Új nyugdíjpillért honosítana meg a Quaestor
Nyugati mintára foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató indít a Quaestor. A konstrukció nem a munkavállalóknak biztosít takarékoskodási lehetőséget, hanem a munkaadóknak biztosít lehetőséget arra, hogy „gondoskodjanak” dolgozóikról.
A konstrukció előnye, hogy a befizetések után adókedvezmény jár, tehát a munkaadók ezzel csökkenthetik adó- és járulékbefizetéseiket. Szintén a cégeknek előnyös, hogy a foglalkoztatói nyugdíjjal a kulcsembereket külön is jutalmazni lehet. Ez azt jeletni: a céges nyugdíjprogram keretei között egyes munkavállalókat külön-külön lehet jutalmazni, de arra is van lehetőség, hogy az összes munkatárs benne legyen a nyugdíjprogramban.
A munkavállalók szempontjából a dolog elsősorban akkor tűnik előnyösnek, ha a fizetésen fölül jár a céges nyugdíj, és nem a bruttóból csip le néhány – nyugaton jellemzően 3-4 – százalékot a munkaadó. A munkaadóktól érkező befizetéseket és a hozamokat ugyanis csak akkor kapnák meg a munkavállalók, ha meghatározott ideig kitartanak a cégnél.
Ezt a Quaestor feltételes jogszerzési időtartamnak nevezte el, a cégek ezt az időszakot 0-5 év között állíthatják be. Ez azt jelenti, hogy a munkaadó a munkavállaló a javára befizetett foglalkoztatói hozzájárulások összegére csak akkor válik jogosulttá, ha munkaviszonya a feltételes jogszerzés időtartama alatt nem szűnik meg. Ez a dolgozóknak kötöttséget, a munkaadóknak azonban kiváló motivációs lehetőséget jelenthet.
Ez lehetne az új második pillér?
A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatásnak az angolszász országokban és az Európai Unió nyugati tagállamaiban már több évtizedes hagyománya van. Ezekben az országokban a társadalombiztosítás mellett a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatás adja a nyugdíjrendszer igazi második pillérét, amelyet harmadik oszlopként az öngondoskodás különböző formái egészítenek ki.
Nyugaton (például az USA-ban) a nyugdíjalapokat általában a vállalatok kezelik, a nyugdíjazásuk időpontját (a korhatárt) pedig sokan nagyon rugalmasan az alapján választják meg, hogy éppen mennyi megtakarításuk és hozamuk halmozódott föl egyéni számlájukon.
Idehaza a három lábon álló nyugdíjrendszer második pillérének a kötelező magánpénztári rendszert nevezzük, ezt azonban a kormány szinte teljes egészében fölszámolta. Bár a kasszákban nagyjából 100 ezren maradtak és most is kassza-taggá lehet válni, a tagság már nem kötelező, ezzel tehát a második nyugdíjpillér gyakorlatilag megszűnt.