Billeg a hazai élelmiszeripar

Sorsdöntő lesz a következő időszak a magyarországi élelmiszeripari cégek számára, amelyek közül a legtöbb a talpon maradás határán billeg. Ezzel együtt is az országos átlaghoz képest – a Coface nemzetközi hitelbiztosító módszertana által készített kockázati besorolások alapján – ezen ágazat vállalkozásai viszonylag elfogadható pozícióban vannak, derül ki a cég elemzéséből.

Ráadásul az utóbbi időszakban csökkent az élelmiszeripari cégek nemzetközi versenyhátránya, köszönhetően annak, hogy – igaz, eredményeket inkább majd csak közép- és hosszabb távon hozó – fejlesztésekkel, beruházásokkal előremenekültek.

Habár Magyarországon a mintegy 550 ezer társas vállalkozásnak csak 1 százaléka foglalkozik élelmiszeripari termeléssel, az ágazat mintegy 2,5 százalékkal járul hozzá a GDP-hez, s nagyobb szeletet hasít ki a külkereskedelemből, mint amire mérete alapján predesztinálva lenne. Fontossága is nagyobb a statisztikák által kimutatható súlyánál, hiszen ezer szállal kötődik egy sor más, nálánál meghatározóbb ágazathoz. Alapanyagainak javát a mezőgazdaság adja, energiafelhasználása jelentős, s a végtermék zöme a kiskereskedelmen, vendéglátáson keresztül kerül a végfelhasználókhoz. Mindeközben támaszkodik egyebek között a csomagolóanyag-iparra, a logisztikára, vagy éppen az élelmiszeripari adalékok előállítóira.

Az ágazat tele van ellentmondással – derül ki Kárpáti Gábor, a Coface ügyvezetőjének a szavaiból. Ez tükröződik a cég módszertana szerinti kockázati besorolás mutatóiban, s azok összehasonlításában is az országos átlaggal. A Coface egy tízes skálán osztályozza a cégeket, ahol az 1-es a legrosszabb, a 10-es legjobb besorolás. Ezen belül az 1-3  nagyon rossz és instabil gazdálkodást, a  4-5 nagyobb, de még viselhető kockázatot, s hosszabb távon nem stabil kilátást jelez; a 6-os és az afeletti besorolás pedig azt mutatja, hogy a cégnek közép- vagy hosszabb távon jók a kilátásai.

Mint az átlagos hazai cégek

A Coface által vizsgált élelmiszeripari vállalatok viszonylag jól követi az összes hazai vizsgált cégek kockázati megoszlását mutató országos átlagot, persze sajátosságokkal. Ilyen például az, hogy a 3-as, és 4-es besorolással rendelkező, fokozott kockázatra utaló minősítésű csoportokba arányaiban kevesebb élelmiszeripari cég tartozik, mint az országos átlag.

A legtöbb vizsgált cég (ebben az ágazatban is) az 5-ös kategóriába esik, abba, amelyik még elfogadható kockázatot jelent, de a hosszabb távú életképesség erősen kérdéses. Az ide tartozó cégek bármerre billenhetnek. Ugyanakkor az élelmiszeripari cégek arányaiban nagyobb számban tartoznak az ennél jobb kockázati csoporthoz, aminek a vélhető oka az, hogy ebben az ágazatban elég jelentős a külföldi tulajdonosi kör, ami nagyobb tőkeerőt, illetve stabilabb hátteret is jelent, s ez megjelenik a minősítésekben is. E cégek eladósodottsági helyzete ugyan romlott, ám miután ennek oka elsősorban a fejlesztésekben keresendő, a cégek értéke, vagyona is sok esetben nőtt. Mindenesetre az elkövetkező időszak sorsdöntő lesz az élelmiszeripari cégek számára, kiderül ugyanis, merre fejlődnek tovább.

Segít a multi tulajdonos

Az élelmiszeripari cégek jövőjét számos tényező befolyásolja. Például az alapanyagok és az energia világpiaci, s így hazai árának rendkívüli mértékű ármozgása. Miközben azonban az alapanyagok 2007-től kezdődően különösen hektikus ármozgása (ám tendenciájában emelkedése) meghatározza az ágazat cégeinek a költségeit, a kiskereskedelemben, a nagy láncok áralakító politikája miatt az élelmiszeripar által érvényesíthető árdrágulás jóval lassúbb folyamat, mint a csökkenés. Ez már eleve veszteségeket okoz a cégeknek, amelyeket emellett sújt egyebek között a beszerzési ár alatti értékesítés, nem szólva a jelentős importáradatról, amelynek olcsósága letöri a hazai beszállítók árait. Általában véve is nagy a kockázata annak, hogy az élelmiszeripari vállalkozások időben a pénzükhöz jussanak.

Javítja ugyanakkor a vállalkozások helyzetét a stabil igény az élelmiszeriparra. Mert bár a fogyasztók, végfelhasználók árérzékenysége valós tény, a kereslet konstansa éppen ennyire igaz. Emellett komoly lehetőségeket tartogat az export, amely bőven fel tudja szívni a többlettermelést. Ehhez persze folyamatosan meg kell dolgozni a már meglévő és az új piacokat egyaránt, s arra is szükség van, hogy a meglévő külpiaci kereslet, illetve hazai kínálat találkozzon, például komoly exportösztönzés segítségével – hívja fel a figyelmet Bagyura András a Coface kereskedelmi igazgatója.

Javítja az ágazat egészének a kilátásait az is, hogy a cégek között nagy arányban vannak tőkeerős külföldi tulajdonúak, s egyre nagyobb számban olyan magyar kézben lévő vállalkozások is, amelyek jó eredményeket produkálnak. S ez a beszállítói láncon belül kedvező fejlemény, hiszen a nagyobb szereplők tőkeerősebbek, fizetőképesek és jobb kilátásokkal rendelkeznek. De miként általában az egész ágazatra, erre is az ellentmondás jellemző: ugyanis a tőkeerősek jobban uralják a beszerzési piacot; a felvásárlási kapacitásukban befolyásolják a beszállítókat, válogatnak köztük és megrostálják őket. S ez ismét túlmutat az élelmiszeriparon.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!