Európa magunkra hagyhat

Orbán Viktor átlépte a Rubicont. Azzal, hogy Magyarország kimarad az Európai Unió versenyképességi paktumából 2004-es belépésünk óta először mondunk nemet egy olyan kezdeményezésre, amely a közösség integrációját szolgálja. Magyarország tagsága óta nem merte megkockáztatni, hogy az Európai Unió másodrangú tagjává váljon a közös döntéshozatalban, írta az EUobserver.

Bár közel sem volt mindenben egyetértés március 25-én az EU huszonhét tagállama között, huszonhárom elfogadta azt az egyezményt, amely az európai gazdaságok szorosabb együttműködését tűzte ki célul. A versenyképességi paktumot elsősorban Németország szorgalmazta, többek között azért, hogy a tagországok elkerüljék az olyan kríziseket, amilyenbe Görögország, Írország vagy Portugália került.

Sokak szerint a paktum elfogadtatása volt a feltétele, hogy a németek belemenjenek az európai stabilitási alap felállításába. Az alap a bajba jutott országoknak ad majd segítséget 2013-tól, és ezt is az előző héten fogadták el. Többen megjegyezték azt is, hogy az Európa megmentésére legtöbbet áldozó németek így akarják elérni, hogy csökkenjen az adózásban megnyilvánuló versenyhátrányuk a periféria országaival szemben.

Utóbbi – kétségkívül érvényesülő – szempont is érthető, véli Békés Gábor. Az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének kutatója hangsúlyozta, hogy az uniós felzárkóztatási alapokba befizető nyugati tagállamok polgárai joggal érezhetik úgy, hogy az újabb tagországok az uniós támogatásoknak köszönhetően tarthatják alacsonyabban társaságiadó-bevételeiket. Békés szerint azonban nem ez a döntő oka a csomag létrehozásának. A fő cél a belső piac egységesítése és erősítése, ami az EU egészének versenyképességét hivatott növelni az USA-val és más külső piacokkal szemben.

Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy egységes adókulcsokat vezetnének be az EU-ban. Bár több levezetésben is egy ilyen lépés előfutárának láttatják a paktumot, erről egyelőre nincs szó, és a szakértők többsége szerint hosszabb távon sem kell számítani rá.

A paktum szerint harmonizálnák a társasági adó alapját, azaz egységesítenék azokat a költségeket és kedvezményeket, amelyeket a cégek adózás előtt érvényesíthetnek. Persze ebben is óriási különbségek vannak az egyes országok között, és rövid távon kétségkívül előfordulhat, hogy Magyarországra az adózási környezet miatt betelepült vállalkozások rosszul járnának, ha csatlakoznánk.

Ugyanakkor versenyhátrányunk származhat a kimaradásból közép- és hosszabb távon, ha az egységes uniós piacon adózási szempontokat mérlegelni kevésbé kényszerülő vállalatoknak nem tudjuk biztosítani az egységes, áttekinthető adórendet. Egy kis, nyitott gazdaság szempontjából a minél szorosabb integrációnak nincs alternatívája.

A költségvetésre is figyelnének

A nemzetközi értékelések szerint a paktum hozzájárulhat ahhoz, hogy ne kelljen attól rettegni, melyik lesz a következő csődbe jutó tagállam. Az EU ilyen irányú törekvései eddig nem sokat értek, a tagállamok ellen indult túlzottdeficit-eljárások száma jól példázza ezt. Magyarország már belépése, 2004 óta túlzottdeficit-eljárás alatt áll, a válság hatására pedig öt kivételével mindegyik tagállam ellen eljárás indult a költségvetési fegyelem megszegése miatt.

A paktum egyszerre szigorítana a tagországok költségvetési fegyelmén, és segítené elő az egységes versenyképesség javítását. A megállapodás hat pontból áll, három vonatkozik a feszes gazdálkodásra, három az unió belső a gazdasági integrációját fokozza..

Folytatjuk a szabadságharcot

A kormány szerint Magyarország azért nem írja alá a versenyképességi paktumot, mert az EU által kitűzött gazdaságpolitikai célokat a Széll Kálmán-tervvel amúgy is elérjük, viszont a paktumnak a vállalatok adóharmonizációját szorgalmazó pontja ellentétes az érdekeinkkel. A megállapodást a csehek, a britek és a svédek sem fogadták el.

Nem tudunk olyan számításokról, amelyek sorba vették volna, mit is bukhatunk az adóharmonizációval. Ilyen elemzést elvileg nem túl bonyolult elkészíteni, de az is tény, hogy egyelőre a paktum tervei sem elég konkrétak. A mérlegeléshez azt kellene megnézni, melyek azok a speciális kedvezmények a magyar adórendszerben, amiket fel kéne számolnunk, majd azt, hogy hány cég tudja adóterheit ezekkel a kedvezményekkel jelentősen csökkenteni. Könnyen akadhatnak olyan cégek, amelyek ha a kedvezmények megszűnésével jelentősen emelkedik magyarországi adóterhelésük, máshova mennek.

Az adóverseny egyik lényege, hogy a periférián levő uniós országoknak az elhelyezkedésükből, kisebb piacukból származó hátrányaikat részben az adórendszerükkel kell kompenzálniuk. Ez azonban a társaságiadó-kulcsokkal is elérhető, ami ma is jellemző Európában (egyébként az USA-ban is jelentős különbségek vannak a szövetségi államok között – az egységes adóalap-számítás ellenére). A harmonizációt ezen a területen nem a szabályozók kényszerítik ki, hanem a verseny. A központi európai országok – versenyképességüket megőrzendő – már az elmúlt években is sorra csökkentették adókulcsaikat.

Kint, de mégis bent

Több ország is úgy lépett be a paktumba, hogy közben nem akarja feladni kedvező társaságiadó-kulcsait. Írország a paktum aláírása után sem kíván lemondani 12,5 százalékos társaságiadó-kulcsáról, mert azt az ír versenyképesség egyik zálogának tartják. Bulgária tízszázalékos adókulcsát akarja megtartani, noha a nem eurót használó tagállamok közül elsők között jelezte belépési szándékát. A bolgár miniszterelnök szerint, ha most nem csatlakoznak a paktumhoz, akkor „Bulgária csak a médiából láthatja majd, hogy mi történik Európában, és senkit sem okolhat majd azért, hogy Európa többsebességűvé vált”.

A lengyelek nem akarnak az étlapon lenni

Kérdés az is, hogyan érinti Magyarország távolmaradása eurócsatlakozásunkat. Egyelőre nem látni, hogyan fognak viszonyulni hozzánk az eurózóna régi tagországai akkor, amikor be kívánjuk vezetni az eurót. A paktum elfogadásakor a bolgár és a lengyel vezetés is kiemelte, hogy a későbbi euróbevezetés szempontjából is szükségesnek tartja a mostani csatlakozást. Lengyelország külügyminisztere azt mondta a lengyel parlamentben: „Úgy gondolom, a jelenlegi helyzetre pontosan illik az az amerikai mondás, hogy ha nem az asztalnál ülsz, lehet hogy az étlapon vagy.”

A lengyelek tehát azt szeretnék, hogy szereplői, és ne témái legyenek gazdaságpolitikai összejöveteleknek. Ebben lehet segítségükre az stabilitási alap is. Berlin ugyanis kitart amellett, hogy a versenyképességi paktum aláírása feltétele legyen egy-egy bajba jutott ország kisegítésének.