Drágán adják, de alig ellenőrzik a magyar biohúst

Fotó: Rosta Tibor

Az egyik legnagyobb német bébiételgyártó cég, a Hipp viselkedése néhány éve nagy megrökönyödést váltott ki a magyar biopiac szereplői között. A cég csak hosszas vizsgálati procedúra után vette át az itthon kiválónak gondolt termékeket. Egy nagyobb biobárány-szállítmány miatt a magyar fél annyira megijedt, hogy már más külföldi vevő után kutattak, amikor végre létrejött az üzlet.

A magyar biósok számára csak később derült ki, hogy a magas minőségi követelményekkel dolgozó bébiételgyártónál a hagyományosan szigorú előírások mellett egy új németországi tanulmány is megerősítette, hogy minden egyes szállítmányt bevizsgáljanak. A legújabb mérések ugyanis azt bizonyították, hogy az ökológiai gazdálkodás és a bioállattartás szokásos szabályai egyáltalán nem jelentenek garanciát arra, hogy a termékek biztosan mentesek lesznek a dioxinszennyeződésektől.

Egyre bizonyosabb, hogy szembe kell néznünk ezzel a súlyos problémakörrel, hiszen a  biohús-felvásárló svájci és német cégek csak a dioxin- és PCB-szintek (poliklórozott bifenilek, az iparban korábban használt, a környezetre és az egészségre ártalmas olajok szintje) betartása mellett kötnek üzletet, és ez a kör a jól fizető felvásárlók között belátható időn belül bővülni fog – figyelmeztetett az eset után 2009-es cikkében az ökogazdálkodás egyik hazai szaktekintélye is.

Márai Géza a „Dioxin és PCB a biotojásban, -tejben és -húsban?” című írásában jelezte, hogy laboratóriumi mérések szerint a biohúsok akár sokkal szennyezettebbek is lehetnek dioxinnal, mint a konvencionális hústermékek. Sajnos az elmúlt évtizedben felmerült néhány olyan környezetkockázati tényező, amely a nem kellően feltárt esetekben nagyobb mértékű szennyeződést okozhat bizonyos extenzív termelésű állati eredetű bioélelmiszerekben – állította a szakértő.

A publikálás óta eltelt másfél év, de a termékek ellenőrzésében semmilyen változás nem történt. Az állam nem írt elő kötelező laboratóriumi ellenőrzést, a fővárosi és vidéki biopiacokon ma is előzetes, illetve szúrópróbaszerű laboratóriumi vizsgálat nélkül kerülhet ki áru, annak ellenére, hogy ezekben az intézményben jelentős mennyiségű húst, tejterméket és tojást értékesítenek. Ráadásul a biotermékekre vonatkozó új kockázatokról a közvélemény sem értesült.

A felvilágosítást és a szélesebb körű ellenőrzést a németországi botrány sem segítette elő, a hatóságok viselkedésében inkább a piaci érdekek domináltak. A több ezer tagot tömörítő Biokultúra Egyesület megbízásából ellenőrzéseket végző akkreditált cég, a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. például kifejezetten örült a németekkel szembeni visszavágás lehetőségének.

A cég hozsannázó cikkben üdvözölte honlapján, amikor Fazekas Sándor agrárminiszter január közepén arról határozott, hogy a Németországból származó minden friss és fagyasztott sertéshúst és húskészítményt be kell jelenteni a hatóságoknál. „A magyar ökológiai (bio, biológiai) gazdálkodást összefogó ernyőszervezet – a biogazdák egyöntetű véleménynyilvánítását közvetítve – üdvözli, hogy Dr. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter elrendelte a dioxinszennyezés kockázatát hordozó import húsok, húskészítmények hazai felhasználását és forgalmazását megelőző szigorú tételes ellenőrzését!”

Néhány nap múlva azonban fordult a helyzet. A miniszter kénytelen volt felülvizsgálni a magyar termelőknek mindenképp kedvező határozatát. Fazekas Brüsszelben az uniós mezőgazdasági miniszterek találkozójának szünetében visszavonta intézkedései közül „az esetlegesen EU-jogba ütköző elemeket”.

A minisztérium a múlt hétvégén jelezte, hogy a kéthetes szigorítás ideje alatt nem találtak dioxinnal szennyezett termékeket, ezért újra biztonságosnak minősítik a német termékeket, bár „a magyar fogyasztók védelme érdekében a szigorú ellenőrzések továbbra is érvényben maradnak”.

A drága biotermékek vásárlói is joggal várnák el, hogy pénzükért valóban biztonságos élelmiszerekhez jussanak. A magyar bioágazat ellenőrzési rendszere azonban képtelen kiszűrni a védjeggyel visszaélő szélhámosokat. Forrásaink szerint a bioüzletágban még feketén vágott, vágóhídi papírokkal nem rendelkező disznót, marhát, birkát is el lehet adni, holott az emlősállatok esetében kötelező az állami engedélyes vágóhíd használata.

Laborvizsgálat (Fotó: Balaton József)

Előfordult az is, hogy a piacról kitiltott termelő közvetlenül a piac mellett, a parkolóban értékesítette áruját. A piacfelügyelő ezt azzal magyarázta a vásárlóknak, hogy az már nem a Biokontroll hatásköre, hanem a közterület-felügyeleté, holott szerződő partnerek esetén az egész országra kiterjed a szervezet ellenőrzési jogosultsága.

Az elmúlt években több kínos lebukás is történt, ezek azonban szintén nem a hivatalos ellenőröknek voltak köszönhetők. 2008 áprilisában egy szentlászlói halfeldolgozó üzemben fél tonna hamis biohúst foglalt le a Baranya Megyei Állategészségügyi Állomás és a rendőrség, miután rajtaütöttek a telepen. Az állategészségügyiseknek egy névtelen betelefonáló dobta fel az engedély nélkül dolgozó biohús-előállítókat.

A cég termékei bio címkével kerültek forgalomba, jóllehet a Tescóban vették meg kilónként ezer forintért, majd átcímkézve bioként háromezer forintért árulták a budapesti biopiaci és a szigetvári boltjukban. Súlyosbító körülmény volt, hogy a higiéniás feltételeket sem tartották be: a halat koszos ládákban, a sertéshúst a földön tárolták, és több termék szavatossági ideje is lejárt. A rendőrök azt feltételezték, hogy az illegális bioüzem a rajtaütés előtt legalább egy éven át háborítatlanul működött, és ezalatt 3-4 tonna hamis biohúst állított elő.

Az ügy pikantériája az volt, hogy a Halépker Bt. nevű cég tulajdonosa az a Vörös Gábor volt, aki nemcsak értékesítette a hamis árut a Biokontroll Hungária által ellenőrzött piacon, de fontos tisztséget is töltött be az anyaszervezet, a Biokultúra Egyesület vezetésében. A botrány után posztjáról eltávolították.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!