Százmilliárdos tehertől szabadulnának a városok

Lázár János Hódmezővásárhely polgármestere, a Fidesz frakcióvezetője az Országgyűlés vagy a bíróság elé viheti az önkormányzati kötvénytartozások ügyét, erről döntött csütörtökön a város közgyűlése. Hódmezővásárhely 2006-ban közel 70 millió svájci frank értékben adott el húszéves futamidejű kötvényeket az Erstének.

Az akkori 174 forintos frankárfolyamon ez 12 milliárd forintos pluszforrást jelentett, amiből a város kedvezőtlenebb hiteleket fizetett vissza, illetve fejlesztések önrészére és működtetésre is jutott a pénzből. A mostani 240 forintos frankár a kötvények névértékére vetítve viszont már közel 17 milliárdos tartozást jelent. Bár a törlesztés már elkezdődött, Lázár, még decemberben, azt mondta, hogy ez nem jelenti a teljes tartozás elismerését.

Ki a felelős, ki fizessen?

A polgármester érvelése szerint a bank a felelősségét azzal ismerte el, hogy aláírta a bankszövetségi megállapodást, amely alapján a lakossági devizahiteleknél a kamatkockázat felét viselni fogja. Bár az Erste elzárkózott a hódmezővásárhelyi veszteségek részleges átvállalása elől, a kedvezményes elbírálás Lázár szerint az ő városát is megilleti. A bank és a város közötti harc odáig fajult, hogy a hírek szerint városi alkalmazottakat „kértek” arra, hagyják ott számlavezető bankjukat, ha az az Erste, és a felszólításnak a hírek szerint több százan eleget is tettek. Azonban keményebb csapás lehet, és nemcsak az Erstének, ha az országgyűlés „segítségét” is kéri a polgármester.

Volt ugyanis már olyan eset, hogy Lázár János a helyi problémák kapcsán országosan alkalmazható megoldást talált ki. Novemberben terjesztette be azt a törvényjavaslatot, amely megtiltja az áramszolgáltatóknak, hogy kikapcsolják a szolgáltatást, ha az ügyfél csak a rendszerhasználati díjat nem fizeti meg (a javaslat miatt vitába került Bencsik János energetikai államtitkárral, aki nem sokkal később le is mondott).

Katasztrófa lenne

Ezek ismeretében nem lenne meglepő, ha az önkormányzati devizakötvényes terheket kormányzati szinten is megpróbálnák az árfolyamveszteség megosztásával enyhíteni. A hazai bankrendszer helyzetére rálátó, névtelenséget kérő forrásunk szerint katasztrófa lenne a pénzintézeteknek, ha az ügy a kormány által is támogatott precedenst teremt. Forrásunk emlékeztetett a pénzügyi felügyelet elnökének, Szász Károlynak a korábbi nyilatkozatára, miszerint a bankrendszer működőképességének határára érkezett.

Az biztosnak látszik, hogy sok önkormányzat bajba kerülhet a hitelei törlesztése miatt. Az MNB adatai szerint az ötszáz legnagyobb bevételű önkormányzat közül tavaly már százhuszonhárom olyan volt, amelynek kötelezettsége meghaladta saját bevételeit (2006-ban még csak harminchárom ilyen szerepelt az államkincstári adatokban).

A legnagyobb, 37 milliárdos tartozással Pécs bajlódik (ebben a deviza mellett a forintadósságok is benne vannak), Szolnoknak 27 milliárddal, Kaposvárnak mintegy 26 milliárddal kell megküzdenie. Az egy főre jutó adósság Budapest V. kerületében, Hódmezővásárhelyen és Pécsen a legnagyobb.

Mennyit kell kifizetni?

Tavaly ősszel több önkormányzat erőltetett ütemben kezdte törleszteni a 2006-2007-től főként kötvénykibocsátásokkal finanszírozott hiteleit. Eddig a törlesztési moratórium miatt nem kellett fizetni, de 2011 év végéig a kibocsátott kötvények 45 százalékának már lejárt a türelmi ideje.

Egy tavaly októberben publikált jegybanki tanulmány szerint június végén az önkormányzatok adóssága meghaladta az 1300 milliárd forintot. Ebből 630 milliárd forint kötvényadósság, a többi hitel, és az összadósság kétharmada devizában van. A hitelállomány furcsa dinamikával alakult ki: 2007-2008-ban lényegében megkétszereződött, 2008 végétől a múlt év végéig alig nőtt, majd idén – a Magyar Progresszív Intézet adatai szerint – a megyei jogú városokban és a fővárosi kerületekben több mint 16 százalékkal emelkedett.

Az adósságokból 550 milliárd forintot tesz ki a svájci frankos kötvényállomány, amihez 60-65 milliárdnyi eurókötvény jött (a hitelállomány 450 milliárd forintot tett ki, emellett van az önkormányzati szektornak nagyjából százmilliárdos, általában végletekig kihasznált folyószámlahitel-kerete). Az árfolyamváltozás ezt az összeget azóta néhány tízmilliárf forinttal följebb tolhatta.

A frankos kötvényeket főleg 2006-2008-ban bocsátották ki az önkormányzatok, azok három-ötéves tőketörlesztési türelmi időszakai jellemzően 2011 végén kezdtek lejárni. Az MNB becslései szerint már tavaly év végén a kötvényállomány felét törleszteni kellett, ez az arány 2013 végére megy 90 százalékra. Az éves tőketörlesztési teher idén és 2013-ban nagyjából 80 milliárd forint lehet a tavalyi 60 milliárd után.

200 milliárdos veszteség

Az önkormányzatok most, a törlesztés megkezdésekor szembesülnek a kedvezőtlen árfolyam- és kamatváltozásokkal. Egy korábbi tanulmány szerint az átértékelődés csak 2010-ben 109,4 milliárddal duzzasztotta az egyébként is tetemes kötvény- és hitelhalmazt. A 109,4 milliárdon belül 90 milliárd volt csak a kötvényállományon keletkezett árfolyamveszteség, ami tavaly még nagyobbra, számításaink szerint 170-200 milliárd forintra duzzadhatott. Ha a 2006-2007-es jellemző frankárfolyamokat nézzük, akkor ugyanis frankonként 80-90 forintos, vagyis 50-60 százalékos a kötvényeken elszenvedett árfolyamveszteség. Vagyis ezt a 170-200 milliárd forintot kellene a lázári modell értelmében megosztani a települések és a bankok között – ha a bankrendszerre csak egy negyed- vagy harmadrésznyi teher kerülne, az is újabb 60-70 milliárdos terhet jelentene nekik.

Egyébként nemcsak a nagyvárosok és a megyék – szintén valamennyi fideszes vezetésű volt a kötvénykibocsátások időszakában – adósodtak el frankalapon, hanem egyes községek is, amely túlnyomó része semmilyen saját bevétellel nem rendelkezik. A Békés megyei Gádoros 548 ezer franknyi kötvényt bocsátott ki, Hernád község 632 ezer franknyit – mindkettőnek nagyjából négyezer lakosa van –, de adott ki frankkötvényt Piliscsaba, Pilisjászfalu és 765 ezer franknyi kötvényadóssággal rendelkezik a mindössze 1200 lakosú Nógrád megyei Nőtincs önkormányzata is.

A kötvény nem hitel

A devizahitelesekkel való összehasonlítás – ahogy ezt Lázár teszi – semmilyen szempontból nem állja meg a helyét. A kötvényadósokra egészen más szabályok vonatkoznak, mint a hiteladósokra. A kötvény is hitelviszonyt fejezze ki, de a kibocsátó garanciát vállal arra, hogy a kötvény névértékét és a meghatározott kamatokat időben visszafizeti.

A kötvénykibocsátásból eredő kockázatokat (ilyen például az árfolyamkockázat vagy a kamatlábkockázat) mindig a kibocsátó vállalja, ezért kedvezőbbek és rugalmasabbak a kötvény feltételei, mint egy sima hitelnek. Ezért ezt normális esetben a bankok sem átvállalni, sem megosztani nem tudják és nem is szokták, de a határidős devizaügyleteken elért nyereségből sem kaphatnak. Ráadásul az, hogy a forintgyengülés miatt egy önkormányzatnak a kötvény visszaváltásakor többletköltsége van, nem jelent a banki oldalon extranyereséget.

Az önkormányzati kötvények ráadásul a kötvénycsaládon belül is speciálisak. A kibocsátó település az államháztartási rendszer része, a kibocsátás pedig elsődlegesen a helyi szintű feladatellátás megvalósításához kapcsolódik. Ennek átütemezése nemcsak a külföldi, de a belföldi hitelezők számára is rendkívül rossz üzenetet hordoz, a fizetésképtelenség pedig csődöt jelent, erről Hódmezővásárhely estében persze nincs szó.

Így történt

Az önkormányzati kötvények kibocsátásához – miközben hosszú távon növeli az állami alrendszerek adósságait – jelenleg Magyarországon nem kell semmilyen felsőbb közigazgatási szint engedélye, elég a közgyűlés tagjainak kétharmados többsége. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a kibocsátás során csupán a kötvénnyel, mint értékpapírral kapcsolatos alaki és formai előírások betartását, illetve a kibocsátások nyilvántartását végzi. Az Állami Számvevőszék – esetleges ellenőrzés esetén – szintén nem vizsgálja a különböző finanszírozási források hatékonyságát, csak azt ellenőrzi, hogy a gazdálkodás megfelelt-e a hatályos törvényeknek.

Az önkormányzatoknál a közvetlen pénzügyi zavart az idézte elő, hogy míg az állami támogatások nemcsak reálértelemben, hanem nominálisan is csökkentek a költségvetési takarékoskodási kényszer miatt, feladatokból nem lett kevesebb, ellenkezőleg, szélesedett az önkormányzatok feladatköre.

Plusz terhet jelentett a fejlesztésekhez szükséges EU pályázatokhoz az önerő előteremtése is, amire állami források korlátozottan voltak,  ezért a fejlesztések egy részét is kölcsönökből kellett finanszírozni. (Becslések szerint a hiányzó pályázati önerő előteremtése 2005-2009 között 155 milliárdos többletkiadást rótt az önkormányzatokra.)

Bár az utóbbi években (az előző kormányok idején) a parlament többször is próbálta átírni az önkormányzati törvény vonatkozó paragrafusát úgy, hogy a kötvénykibocsátást szabályozott mederbe terelje, mindegyik kísérlet sikertelen volt.

A folyamatok eredményét szemlélteti az alábbi grafikon: az MNB adatai szerint tavaly az államháztartás összes adósságának bő hat százaléka van az önkormányzatoknál, az önkormányzatok adósságállománya meghaladja a 2011-re tervezett GDP öt százalékát.