Nem vehet át minden problémás hitelt az állam

Nincs igazán idő késlekedni a problémás hitelek kezelésére szolgáló Nemzeti Eszközkezelő Társaság létrehozásával, a bankok hitelezési aktivitását nagyon negatívan érinti a késedelmes hitelek arányának szűnni nem akaró emelkedése – hangzott el a PricewaterhouseCoopers sajtóbeszélgetésén.

Hosszú az út, mire az intézmény megszületik

A munka nem az eszközkezelő társaságot megalapító törvény megalkotásával indul, mindezt egy nagyon komoly, aprólékos előkészítő munkának kell megelőznie, amelynek keretében a hatóságok a problémás, késve fizető hitelesek csoportjáról részletes információkat gyűjtenek össze – hangsúlyozta Bunna Gyula, a PwC igazgatója.

Meg kell nézni például azt, hogy jelzálogfedezetű hitel esetén a nem vagy jelentős késéssel fizető kölcsönfelvevő ingatlana hol helyezkedik el, ott mennyire likvid az ingatlanpiac, van-e munkája és milyen a képzettsége az illetőnek, a környéken milyen a munkaerőpiaci helyzet. Az politikai döntés kérdése, hogy csak az ingatlanhiteleseket kívánja-e célbavenni a kormányzat, vagy a személyi kölcsönökre is kiterjedne-e az eszközkezelő hatóköre, esetleg a vállalati szektor problémás hiteleit is át kívánják-e venni a bankoktól.

Magyarországon egy nemrégi felmérés szerint csaknem 100 ezer ingatlanhiteles késik több mint három hónapot a törlesztéssel, ezek a hitelek nem teljesítő hiteleknek számítanak már. A problémás hitelfelvevők azonban nem egységes csoportot alkotnak, így eltérően is kell őket megsegíteni kormánydöntés esetén – hívták fel a figyelmet a PwC szakértői.

A legnagyobb arányban azok vannak, akik több évig nem lesznek képesek a törlesztőrészletet fizetni, de 4-6 év múlva már lesz erejük rendben fizetni. Lesznek olyanok is, akiknek a jövedelmeéből hosszabb távon sem futja maradéktalanul a törlesztőrészleteket fizetni, ők a jövőben valószínűleg bérlők lehetnek. Vannak olyanok is, kisebb számban, akik a közelmúltban ugyan elvesztették munkahelyüket, de jól képzettek, és belátható időn belül képesek munkát szerezni, náluk a hitelek átstrukturálása elegendő segítség lehet – példálóztak a PwC munkatársai.

Bár a köztudatban az él, hogy a devizahitelesek nagy bajban vannak, valójában a forinthitelt felvettek közül nagyobb arányban vannak az egyáltalán nem vagy csak jelentős késéssel törlesztők, mint a devizában eladósodottak között, tehát nem feltétlenül kell csak a devizakölcsönt felvettekre korlátozni a segítségnyújtást.

A célcsoport beazonosítása, az eszközkezelő finanszírozási módjáról való előzetes döntés után azonban érdemes a piaci befektetőket felkeresni a tervvel, hogy azok tisztában legyenek a koncepcióval, a részletekkel. Erre azért is szükség van, hogy a társaság felállítása után hajlandóak legyenek finanszírozni a céget. A költségvetési helyzet ugyanis arra szorítja Magyarországot, ne az államháztartást terhelje az eszközkezelő működtetése, hanem kötvénykibocsátással, hitelfelvétellel szerezzen magának tőkét a társaság, ahhoz pedig a potenciális befektetőket már most fel kellene keresni.

Az uniós jogszabályokkal is passzolnia kell a majdani eszközkezelőnek. És csak ez után jön a törvényelőkészítő és –alkotó szakasz, az eszközkezelő társaság felállításáig a nemzetközi tapasztalatok alapján akár fél év is eltelik – festették le a folyamatot az adótanácsadási, könyvvizsgálói cég szakemberei.

A lebegtetés árt

Noha a magyar kormány eredetileg nyár végére ígérte a Nemzeti Eszközkezelő Társaság koncepciójának nyilvánosságra hozatalát, illetve most már október közepéig kellene a parlament elé terjeszteni az eszközkezelőről szóló törvényjavaslatot, egyelőre nem sok információ került napvilágra, csupán azt ismételgetik, hogy lesz egy ilyen projekt. (Ezek a dolgok, illetve az, hogy az előkészítő munka is megkívánna jópár hónapot, azt sugallják, hogy a kormány nem áll jól az előkészítéssel.) A részletek hangoztatása nélkül azonban ez azzal a veszéllyel jár, hogy több lakossági hitelfelvevő azért nem törleszt, mert abban bízik, őt is megmenti majd az ígéretek szerint nemsokára létrehozandó intézmény.

Malajziában az 1998-as ázsiai válság idején 8 százalékra szökött fel a nem teljesítő hitelek aránya az összes hitelállományon belül, ez nem sokkal marad el a mai magyar 10 százalék körüli rátától. Malajziában képesek voltak úgy megalkotni az eszközkezelő társaságot, hogy a bankok ugyan a nyilvántartott érték 46 százalékán adták át átlagosan a hiteleket az intézménynek (nagy volt a szórás, a vállalati hiteleknél 100 százalék, míg az ingatlannal nem fedezett fogyasztási hiteleknél 7 százalék volt a mutató), mégis örömmel megszabadultak a problémás kölcsönöktől, a késedelmes hitelek 92 százalékát áthelyezték az eszközkezelőhöz, így pedig tehermentesült a bankszektor.

Mindenkin nem tud segíteni

Az eszközkezelő nem csodaszer. Az átvett hitelek alig több mint felénél sikerült megoldani azt valahogyan (egy- vagy többéves törlesztési moratórium, vagy csökkentett törlesztőrészlet, vagy meghosszabbított futamidő), hogy a hitelfelvevő a továbbiakban képes volt adósságát apránként visszafizetni. A problémás hitelek 43 százalékánál nem járt sikerrel az eszközkezelő társaság, ekkor pedig az ingatlan tulajdonjogát elvesztette a kölcsönfelvevő. Összességében mégis össztársadalmi, gazdasági szinten jól jön ki egy ország az eszközkezelős projektből, ha azt jól rakja össze, mert sokkal kevesebb ember veszíti el otthonát, a bankok bátrabban belevágnak a hitelezésbe, a gazdaság gyorsabban kikecmereg a válságból, mintha nem csinálnánk semmit.