Túl a váratlan fordulatok hetén

Megbukott a kormány gazdaságpolitikája – mikor írtak le ilyet utoljára a Magyar Nemzetben, ráadásul majdnem egy egész oldalas cikkben? Nem, nem 2010 kora tavaszán, a választások előtt. Hanem 2011 augusztusának utolsó péntekén, méghozzá az a Mellár Tamás fogalmazott így, aki nem vitatottan a jobboldali közgazdászok közé tartozik (a KSH éléről a 2002-es választások után távolították egy Medgyessyék).

Miután augusztus közepén kiderült, hogy a magyar gazdaság satufékkel lassult le a második negyedévben, egyre többen mondják azt, elhibázott volt a Matolcsy-féle gazdaságpolitika; ennek ékes bizonyítéka, hogy épp a héten derült ki: nemhogy nőtt volna, csökkent a hazai fogyasztás, az idei első félévben nagyjából nyolcmilliárddal kevesebbért vásároltunk, mint a tavalyiban. A Matolcsy-féle gazdaságpolitika kritikusainak sorába a héten Mellár mellett Csaba László állt be, aki szerint muszáj lesz adót emelni. Aggasztó 2012-es jóslatot mondott emellett a Policy Agenda is, amely szerint 1300 milliárd hiányozhat a költségvetésből, sőt, akár a KDNP-s Pálffy Istvánt is idesorolhatjuk, aki új, a gazdagokra kivetett átmeneti szolidaritási adóval intézné el a mostani egykulcsos szja-rendszert.

A héten mindezek mellett kiderült, hogy jövőre mégsem csökken az élelmiszer áfája, és hogy már ismét fejenként kétmillió az államadósságunk, hiába csökkent az százmilliárdokkal a nyugdíjállamosítás révén. Ezt egyébként hétfőn talán felülírja, legalábbis részben, az Alkotmánybíróság. Ha ez így lesz, épp két nappal azelőtt születhet az egész nyugdíjrendszer-átalakítást érdemben befolyásoló döntés, hogy az állami nyugdíjat választók megkapják a reálhozamukat, feltéve, hogy az tévedt el. Egyébként épp a héten derült ki, hogy nyugdíjállamosítás-ügyben Varsó talán a magyar útra lépne, egy miniszter legalábbis nálunk is ismerős érvet vett elő, miszerint a magánkasszák csak eltőzsdézik a vagyont. Nálunk az átlépők viszont legalább a reálhozamból takarékoskodtak, azt lekötötték vagy törlesztésre fordították. Ami azért is jó, mert egyébként viszont megtakarítás helyett csak törleszteni tudunk, nem csoda hát, hogy nem reméli már a magyar a jobbat.

A gazdaság lefékeződését kézzelfoghatóan érezte a becsődölt tatai hűtőgépgyártó vagy éppen a komáromi Nokia egy magyar beszállítója, amely szintén csődbe ment, ezek már az előjelei lehetnek a magyar ipar várható brutális visszaesésének (az előrejelzés alapja az, hogy a feldolgozóipar új megrendeléseinek száma az EU-tagok közül nálunk esett legnagyobb mértékben). És ha már a bedőlt cégekről van szó: a héten kiderült, hogy az irgalmatlanul eladósodott MÁV – amelyet a vártnál rosszabb GDP-adatok következményeként talán mégsem konszolidálnak – olyan pénzügyi igazgatót tudott leigazolni, aki korábban a bedőlt Tópark-projektben, előtte a Kész-holding egy csődeljárás alá vont cégében volt a menedzsment tagja.

A negatív reálgazdasági kilátások ellenére maradt 6 százalék a kamat, a jegybank monetáris tanácsában erről egyhangú döntés született, és az elemzők szerint idén nem is lesz kamatcsökkentés. Jó hírek is voltak a héten, bár csak elvétve. A győri Audihoz dolgos kezek ezreit várják, és szintén Győrben szállodát építene Princz Gábor. Ráadásul áramexportőrré válhat Magyarország, tovább működhet a Malév – igaz, újabb 8,52+10 milliárd forintnyi közpénz fejében –, és az is kiderült, hogy stabilak a magyar takarékok.

A frankhitelesek pedig örülhetnek, mert egy titokzatos vevő erősíti az eurót, legalábbis ezt állítja Soros György, elárulva egyébként a titkot, hogy Kínáról van szó. Másnak viszont aligha: egy svájci bank szerint ők, mármint a devizahitelesek hozzák el az újabb válságot, a magyar frankhitelektől retteg a Raiffeisen, ráadásul a héten kiderült: 75 éves korban akár egyszerre a nyakunkba szakadhat a teljes devizahitelünk megfizetésének kötelezettsége. Nem csoda, hogy újabb elemzés látott napvilágot arról, hogy talán kár volt kidobni az euróhiteleket, és az sem, hogy jobb híján, pótcselekvésként, az általános bankellenes hangulatot meglovagolva, létrejött az egy héttel korábban Orbán Viktor által beígért monitoringbizottság.

A borongós hazai hangulat – amit nem meglepő módon az sem dobott fel nagyon, hogy akár 57 ezret is kereshet majd egy közmunkás, bár persze szigorúan bruttóban – azért is érthetetlen, mert a nemzetközi helyzet megnyugodni látszik. Pedig a héten leminősítette Japánt a Moody's, kiderült, hogy a németeket is megfertőzte a válság, lemondott az az S&P elnöke, és megjelentek olyan jóslatok, hogy rosszabb a helyzet, mint 2008-ban volt.

Mindezek után pénteken kiderült, hogy az USA gazdasági növekedése még az eddig mondottaknál is kisebb – az első washingtoni becslés előtt az elemzők 1,8 százalékot vártak, 1,3-as érték született, a második, pontosabb becslésnél 1,1 százalékos várakozásra 1 százalékos eredmény jött ki –, és az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed sem akar beavatkozni. Mégis: a befektetők egy futó pánik után gyorsan megnyugodtak, a tőzsdék erősödésnek indultak – ennek előszele már érezhető volt, mert venni kezdték a részvényeket a bennfentesek –, akárcsak az euró. Így aztán a frank forintban 233 alá süllyedt, ami néhány hónappal ezelőtt még szintén riasztónak hatott, az elmúlt hetek fényében azonban már-már üdítően alacsony érték.

Apropó, üdítők: már csak néhány napjuk van különadó nélkül egészségtelenkedni, tegyék meg gyorsan. Már csak azért is, mert úgy tűnik, néhány megszokott ízt elbuknak: a gyártók új receptekre válthatnak, hogy elkerüljék a csütörtöktől érvényes csipszadót.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!