Zalán
3 °C
8 °C
Index - In English In English Eng

Élet készpénz nélkül

2011.03.01. 19:38
Amikor hatéves koromban megkaptam életem első zsebpénzét, anyám azzal a jótanáccsal indított el a nagybetűs életbe: kisfiam, mindig legyen nálad valamennyi pénz, mert anélkül még a kóbor kutyák is lepisilnek az utcán. Azóta is tartom magam az intelemhez, és mi sem bizonyítja jobban, hogy az édesanyáknak definíció szerint mindig igazuk van, hogy lassan három évtizede egyetlen kóbor kutya sem vizelt le. Most azonban egész márciusban Damoklész kardjaként fog a fejem fölött lógni ez a szörnyű lehetőség, ugyanis megpróbálok egy teljes hónapig készpénz használata nélkül élni. Nem lehet olyan nehéz, 2008-ban egy brit fickó megcsinálta már ugyanezt 10 hónapig.

A bankkártya a fogyasztói társadalom egyik legnagyobb találmánya, olyan, mintha az ember az összes pénzét mindig magánál tartaná. A kilencvenes évekig szinte csak filmekben láthattuk, ahogy a szereplők a kis plasztikkártya felvillantásával tetszőleges élethelyzetben kiváltják a készpénzt, és az egész ugyanolyan csodálatos, elérhetetlen amerikai dolognak tűnt, mint mondjuk a drót nélküli telefon.

Ma már Magyarországon is hétköznapi dolog a kártyás fizetés. Egy hónapig tartó maratoni tesztünkben azt próbáljuk ki, vajon száz százalékosan helyettesíthető-e kártyával a készpénz, és ha igen, ettől úgy járunk-e, mint a már említett filmek szereplői, akik a vásárlási lázba beleőrülve kertészollókkal vagdossák szét a kártyáikat, hogy többé véletlenül se tudják használni azokat.

Enni és lakni

Még ha kicsit csalok is, és bankkártyás fizetéssel megoldhatatlannak tűnő, nem égetően sürgős dolgokat kicsúsztatok a teszt hónapjából (mondjuk nem most vágok bele egy fürdőszoba-felújításba), két dolgot semmiképpen nem lehet megúszni: enni és lakni mindenképpen kell, és ez mindenképpen pénzbe kerül. A rezsi lesz a kisebb gond, a számláim nagy részét amúgy is átutalással fizetem, de a sarki postán is lehet a sárga csekkek feladását kártyával rendezni (igaz, plusz költségként felszámolnak annyit, mintha egy nem saját bankhoz tartozó automatából vettem volna fel pénzt).

000 Par3249797

Az evés, illetve úgy általában a vásárlás sem tűnik vészesnek, elvégre bármelyik szupermarketben lehet kártyával fizetni (bár a százforintos-bedobós tologatós kosarakat elfelejthetem). Mérhetetlen nagy szerencsémre az Index szerkesztőségéhez legközelebbi kisbolt – a szerény cégér szerint Élelmiszer Pláza – is elfogad kártyát, így a reggeli beszerzése sem jelent problémát.

Az irodaház önkiszolgáló étterme viszont nem, így kénytelen leszek házhoz szállítással megoldani az ebédet. A Nepincér jó 40-50 olyan kajarendelős helyet kínál a munkahelyem és a lakásom környékén is, ahol elfogadnak kártyát, a felét sem tudom végigenni az egy hónap alatt. Így csak a közös ebéd szociális élményéről kell lemondanom, hacsak nem élek Földes kolléga javaslatával, aki szerint nyugodtan vigyem le a rendelt kaját a menzára, hátha nem dobnak ki. Nem fogom tudni használni a szerkesztőségi csoki- és üdítőautomatát sem, bár ettől valószínűleg csak egészségesebb lesz kicsit a táplálkozásom.

Érzékeny pont a fokhagymás lángos

Egy napi készpénzmentes élet után abszolút optimista vagyok, a legrosszabb élményem eddig az volt, amikor reggel elmentem a Flórián téri aluljáróban a lángosos mellett. Ember annyira még nem kívánt lángost, mint én akkor; nyilván azért, mert tudtam, hogy úgysem kaphatom meg (emlékeztető saját magamnak: a villamosról eggyel előbb leszállni, a szerkesztőséget más úton megközelíteni).

A következő napokban érdekes kihívások elé nézek: BKV-bérletet kell vennem, illetve kártyaelfogadós helyet találni a menetrend szerinti sörözésre a haverokkal, ahonnan aztán jó eséllyel taxival kell majd hazakeverednem. Várhatóan a szórakozási lehetőségeket fogja leginkább behatárolni a készpénz hiánya, cserébe mához egy hónapra biztosan tudni fogom, lehet-e Budapesten valahol kártyával mozijegyet venni (és a büfében popcornt!) vagy bowlingpályát foglalni.

D  FO20090924003

Hosszabb távon nem úszom meg a fodrászt (nyilván lehet olyat találni, ahol kártyával is fizethetek, na de az ember a fodrászát nem cserélgeti csak úgy, még egy ilyen teszt kedvéért sem), és a hónapban valamikor a szüleimet is meg kéne látogatni, ami vonatjegy vásárlásával jár, plusz azzal, hogy összehasonlíthatom, mennyire más bankkártyaszempontból a helyzet Budapesten, illetve egy vidéki kisvárosban.

És közben végig retteghetek azon, hogy nehogy tönkremenjen valami komolyabb dolog a lakásban, mert XXI. század ide, kilencmillió magyar bankkártya oda, ahhoz látatlanban nem sok reményt fűzök, hogy kártyaolvasóval felszerelt villany-, vagy vízvezetékszerelőt találok, ha esetleg szükség lenne rá.