Lukács
8 °C
22 °C
Index - In English In English Eng

Matolcsy reformkönyvet írt, pedig a szót kiejteni is tilos

Ki volt az a Mikó Imre? Nem, nem a Muppet Show-ból Breki magyar hangja, hanem az erdélyi Zabola valószínűleg leghíresebb szülötte még a múlt előtti századból. És Darányi Ignác? Nem, nem a győri egymillió pengős, hanem egy Pest megyei nagybirtokos, szintén a XIX.-XX. század fordulójáról. A kormány mindkettejükről programot nevezett el, akárcsak Wekerle Sándorról, Magyary Zoltánról vagy a Magyar Munkáról. Programalkotásban az Orbán–Matolcsy-tandem már bőven lekörözte Gyurcsányt.

Ha valaha is könyv készül a Ligetvári Ferenc-i mélységekig elfeledett reform- és dualizmuskori közszereplőkről, annak szerkesztői a Schmitt Pál-i értelemben vett törzsadatként bátran támaszkodhatnak az elmúlt másfél évre. Azt ugyanis a kormány telezsúfolta az ilyen emberekről elnevezett programokkal, tervekkel és stratégiákkal.

Akiket és amiket most már könyvbe foglaltak, Matolcsy György gazdasági minisztériumának Nagy Reformkönyvébe. A miniszter ősszel még arról beszélt a parlamentben, hogy olyan könyvből dolgoznak, amit talán meg sem írtak. Magad uram, gondolhatta közben, és gyorsan megírta, megírták.

A könyvről sokat nem lehet tudni, hogy létezik, az is csak a lapunk birtokába jutott Matolcsy-jelentésből derül ki, amiről elvileg az egyik múlt heti ülésén tárgyalt a kormány. A jelentés szerint a Nagy Reformkönyv „a növekedés, a foglalkoztatás és az egyensúly magyar útját átfogóan vázolja fel, és egyben ismerteti az utóbbi másfél évben megtett, gazdaságpolitikai szempontból legfontosabb reformlépéseit[,] valamint a Nemzetgazdasági Minisztériumban elkészült stratégiákat, amely a hosszú távú gazdaságtervezés és gazdaságstratégia alapját képezi”.

Mindezekről egyébként semmi újat nem árul el a könyvről készített néhány oldalas kormányelőterjesztés, amely egyébként tizenöt pontban sorolja fel a „gazdaságpolitikai szempontból legfontosabb reformlépéseket” és az NGM-ben elkészített stratégiákat, terveket. A tizenötből három törvény, a további tizenkét pontban közismert és kevésbé ismert kormányzati programok sorakoznak Széll Kálmántól az Új Széchenyin át egészen az „Európa 2020 stratégia alapján készült Nemzeti Reform Programig”.

Ez utóbbiról, sújtson le ránk az európai értelemben vett brüsszeli szigor, mint macskajajos almaspekulánsokra Selmeczi Gabriella haragja, mindeddig annyit sem tudtunk, mint műveletlen légiósok a nagy Levinről (de gyorsan kiderült, hogy lényegében egy kicsit átdolgozott Széll-terv). Az NGM-esekben dolgozott a tárcasovinizmus, így a Nagy Reformkönyv – legalábbis a Matolcsy-jelentésből így tűnik – nem tér ki a más minisztérium által készített reformprogramokra, így a Magyary- vagy a Semmelweis-tevre, az Andrássy Negyed Nemzeti Programra, vagy a Digitális Megújulás Cselekvési Tervre.

A Nagy Reformkönyvvel Matolcsy egyébként nagyon mellényúlt. A Miniszterelnökség két friss, összesen egymilliárd forintos tenderén ugyanis, amelyen két nemzeti konzultáció megszervezésére keresnek kommunikációs céget, kifejezetten kikötötték, hogy a pályázók kerüljék az erősen negatív töltetű reform szót, és helyette a megújulás, újjáépítés, együttműködés szóhármassal próbáljanak pozitív, támogatandó értelmet adni a elkövetkező időszak döntéseinek.

Egy dolog azonban így is biztos: a Fidesz a tervezési és tervnévadási versenyt is megnyerte a komenisták ellen.

Míg Gyurcsány Ferenc csak olyan, mindenféle azonosulást lehetetlenné tevő nevű tervekkel állt elő, mint a 100 lépés programja (nem beszélve az Új Száz lépés programról) vagy Tisztasági csomag, a Fidesz tudja, amit annak idején a Horváthné Marika nevű palotapincsi gazdája is az ovi melletti házban, nevezetesen hogy ha valaminek rendes embernevet adunk, azt sokkal könnyebb megjegyezni.

De mi alapján nevezte el a terveit – amelyekből másfél év alatt kétszer annyi készült, mint Gyurcsánynak négy év alatt – Matolcsy György és az Orbán-kormány többi tagja éppen azokról, akikről?

Ha végigfutunk a névadókon, első blikkre egyetlen, mindegyikükre jellemző közös pontot lehet találni, nevezetesen hogy mind férfiak. Szerencsétlen Gyurcsánynak ezt is sikerült elbénáznia, egyetlen tervét nevezte el emberről, emines diákként fújta a leckét és férfit választott, erre kiderült, hogy Johan Béla a Sztójay-kormány államtitkáraként zsidó orvosok diplomáját vette el, ezért gyorsan törölték is a nevét az egészségügyi  programból és az országos epidemológiai központ nevéből is.

Talán emiatt nem kockáztat a mostani kormány, és – Magyary Zoltán kivételével – olyan alanyokat választ, akik mind meghaltak jóval a fasizmus, a kommunizmus, az amatőr pornó és hasonlóan kínos lebukási alkalmak kialakulása előtt.

Politikai fixációtól sem szenved a kormány, hiszen a Kiválasztottak között van olyan, aki a maga idejében balosnak, és olyan is, aki inkább jobbosnak számított, nem is beszélve a liberális Wekerléről.

A hülye arcszőrzet tűnhetne közös nevezőnek, különös tekintettel arra, hogy a legelső, ismertebb fideszes tervet a szuperbizarr szakállfazont kedvelő Széll Kálmánról nevezték el. De a XIX. században meg a huszadik elején, amikor hőseink éltek, majdnem mindenkinek olyan volt. És amúgy is, a világi államért küzdő Wekerle Sándornak az volt az egyik jellegzetessége, hogy nem viselt sem szakállt, sem bajuszt. Igaz, egy rockabillys hangulatú, hosszú barkót azért ő is bevállalt.

A Fidesznek a magyar nemesség és az ügyvédek imponálnak a legjobban. De annyira, hogy a fideszes terveket egyetlen kivétellel csupa jogászról nevezték el.

Jogász Széll Kálmán, Wekerle, Mikó Imre – a kovásznai Zabola valószínűleg leghíresebb szülötte, a MÁV-előd állami vasúttársaság alapítója –, Andrásssy Gyula és Darányi is, de még a kakukktojásnak tűnő Semmelweis is a jogi karon kezdte, csak később átnyergelt a terhes anyákra, szerencsére nem szó szerint. A Fidesz tervnévadói közül valójában az a Széchenyi az egyetlen, aki nem járt a jogi karra, aki egyáltalán nem is tanult semmiféle iskolában.

A második halmazba tartozik hidvégi gróf Mikó Imre, pusztaszentgyörgyi és tetétleni Darányi Ignác, dukai és szentgyörgyvölgyi Széll Kálmán, Sárvár-felsővidéki gróf Széchenyi István és csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Gyula is. Egyszerre mutatja a korbeli magyar történelmi fejlődés, illetve a jelenkori politusok elmaradottságát, hogy a döntően XIX. századi névadó-példaképek többsége nemesi származású, sőt azon belül is inkább régi főnemesi, mint életében adományozott címmel rendelkező.

Szóval ha Ön ismer olyan szőrmók ügyvédet, aki közben gróf is, de legalább köznemes, szóljon a legközelebbi fideszes képviselőnek! Mivel hátra van még a ciklus fele és titokban nyilván rengeteg kormányzati terv kovácsolódik, nekünk is elküldheti a tippjét az újabb névadóra, amit mi írásban továbbítunk a kormánynak.