruházás, illetve export jelentős része a vadászgépek megvásárlásától függetlenül is megvalósult volna.

Az eredményeket értékelve úgy fest, hogy sem a politikai szándék sem pedig a szakmai felkészültség nem volt meg ahhoz, hogy olyan ellentételezési szabályrendszer jöjjön létre, aminek köszönhetően realizálódott volna a várt gazdasági haszon. Pedig a cél eléréséhez szükséges nemzetközi gyakorlat ismert volt, mégis olyan döntések születtek, amelyek ezt nagyrészt figyelmen kívül hagyták. Hogy ez miért történt így, egyelőre nyitott kérdés. A háttérbeszélgetéseink során körvonalazódó kép alapján nem egyértelmű, hogy csupán a döntéshozók alkalmatlansága, vagy a Magyarországon mindennapos, párt- és kampányfinanszírozással összefüggő korrupció áll a kudarc hátterében, esetleg mindkettő: utóbbira persze semmiféle bizonyíték nincs, de az ellentételezésbe bevett beruházások ellenőrzésének hiánya, a teljes program értékelésének titkosítása, az egész ügylet szabályozásának szakmai hibái mögött nehéz nem politikai akaratot, döntéseket feltételezni.

Miért a Gripen?

Az első Fidesz kormány 2001-ben gazdasági hasznosságával érvelt a Gripen vadászrepülők beszerzése mellett. A repülők gyártója azt ajánlotta a kormánynak, hogy ha az ő ajánlata lesz a befutó, akkor a beszerzési összeg 105 százalékával megegyező értékben valósít meg magyarországi beruházásokat, ösztönzi magyar áruk vásárlását, illetve magyar alvállalkozók megbízását.

A bőkezű, de nemzetközi összehasonlításban kiugrónak semmiképpen nem nevezhető ellentételezési (offset) ajánlat volt a legfőbb érv a Gripenek mellett, ugyanis a honvédségi kötelékben repülő orosz MiG-ek felújítása illetve az F16-osok beszerzése – például a belga ajánlat elfogadása – jóval olcsóbb lett volna. Ráadásul katonai szakértők még 2001 augusztusának utolsó napján, egy bő héttel a végleges kormánydöntés előtt is valamelyik (belga, török, amerikai) F16-os ajánlat elfogadását javasolták a kormánynak. Végül a kormány Nemzetbiztonsági Kabinetje 14 Gripen vásárlása mellett döntött 2001 szeptember 10.-én.

Ezen az ülésen a Népszabadság akkori cikke szerint a jelenlévők többsége az amerikai típus mellett érvelt, csak az volt a kérdés, hogy melyik ország ajánlata lesz a befutó. Fordulat akkor történt, amikor az ellentételezés került elő. Matolcsy György gazdasági miniszter és Orbán Viktor miniszterelnök is a „hihetetlenül jó feltételű” svéd ajánlatot támogatták a magyar katonai vezetés, illetve washingtoni és brüsszeli diplomaták, szakértők megdöbbenését kiváltva. A megbeszélés után a gazdasági miniszter a sajtó nyilvánossága előtt is elismerte, hogy a döntést elsősorban gazdasági szempontok befolyásolták.

A bérleti szerződést a Medgyessy-kormány 2003. február 3-án módosította, miután elvetette a szerződés felmondásának lehetőségét, ami 70 milliárdos bánatpénz-fizetési kötelezettséggel járt volna. A felülírt egyezség szerint jobb, NATO-kompatibilis gépeket kaptunk, azonban több tízmilliárd forinttal nőtt a beszerzés költsége (ezután dőlt el például, hogy a gépek a levegőben is utántölthetőek lesznek). Cserébe a gyártó már a bérleti díj nettó 110 százalékának megfelelő, 191 milliárd forintról szóló ellentételezést ajánlott tett.

Csak a füstje volt nagy

Az ellentételezési (offset) programmal kapcsolatos érdeklődés is óriási volt, rengetegen részesedni akartak a remélt haszonból. Országszerte mintegy háromtucat bemutatót rendeztek, ahol a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Ügynökség (ITDH), illetve a Gripen-gyártó tulajdonosa, a Wallanberg-csoport közös munkacsoportja a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara helyi szervezeteit is bevonva vázolta a befektetési és exportlehetőségeket a magyar vállalatoknak.

Az ITDH még egy közel ezer céget számláló adatbázist is felépített, hogy a svédeknek könnyebb legyen választani az érdeklődők közül. Azonban már 2002 márciusában, tehát a szerződéskötés után néhány hónappal tudható volt, hogy a Wallenberg-cégbirodalom elsősorban itteni érdekeltségeit fogja bevonni a kijelölt vállalati körbe, tehát az Electrolux és az Ericsson kiemelt szerepet kapnak.

A látszatot azonban még jó ideig igyekeztek fenntartani. A korábbi képviseleti irodát a Saab 2003-ban átalakította, a Saab-Gripen Hungary Ipari Együttműködési és Tanácsadó Kft. névre keresztelt új cégének pedig azt a feladatot adta, hogy újabb beruházási és exportlehetőségeket tárjon fel Magyarországon.

Morzsák sem jutottak

Az ellentételezésben hivatalosan résztvevő kisebb vállalatok többsége svédországi kötődésű, a programban összesen 10-15 milliárd forintos súllyal jelentek meg, befektetés vagy exportteljesítés formájában.

Úgy tudjuk, a befektetésként elszámolt ellentételezésben negyedik legjelentősebb Nolato Protec Kft. is a Gripen beszerzés előtt telepedett ide, 2001-ben. A cég nyilvánosan elérhető adatai szerint eleinte az Electrolux kizárólagos beszállítóiként működtek, műanyag alkatrészeket gyártottak. A beruházásból azonban kudarc lett, a cég akkori svéd vezetőit eltávolították, a gépeket Jászberényből Mosonmagyaróvárra telepítették, az ellentételezés keretében elszámolt csarnoképületet pedig eladták.

A Gripen-programban a Miskolci Vasipari Zrt. (MV) 831 millió forintnyi svédországi exportját ismerték el a gépbeszerzésnek köszönhetően létrejött exportnak. Ezzel szemben az MV exporttöbblete egyáltalán nem kötődött a repülők megvásárlásához, a magyar cég és a Camfil Farr ipari légtisztító berendezéseket gyártó svéd multi kapcsolata az ellentételezéstől függetlenül jött létre és fejlődött fel az évek alatt.

Az Astra Zeneca angol-svéd gyógyszergyártó is a gépvásárlásról szóló döntés előtt érkezett az országba. 2001-ben a cég vezetői elhatározták, hogy két részleg összevonásával teszik hatékonyabbá a működést, ekkor kezdődött a törökbálinti telephely kibővítése. A céget ismerő forrásunk úgy fogalmazott, hogy „a vállalaton belüli racionalizálási folyamatnak nem lehetett túl sok köze a gépbeszerzéshez, ellentételezésként ugyanis azt az összeget számolták el, amit a telephelybővítésre költöttünk még a gépek vásárlása előtt.”

Az ellentételezési programban legkisebbként, mindössze tizenhét milliós részesedéssel megjelenő MIX Ipari és Kereskedelmi Kft. jelenleg felszámolás alatt áll. Annyit megtudtunk, hogy a cég az IM Heart nevű svéd társasággal volt kapcsolatban, raklapszögező gépeket szállítottak nekik, de az együttműködés néhány darab gép exportálása után befejeződött. Nem volt sokkal sikeresebb az Egererdő Zrt. és a svéd Forbo együttműködése sem, az üzleti kapcsolat körülbelül két éve zárult le.

A Gripen-ellentételezésben résztvevő 14 vállalat egyikének vezetője levélben reagált kérdéseinkre, névtelenséget kérve. „Társaságunk soha, sem közvetve, sem közvetlenül nem volt részese semmiféle tárgyalásnak a SAAB Gripen vadászgépbeszerzéssel vagy annak ellentételezési megállapodásával kapcsolatban. Társaságunk azon döntése, hogy Magyarországon fektet be, kizárólag a magyarországi piaci keresleten alapult. Nincs tudomásunk arról, hogy ezen kereslet milyen módon van kapcsolatban az ellentételezési ügylettel.”

Ellentételezés letudva

A Gripen-ellentételezés keretében megvalósuló legjelentősebb beruházást a svédek egy olyan gyáráttelepítés alapján számoltatták el, amit a cég saját bevallása szerint a puszta gazdasági racionalitást követve is meglépett volna. 2004 februárjában a Wallenberg-csoporthoz tartozó Electrolux bejelentette, hogy bezárja a Svédország déli részén található porszívógyárát, és az alacsonyabb bérköltségek miatt Magyarországra hozza a termelést. A cég szóvivője, Jacob Broberg azonban tagadta, hogy a beruházás és a Gripen vásárlás között bármiféle összefüggés volna. „Akárhogy is lesz, a saját érdekeink vezérelnek minket. Nem részesülünk a Gripen-üzletből, ezért nem is vesszük figyelembe azt.” Az ellentételezés szabályrendszerét alakító és alkalmazó beszélgetőtársaink ezt az utólag furcsának tűnő kiszólást úgy magyarázták, hogy az „bizonyára a svéd közvéleménynek szólt, hiszen ott sem népszerűek a katonai, fegyverkezési projektek.”

Az Electrolux-szóvivő még azt is megjegyezte, hogy „az eddig magyar tapasztalatok kedvezőek, nyereségesek az ottani üzemeink, így meglepő lenne, ha a mostani gyártáskihelyezés nem lenne sikeres”. Akármi is legyen a kijelentés mögötti szándék, az tény, hogy az Electroluxnál Magyarország nem a Gripen-vásárlás miatt került látóterébe, hanem a nyugati bérek töredékéért dolgozó munkaerő miatt. (A gyártó már 1991-ben betelepedett, amikor a privatizáció keretében megvásárolta a Lehel hűtőgépgyárat).

A Wallenberg-csoport a porszívógyár áttelepítésével és a 16,5 milliárd forintból megvalósuló nyíregyházi hűtőszekrénygyárának 2004-es beindításával a közel hatvan milliárdos befektetési kötelezettségének 94 százalékát házon belül, komolyabb erőfeszítés nélkül letudta. Egy háttérbeszélgetésükön ezzel kapcsolatban az hangzott el, hogy bár az eredeti célrendszernek megfelelt a program, hiba volt, hogy „nem volt konkrét, szektoriális kormányzati irány”, így a svédek érdekei jóval hangsúlyosabban érvényesülhettek, az ellentételezés teljesítése nekik „gyerekjáték volt”.

Az ellentételezésre vonatkozó szabályok szerint a 191 milliárdos teljes összeg egyharmadát is elég volt beruházásra költeni – ezt gyakorlatilag lefedte az Electrolux gyárépítése –, a nagyobb, kétharmados részt pedig akár exporttal is lehetett ellentételezni. Az export elsöprő többségét, mintegy bő 110 milliárd forintot éppen az új gyárak biztosította termelés adta. Ha úgy vesszük, így valójában egyetlen beruházás eredményét kétszeresen sikerült elszámolni a programban, hiszen a cégek exportteljesítménye a beruházás eredménye.

Szabad szellemben

Egy 1999 október 22-én elfogadott kormányrendelet szerint a Kormány Nemzetbiztonsági Kabinetje közbeszerzési eljárás nélkül is rábólinthatott a haditechnikai beszerzésekre, összeghatártól függetlenül. A kormányrendeletnek köszönhetően a mindenkori kabinetek lényegében minden megkötés nélkül rendelkezhettek arról, hogy a Saab milyen ágazatokba csatornázza vissza a gépvásárlásból kasszírozott százmilliárdokat.

Ez azonban nem történt meg, mert a magyar kormány az úgynevezett szabad ellentételezés mellett tette le a voksát - szemben az irányított verzióval. A szabad ellentételezésnél nincsenek kijelölt szektorok, nincs határozott gazdaságfejlesztési cél, csupán egy keretszerződés jön létre, az állam további szerepe pedig az ellentételezés hatósági nyilvántartására korlátozódik.

Az ellentételezésből azért nem lett kézzelfogható gazdasági sikertörténet, mert a szabad offset következményeként a lapokat már akkor leosztották, amikor a tinta még meg sem száradt a 2001 december 20-án aláírt első ellentételezési megállapodáson.

Értékelés titkosítva

A hurráoptimista hivatalos nyilatkozatok ellenére a szabályozók is ráébredtek, hogy Magyarország kis túlzással kimaradt az üzletből, a várt gazdaságfejlődés pedig elmaradt. A gazdasági tárca 2004 május elsejével új ellentételezési irányelveket léptetett életbe, a szándék a nagy hozzáadott értékű technológiák kiemelt támogatása és a magyar hadiipar fejlesztése lett. De mivel az előírt befektetési hányad nagy része ekkorra már teljesült, a szabályozás változtatása sem tudta érdemben új pályára terelni a Gripen-programot.

Információnkat, miszerint az offsetet megelőzően és követően sem készült audit, ami a közvéleménynek hitelesen és érzékletesen bemutathatta volna az „ez volt, ez lett” állapotokat, kormányzati forrásaink is megerősítették. Ráadásul 2004-től a statisztikai törvény változásai miatt az ellentételezésben résztvevő cégek exportadatainak összesítésekor a vállalatok önbevallására kellett támaszkodni, „helyszíni ellenőrzések pedig csak a nagyobb cégeknél voltak” – fogalmazott kérdésünkre az eljárást jól ismerő beszélgetőtársunk.

A kudarcsorozat közvetett elismeréseként az offsetszabályozást tavaly is átírták. Az export jelentősége végképp háttérbe szorult, a jövő ellentételezéseinek prioritása a széles beszállítói kör kiépítése lett. 2009. június 9-én a Gripen Ellentételezési Megállapodás lezárult, a programot hivatalosan értékelő zárójegyzőkönyvet pedig tíz évre titkosították.

(A cikk a Transparency International Magyarország Képmutatás projektjének keretében készült. A teljes írás az Élet és Irodalomban olvasható.)