Kész a nagy csőháromszög első falatkája

Csütörtökön a román és a magyar miniszterelnökök átadták a csanádpalotai interkonnektort. Az objektum a román határ közelében, a magyar oldalon egy kukoricaföldekkel övezett építmény, lényegében egy folyton sípoló, nagy csövekkel teli ház. Ez irányítja az Arad és Szeged közé épített új gázvezetéket.

A magyar és a román földgázhálózat összekapcsolását történelminek és szimbolikusnak és reménykeltőnek nevezték a megjelentek. Orbán Viktor és Emil Boc miniszterelnökök mellett az energiaügyi EU-biztos, és az USA magyarországi nagykövete is leutazott a Makó közelében lévő Csanádpalotára.

A vezeték elkészülte önmagában is hozhat némi üzleti hasznot, pláne hogy jelentős EU-támogatással építette a Mol Földgázszállító vállalata és a román Transgaz. A műtárgy jelentősége azonban hosszú távon, további hasonló vezetékek megépülése után lehet igazán komoly.

Az Arad-Szeged vezeték egy apró előrelépés a régiót nyomasztó egyoldalú orosz gázfüggés lazítására. Ebben az értelemben pedig része annak a nagy stratégiai vetélkedésnek, amelyet korábban a nyugat és Oroszország nagy gázháborújaként mutattunk be. Az avatóünnepségen ugyan senki sem mondta ki az Oroszország szót, de Orbán és Boc is ellátásbiztonságról és diverzifikációról beszélt, amely kódszavak már évek óta az oroszok nyomasztó erőfölényével szembeni fellépést jelentik gázügyben.

Magyarország különösen kiszolgáltatott. Az itthon elégetett gáz mintegy 80 százaléka Oroszország felől, Ukrajnán keresztül érkezik, és ahogy 2009-ben illetve 2005-ben is tapasztalhattuk, a vezetéket néha elzárják. Az egyoldalú függés a gáz áráról szóló alkuban is rosszul jön a magyarországi kereskedőknek.

2015-ig kell vezetékeket építeni

A Gazprom magyarországi hosszú távú szerződése 2015-ben lejár. Ha addig nem sikerül elegendő egyéb vezetéket és forrást találni, akkor ismét az oroszok diktálhatják majd a feltételeket. Ha sikerül legalább a kívánt mennyiség egy részére versenyt teremteni, akkor javulhat az ellátás biztonsága, és talán árverseny is kialakulhat. Magyarországnak ezért különösen fontos az építkezések sürgetése.

A magyar és a román hálózat összekapcsolása abban segít a függés oldásában, hogy ha valamelyik országban nincs elég gáz, vagy éppen túl sok van, akkor lehet üzletelni egymás között. Amíg Magyarország zsákutcája a keletről jövő vezetékeknek, addig gázhiány esetén nehéz vásárolni. Amikor kevesebb gázt égetett el az ország (mert enyhébb volt a tél, vagy a válság miatt bezártak a gyárak) akkor a felesleget nehéz eladni. (A Gazprom take or pay rendszerben szállít, vagyis a gázért akkor is fizetni kell, ha a magyarországi gázkereskedő nem tudja vagy akarja az éves mennyiséget átvenni.)

A most átadott Arad-Szeged vezeték egyelőre csak Magyarországról szállít gázt Romániába, de hamarosan megfordítható lesz a rendszer. További fejlesztéssel az éves magyar gázszükséglet negyedének megfelelő mennyiség szállítható majd a két ország között.

Készül a horvát és a magyar gázvezetékek összekapcsolása is, ennek még nagyobb lesz a kapacitása mint a most átadottnak. 2011 közepére lehet kész horvát-magyar vezeték. Szlovákiával és Szlovéniával szándéknyilatkozat van a vezetékek összekapcsolására.

Közép-Európa új csövei

A csanádpalotai avatóünnepségen Günther Öttinger energiaügyi EU-biztos azt ígérte, hogy Brüsszel ad még pénzt észak-déli gázvezetékekre. Most a régióban a vezetékek keletről nyugatra párhuzamosan futnak (Oroszország-Ukrajna-Szlovákia-Ausztria vonalon magyar leágazással, illetve Oroszország-Fehéroroszország-Lengyelország-Németország vonalon fut a két legnagyobb). A cél az volna, hogy Lengyelországtól a Balkánig legyen vezeték ezekhez képest keresztbe is.

Ahhoz azonban, hogy ne csak az oroszoktól kapott gázt tudják ezek az országok egymás között adni-venni, új beszerzési források is kellenek.

A nagy ötlet a Nabucco megépítése volt, ami Törökország felől, Bulgárián, Románián és Magyarországon keresztül épülhetne meg Ausztriáig. A most átadott vezeték kisebb kapacitású mint a Nabucco volna, de legalább a nyomvonalára esik.

A Nabuccóról évek óta szó van, de csak nem épül még. Két dolog hiányzik hozzá: gáz és pénz. A mostani állás szerint a szükséges pénz felét három nemzetközi pénzügyi szervezet (EID, EBRD, IFC) összedobná. A szükséges évi 31 milliárd köbméternyi gáznak is a felére van beszállítói ígéret, részben egy megnyitás előtt álló azeri mezőről, részben Türkmenisztánból, ahol viszont még egy másik új vezetéket is kell ehhez építeni. Irak kurd területeiről is van ígéret gázszállításra, csak ott a bagdadi kormány és az általános biztonsági helyzet okozhat még zavart. Ráadásul az oroszok igyekeznek keresztbe tenni, és az azeriektől és a türkménektől is felvásárolják a készleteiket, illetve diplomáciai nyomás alatt tartják őket.

Román-magyar kis megoldás

Most szeptemberben vált komollyá egy újabb ötlet, ami szerényebb mint a Nabucco, méretéhez képest jóval költségesebb is, de gyorsabban és biztosabban megcsinálható. Ez az AGRI.

Ezen azeri gáz menne Grúzián keresztül a Fekete-tengerig. A tengerparton a gázt cseppfolyósítanák, tankerhajókra raknák, és elvinnék Romániába. Constantában légneműsítenék, és vezetéken Magyarországra hoznák.

A most átadott vezeték ehhez a tervhez még jól jöhet. Ez ellen az oroszok is kevésbé áskálódnak, mert a Nabuccónál jóval szerényebb (31 helyett csak 8 milliárd köbméter gázt szállítanának rajta évente, és kevesebb országot érintene). Az EU viszont éppen ezért nem túl lelkes, a szeptemberi bakui szándéknyilatkozat aláírására például hiába hívták el a Csanádpalotán megjelent Öttinger biztost. Ha megépül az AGRI, akkor Romániának és Magyarországnak már aligha lesz olyan fontos a Nabucco, és Azerbajdzsánnak sem biztos hogy elég gáza maradna két nyugati vezeték kiszolgálására.

Orbán Viktor Csanádpalotán nem tért ki az AGRI-ra, a Nabuccóra vagy éppen az orosz kezdeményezésű, és szintén magyar részvétellel tervezett Déli Áramlatra. Csak jelezte, hogy nem tudni még milyen új útvonalak lesznek, de Magyarország egyik tervből sem maradhat ki. Hernádi Zsolt Mol elnök-vezérigazgató pedig ugyanebben az értelemben azt mondta, hogy „minden tűzben tartunk egy vasat”.

A folyékony gáz ígérete

A romániai tervezetten kívül két nagy LNG-terminál már épül a térségben. Az LNG (vagyis cseppfolyósított gáz) drágább, de legalább hajóval szállítható. Vagyis jöhet a gáz Katarból, Norvégiából, Algériából, Azerbajdzsánból, vagyis olyan helyekről, amit vezetékkel Közép-Európából nem lehet elérni. Az egyik LNG-terminál Lengyelországban, a Balti-tengernél épül, a másik Horvátországban, az Adria partján. Ezeket csak akkor lehet igazán jól kihasználni, ha tényleg megépül az észak-déli vezetékes összeköttetés.

Ha a lengyel, a horvát és a román tengerpart is képes lesz cseppfolyós gázt fogadni, és mindhárom terminálról vezeték fut át Magyarországon, és ezek 2015-ig el is készülnek, akkor a korábbiaknál sokkal jobb feltételekkel lehet majd tárgyalni az oroszokkal is. Nagyon sok a feltételes mód, de a terv reálisabbnak tűnik, mint egy hatalmas új vezeték (Nabucco vagy Déli Áramlat) elkészülte öt év alatt.

E nagy háromszög - horvát-lengyel-román csúcsokkal és középen Magyarországgal - felépítéséhez képest a román-magyar szakasz összekötésére most épült 100 kilométeres vezeték apróság. Viszont az első darabka, ami tényleg megvalósult belőle.