Ahol komolyan veszik Matolcsy álmát

Idén márciusban hozta nyilvánosságra az Európai Bizottság az úgynevezett Európa 2020 stratégiát, azt a gazdaságfejlesztési dokumentumot, amely öt célkitűzést sorol fel, hová kell Európának eljutnia a következő tíz évben. A dokumentumról rendezett keddi sajtóbeszélgetésen elhangzott: a tervek szerint tíz év múlva az unió 20-64 éves lakosai háromnegyedének lesz munkája.

Ennek a 75 százalékos foglalkoztatási rátának az eléréséhez nagyot kell lépnie az uniónak, a jelenlegi átlag ugyanis a 70 százalékot sem éri el – a felzárkózó régiókban tízmillió új munkahely kellene a cél eléréséhez –, és 2008-as adatok szerint tizenhat európai régióban 60 százalék alatt van. Ebből a tizenhatból négy Magyarországon van – a dél-dunántúli, a két alföldi és az észak-magyarországi –, és nálunk az országos átlag is csak 60,5 százalék, ami a második legalacsonyabb foglalkoztatási ráta az unióban.

Azonban a tíz év alatt egymillió új munkahelyet ígérő kormányzati gazdaságpolitika nyomán 2020-ra mi is hozhatjuk ebben a korosztályban az unió 75 százalékos átlagát, hazánk ezt is jelezte Brüsszelnek. Az uniós szakértők szerint "ez egy nagyon ambiciózus vállalás", de hozzátették: "sok sikert kívánunk ehhez a kormánynak", mert "erre Magyarországnak szüksége van".

A gazdasági, társadalmi és területi kohézió eredményeiről háromévente megjelenő uniós jelentésből persze kiderül: nemcsak a foglalkoztatásban vannak súlyos hiányosságaink. A versenyképességi index a már korábban említett négy magyar régióban a harminc százalék alatt van, közben a visegrádi államok többi országában egyetlen – egy északkelet-lengyelországi – került ugyanebbe a kategóriába.

Az egy főre jutó GDP ebben a négy régióban az uniós átlag 50 százalékát sem éri el. Ebben a szintén legrosszabb kategóriában azonban már nincs magyar túlsúly: a visegrádi államok területei közül egy szlovák – az ország legkeletibb része – és tíz lengyel régió is bekerült (továbbá benne van szinte teljes Románia és Bulgária).

Mindez egyébként azt is jelzi, hogy miközben az uniós régiók közötti különbségek jelentősen lecsökkentek – az egyes régiók egy főre eső GDP-je közelít egymáshoz –, a legfejlettebb és a legfejletlenebb régiók között továbbra is óriási a szakadék, ráadásul a felzárkózást a brüsszeli várakozások szerint jelentősen lelassíthatják az elmúlt időszak válságai (amik a már megrogyasztották a göröget, íreket és most fenyegetik a portugálokat, spanyolokat is).

Ennek ellenére az unió továbbra sem csak a leghátrányosabb régiókat támogatja. Bár azok a térségek kapják a kohéziós támogatások nyolcvan százalékát, ahol az uniós átlag 75 százaléka alatt van az egy főre jutó GDP, még a legfejlettebbek is kaphatnak kohéziós célokra uniós forrásokat. Ennek az unió szerint az a magyarázata, hogy ezeknek a globális versenyben kell erősíteniük a pozíciókat.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!