További Magyar cikkek
Részben jogszabálysértőnek találta az alsóbb rendű bíróságok döntését, ezért megsemmísitette a korábbi ítéleteket és új eljárásra kötelezte az első fokon eljáró Csongrád megyei bíróságot a Legfelsőbb Bíróság a Partiscum takarékszövetkezet egyoldalú szerződésmódosításai miatt indult ügyben. (Az ügy azért volt fontos, mert precedens jellegű volt: ha az LB jóváhagyja a korábbi ítéleteket, ezerszámra indulhattak volna perek a bankok ellen, az egész hitelezési rendszer jogi alapja kérdőjeleződőtt volna meg.)
Az LB bár osztotta az ítélőtábla azon véleményét, hogy a fogyasztót, azaz a banki ügyfelet védeni kell, és azzal is egyetértett, hogy a takarékszövetkezet által a szerződésmódosítások igazolására felmutatott magatartási kódex nem jogszabály, de álláspontja szerint mindebből nem következik automatikusan a korábbi egyoldalú módosítások érvénytelensége.
A lényeg: míg az ügyben másodfokon eljáró ítélőtábla a Polgári Törvénykönyvet (Ptk), és a polgári jog általános szabályait hozta fel az egyoldalú szerződésmódosítások ellen, mondván, a szerződésben a felek egyenrangúak, az LB szerint a bankhitelek esetében a hitelintézeti törvény előírásait kell figyelembe venni. Már csak azért is, érvelt az LB, mert a lakossági hitelezésnél az átlagos polgári jogi ügyletekhez képest nagyobb számban fordulhatnak elő előre nem kalkulálható tényezők.
Egy bank, a konkrét ügyben a Partiscum takarékszövetkezet így nemcsak a Ptk. szabályai szerint módosíthatja az ügyfélnek kedvezőtlenül és egyoldalúan a szerződést, mondta ki az LB, hanem a hitelintézeti törvényben felsorolt pontok alapján is.
Mit jelent ez?
Az LB döntése valójában nem azt mondja ki, hogy az egyoldalú szerződésmódosításokkal minden rendben van, csupán azt, hogy egy új eljárásban vizsgálni kell azokat az okokat, melyekre hivatkozva a szerződésmódosításokra sor került. Ha ezek közül bármelyikkel baj van (bármelyik törvénytelen), akkor azt egy új eljárás keretében a jövőben változatlanul támadni lehet, a szerződésmódosítások okait azonban a Partiscum-ügy kapcsán nem vizsgálta sem az első- sem a másodfokú bíróság, így ezekről az LB sem mondhatott most véleményt. Nyilván nem tudjuk, hogy mi lesz a kimenetele a per újratárgyalásának, azonban a pénzintézetek által alkalmazott sablonszerződések és általános szerződési feltételek az összes pénzintézetnél hasonlóak, és ezek általában megfelelnek a törvényi előírásoknak. A Partiscum-ügy kapcsán sem azt kifogásolta a másodfokú bíróság, hogy a szerződési feltételek törvénybe ütköznek, hanem azt, hogy maguk a törvények nem etikusak. Az ítélet kimondja viszont azt is: kizárólag olyan körülmények vehetőek figyelembe az egyoldalú szerződésmódosításnál, melyek bekövetkeztére egyik szerződő félnek sem lehet közvetlen befolyása, és csak olyan tényezőkre hivatkozhat a bank, amelyek a hitel árazásában eleve is szerepeltek. Ez egyszerűsítve azt jelenti, hogy nem lehet új díjtételeket, költségelemeket megjeleníteni, és az eredetileg meglévők is csak korlátozottan módosíthatóak.
Az indoklás szerint a másodfokon eljáró szegedi ítélőtábla tévedett, amikor azt mondta, hogy a banknak minden kockázatot viselnie kell. Az ugyanis nem lehetséges, hogy a pénzintézetek évtizedekre előre minden kockázatot előre lássanak.
Mi történt korábban?
Mint beszámoltunk róla, az ítélőtábla szerint a Partiscum általános szerződési feltételei azért tisztességtelenek, mert lehetőséget adnak arra, hogy a pénzintézet bármikor, saját érdekei szerint módosítsa a hitelszerződéseket, miközben ugyanilyen egyoldalú változtatásra a takarékszövetkezet ügyfeleinek nincs lehetősége.
Az ítélőtábla a döntéshozatalkor abból indult ki, hogy magánjogi szerződésekben a jogok és kötelezettségek meghatározásakor a felek egyenjogúak. Az ítélet indoklása szerint a pénzügyi intézmény gazdasági erőpozíciója ellenére jogi értelemben nincs fölérendelve a kölcsönvevőnek, éppen ezért nem erőltethet az utóbbiakra számukra hátrányos feltételeket. A hitelező pénzintézet nem hatóság, az adós pedig nem alárendelt „ügyfél" – olvasható a dokumentumban.
A bíróság szerint, bár a Partiscum formai szempontból megfelelt a törvényi előírásoknak, maradéktalanul betartotta a vonatkozó jogszabályokat (például a hitelintézeti törvényt) és a Magatartási Kódexet, illetve tartotta magát az egyoldalú módosítások lehetséges okait rögzítő úgynevezett oklistához, mindebből nem következik az, hogy „azok a feltételek, amelyek az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét előre biztosítják, tartalmuk szerint ne lehetnének tisztességtelenek, amennyiben sértik a jóhiszeműség és tisztesség elvét.” (Pontosan ez az a rész, ami a Partiscum védőügyvédje szerint jogtechnikai problémákat vethet fel.)
Az ítélőtábla szerint a szerződés módosítása általában nem kérhető az olyan körülmények megváltozása miatt, melyek „csak az egyik szerződő fél tevékenységi, működési körében merülnek fel”. Ezek alapján a bíróság úgy érvelt, hogy „mindenki maga köteles feltárni a szerződéskötéssel együtt járó kockázati tényezőket, azok későbbi csökkentésére, kiküszöbölésére sem bírósági - sem a felek valamelyikének egyoldalú - szerződésmódosításával nincs lehetőség”, az üzleti kockázatok egyoldalúan történő áthárítása az ügyfelekre ezért „tisztességtelen”.
Az ítélőtábla szerint, ha a Partiscumnak jogában állt az egyoldalú módosítás, akkor a felek közötti egyenlőség elve csak akkor érvényesülne, ha adott esetben az adósok is módosíthatnának a szerződésük kamat- és díjköltségein, egyoldalúan. Például akkor, ha a rájuk vonatkozó „jogszabályok, közterhek (adók, járulékok), közszolgáltatási díjak (pl. elektromos áram, gáz díja, közlekedési költség), megélhetési költségek hátrányosan változnak”.
Így érvel a Partiscum
A takarékszövetkezet szerint problémás, ha egy bíróság egy jogszabályról kimondja, hogy tisztességtelen. A hitelintézeti törvény ugyanis 15 éve engedi az egyoldalú módosításokat, egy
1993-as uniós irányelv melléklete ráadásul azt is kimondja, hogy az egyoldalú módosítás csak akkor tisztességtelen, ha azt a pénzintézetek a rájuk vonatkozó törvényben felsorolt indokoktól eltérő okra hivatkozva teszik meg.
A Partiscum szerint érthetetlen, hogy a Szegedi Ítélőtábla miért a polgári törvénykönyvre hivatkozva ítélkezik, ahelyett, hogy a bankok működését részleteiben is szabályozó, ezért ebben az ügyben mérvadó hitelintézeti törvényt venné alapul.
Az ügy egyik szintén vitatott pontja, hogy a bíróság hogyan viszonyuljon a bankok Magatartási Kódexéhez. Ebben a pénzintézetek nagyrésze önkéntesen vállalja, hogy csak bizonyos okokra hivatkozva lehet egyoldalúan módosítani a hitelszerződéseken. A kódex legfontosabb pontjaiból tavaly decemberben kormányrendelet is lett, de a Partiscum szerint a kódex enélkül is jogforrásnak minősül, mert egy jogszabály által létrehozott testület szankcionálja a be nem tartását. Magyarul, aki ezt megszegi, azt a pénzügyi felügyelet tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat folytatására hivatkozva megbüntetheti.
A Partiscum szerint lehet azt mondani, hogy a kódex rendelkezései tisztességtelenek, ebben az esetben viszont azt kellett volna a per tárgyává tenni, nem az ő szerződésmódosításaikat.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
