Heim: Az akciótervet csak költségvetéssel együtt lehet majd megítélni

Az elmúlt években a balti országokban és a régiónkban is hozzányúltak a magánnyugdíjpénztári rendszerhez valamilyen formában, tehát nem Magyarország lenne az úttörő azzal, hogy belenyúl a rendszerbe. Van, ahol átmenetileg lecsökkentették az ott landoló befizetéseket, van, ahol kinyitották a pénztártagok számára a visszalépés lehetőségét az állami pillérbe. Nem példa nélküli tehát a kormány második akciótervében felvillantott szándék, azonban maga az akcióterv – extraadóstul, nyugdíjpénztárastul, ppp-szerződésestül – egyelőre kockázatos, kommentálta a minapi bejelentéseket Heim Péter közgazdász.

Az emberek majd azt érzik, javul a jólét

A magyar gazdaság potenciális növekedési rátája alacsony, ahogyan a beruházási ráta is, s a kettő összefügg. A nyugdíjpénztári pénzek államháztartásba való átszipkázása és az úgynevezett válságadók fedezik az egykulcsossá tétellel járó adócsökkentést és számszakilag 3 százalék alatt tartják a költségvetési hiányt.

Ugyanakkor a kabinet részben a jövendőbeli beruházások alapját képező megtakarításokat „fordítja át” fogyasztássá. Ezzel rövid távon dinamizálja a gazdaságot, a lakosság fogyasztásának lökést ad, az emberek jólétérzése javulni fog – magyarázza Heim. A kutatóintézet számításai szerint a tegnapi akcióterv elemei nélkül a GDP-növekedés jövőre valamivel meghaladta volna a 2,3 százalékot, ezt most 3 százalékra viheti fel az akcióterv. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a nyugdíjpénztári rendszerbe való esetleges átgondolatlan beavatkozás áreséseket okozhat a hazai eszközpiacokon.

A nemzetközi példák óvatosságra intenek

Az egyszeri bevételekből történő folytonos adócsökkentés optimális esetben (tartós világgazdasági fellendülés fennállásakor) ugyan működhet, de legalábbis kockázatos. A hosszútávú potenciális növekedés megszenvedheti a megtakarítások hiányát, s rossz esetben (újabb globális lassuláskor) akár meg is törhet a kilábalás, vagy újabb hitelbuborék fúvódhat, fizetésimérleg-problémák újbóli megjelenésével karöltve - fejtette ki a szakértő.

Sok nemzetközi példa támasztja ezt alá: a spanyolok és a görögök a kilencvenes évek közepén struktúrájában hasonló intézkedéstervvel próbálkoztak, a Bush-adminisztráció 2001-es csomagja vagy Gordon Brown korábbi angol pénzügyminiszter, pakkja is hasonló forgatókönyvön alapult, s a hibák 5-8 év elteltével előjöttek, elhomályosítva az első időszak pozitív fogadtatását. Bár azt sem szabad elfelejteni, hogy azon országok esetében, ahol a kiadási oldalon is voltak rendszer átalakító intézkedések, hosszabb távon is pozitív eredmények mutatkoztak (Szingapúr, Finnország, Svédország).

A kiadási oldalt nem lehet változatlanul hagyni

A szektorokra kivetett extraadókra az érintett cégek vagy úgy reagálnak, hogy a beszerzési áraikat igyekeznek majd leszorítani, vagy pedig úgy – és ez a valószínűbb –, hogy a költségnövekedést vagy annak egy részét áthárítják a vásárlóikra, ügyfeleikre. Ez az inflációt jövőre kicsit feljebb fogja lökni – vetítette előre Heim.

Mindent egybevéve Heim Péter úgy vélte, hogy kiadási oldal belső szerkezetének átalakítása nélkül nem lehet a növekedési potenciált tartósan megemelni és a nyugdíjpénztári rendszerbe csak átgondoltan szabad beavatkozni. Ezért is lenne fontos már most bejelenteni, hogy a nyugdíjpénztári rendszerbe való beavatkozás is – ahogyan egyébként a fent említett országban is történt – ugyanolyan átmeneti jellegű, mint az extraadók, és 2013-tól visszatér az élet a rendes kerékvágásba ezen a területen is.