Újabb kis lépés a Nabucco felé
További Magyar cikkek
Szerdán Törökországban a Nabucco Gas Pipeline International GmbH és a tranzit országok – Ausztria, Bulgária, Magyarország, Románia és Törökország – szakminiszterei aláírták az úgynevezett projekttámogatási megállapodásokat (PSA), mellyel véglegesítettek a Nabucco gázvezeték jogi kereteit.
Ezek a megállapodások kétoldalú jogi egyezmények, melyek a Nabucco vállalatokra és az egyes tranzitországok kormányaira vonatkoznak. Az érintettek egy kedvező, az uniós és a török jogszabályoknak megfelelő tranzitrendszerről egyeztek meg. A megállapodásokban emellett szerepel a Nabucco gázvezeték védelme az esetleges diszkriminatív jogszabályváltozások esetére, továbbá a projekt további megvalósításához szükséges jogi és adminisztratív lépések támogatása.
Reinhardt Mitschek, a Nabucco Gas Pipeline International GmbH ügyvezető igazgatója szerint a mostani aláírás jelentős mérföldkő, amely megerősíti a partnerséger a tranzitországok kormányaival.
Bár a megállapodás feltétele a végleges beruházási döntésnek és a finanszírozás megteremtésének, a Nabucco megépülése szempontjából aligha ez a legérzékenyebb kérdés. A közel tíz éve kezdődött projekt finanszírozási kérdései mellett egyelőre az sem tisztázott, mely országok, illetve cégek a lehetséges földgázbeszállítók.
A bolgár Bulgargaz, a magyar Mol, az osztrák OMV, a török BOTA és a román Transitgaz már 2002 októberében együttműködésről kötöttek megállapodást, az Európai Bizottság hivatalosan 2003-ban állt a Nabucco mögé. A projekt része lett az unió Transzeurópai Energiahálózat programjának, egy évre rá pedig megszületett megvalósíthatósági tanulmány is, és létrehozták a Nabucco projektcégét, amelyben az érintett öt cég 20-20 százaléknyi részvényarányhoz jutott.
Honnan lesz pénz?
A tervek arról szóltak, hogy a Kaszpi-térség posztszovjet köztársaságaiból szerzett gázt a török határról 3300 km hosszú vezetéken keresztül Bulgárián, Románián, valamint Magyarországon át az ausztriai Baumgartenig szállítanák. A vezetéket - az első tervek szerint - 2013-ban adnák át, 2018-ra pedig elérné a végső kapacitást, 31 milliárd köbmétert évente. A projekt költségeit az eredeti megvalósíthatósági tanulmány 4,5-5 milliárd euró körül kalkulálta, a későbbi becslések már 7,9 milliárdról szóltak. Legutóbb a brit BP olajtársaság úgy vélekedett, a magas nyersanyagárak miatt a beruházás költségei akár a 14 milliárd eurót is elérhetik.
Szükségünk lenne rá
Az elsődleges energia-felhasználáson belül Magyarországon 45 százalék a földgáz aránya, hazánk 80 százalékban importra kényszerül, a szükségleteinket egyetlen vezetéken keresztül szerezzük be, nagy részét az olajárhoz kötött árakon, hosszútávú szerződéseken keresztül. Magyarország így meglehtősen kiszolgáltatott helyzetben van, versenyképességünk szempontjából kiemelt érdekünk, hogy a szállítási útvonalakat diverzifikáljuk.
Hogy ilyen árak mellett mennyi idő alatt térülne meg a vezeték, egyelőre kérdéses, ahogyan az is, hogy pontosan hogy néz majd ki a finanszírozás. 2006-ban a projekt öt résztvevője több európai óriáscéggel tárgyalásba kezdett, de azok annak ellenére sem volt sikeresek, hogy az EBRD bejelentette, a beruházást alacsony kamat mellett akár a költségek negyedéig előfinanszírozná, és az unió is jelezte, hogy egymilliárd euróval beszállna a projektbe. Végül az RWE-t sikerült a projekt mellé állítani, a konzorciumhoz hatodikként csatlakozó német energiacég, újabb lendületet adott a vezetéképítésnek.
Honnan lesz gáz?
A finaszírozásnál is nagyobb kérdés azonban, hogy milyen gázt táplálnak majd a vezetékbe. Az elsődleges célpont Azerbajdzsán lenne, itt azonban egyrészt bizonytalan, hogy a Sah-Deniz lelőhely hosszútávon pontosan mennyi gázt tud exportcélra felkínálni, másrészt Oroszország mindent megtesz, hogy elvágja Bakut a Nabuccótól. Nemrég a Gazprom rekordárat jelentő 350 dollárt ajánlott ezer köbméterenként azeri gázért, kezdetben évente 500 millió köbméter földgázt vásárolnak, később azonban fokozatosan növelik majd az importmennyiséget.
Moszkva és másik oldalról Irán a közép-ázsiai köztársaságokra is nyomást gyakorolnak, hogy ne épülhessen meg az úgynevezett transzkaszpi vezeték, ami Oroszország és Irán kikerülésével szállíthatna kazah és türkmén gázt Közép-Európába. A vezeték tervezett éves kapacitása 30 milliárd köbméter lenne, és a dél-kaukázusi gázvezetékkel kapcsolódna össze, ez pedig a Nabuccóval. Vagyis a Nabuccóval a legnagyobb probléma az, hogy nincs kellő mennyiségű, azt feltölteni képes gáz.
Werner Auli, a Nabucco Irányító Testületének elnöke és az OMV gázüzletágának vezetője a Projekttámogatási Megállapodások aláírásakor elmondta: “A részvényesek elkötelezettek a Nabucco gázvezeték iránt és a projekt eddigi előrehaladása bizakodásra ad okot. Az európai gázigény az elkövetkező évtizedben jelentősen nőni fog, és a Nabucco gázvezeték lesz az elsődleges szállítási mód a Kaszpi-tenger térségének gázszállítói számára. A szállítókkal jól haladnak a tárgyalások, és a Nabucco iránti érdeklődés napról napra erősödik.”