EEAG: Nem az igazi problémákat kezelte a kormány

A magyar kormány elmúlt másfél évi intézkedései nem a gazdaság valós problémáinak kezelését célozták, sőt valószínűleg súlyosbították azokat, állapítja meg az európai gazdaságokról készített átfogó elemzése magyarországi válsággal foglalkozó fejezetében a CESifo müncheni kutatóintézet.

Az intézmény európai gazdasági tanácsadó csoportja (EEAG) szerint "nem volt bölcs" dolog az egykulcsos adórendszer recesszió közeli gazdasági helyzetben való bevezetése, a válságadók növelték a gazdasági torzulásokat, fékezték a banki hitelezést, így a gazdasági növekedés ütemét. Az EEAG amellett érvel, hogy az elmúlt két évtizedben látott, a választási ciklusokhoz igazodó költségvetési költekezés miatt erősebb intézményeknek kellene kordában tartania a mindenkori magyar kormányt, és megjegyzi, hogy az eredeti Költségvetési Tanács erős korlát lehetett a kormánynak, éppen emiatt dönthetett annak felpuhítása mellett.

Számos kelet-közép-európai ország vezette be az elmúlt időszakban az egykulcsos személyi jövedelemadó rendszert a gazdasági fellendülés éveiben, emlékeztet a kutatóintézet szakértői csoportja és megjegyzi: "nem volt bölcs" ezt Magyarországon recessziós környezetben bevezetni, mivel az rövid távon inkább fokozza a recessziós hatást. Az EEAG érvelése szerint ez amiatt van, mivel az egykulcsos adórendszerre való áttérés az alacsonyabb jövedelmű, magasabb fogyasztási hajlandóságú társadalmi rétegekben nettó jövedelemcsökkenést okoz, miközben a magasabb jövedelmű, de kevésbé fogyasztásorientált csoportokban növeli a nettó jövedelmet. Az elemzés szerint ez a hatás valószínűleg erős volt a gazdasági aktivitás (fékezése) kapcsán és amellett érvelnek a kutatók, hogy a csökkenő szja növekedésélénkítő hatásai várhatóan csak hosszabb távon érződnek majd.

A kutatócsoport azt is megjegyzi, hogy az egykulcsos adórendszer összességében nem csökkentette a munkabérek adóékét, mivel az szja-csökkentéssel párhuzamosan a járulékterhelés nőtt. Ez a kombináció nem fog segíteni a munkaerőpiaci aktivitási ráta fokozásában, teszik hozzá. A tanulmány egyébként éppen a kiemelkedően magas adóéket jelölte meg a munkaerőpiac egyik fő problémájaként, hiszen a 2000-2008 közötti adatok átlaga azt mutatta, hogy Európában a második legmagasabb volt a magyarországi adóék Belgium után.

A bankadó kivetése, az ilyen lépésen keresztüli költségvetési konszolidáció visszafelé sülhet el az EEAG szerint, mivel az a hitelezés szűkülésével jár, az pedig a gazdasági növekedésre fejt ki fékező hatást, összességében tehát elnyújthatja a válságból való kilábalást. A kutatócsoport emlékeztet arra, hogy a feltörekvő piacokon általános tapasztalat, miszerint az államadósság válságot gyakran követi a pénzügyi szektor terhelése. Ebből a szempontból tehát nem volt szokatlan a kormány intézkedése, inkább csak az adóterhelés mértéke volt az európai összevetésben, tették hozzá.

Összességében a kormány által kivetett válságadók kapcsán a kutatócsoport azt jegyezte meg, hogy azok inkább növelik, mint csökkentik a gazdaságban meglévő torzulásokat, ami viszont az elsődleges oka a teljes tényező termelékenység (TFP) alacsony bővülésének Magyarországon.

A tanulmány leszögezi, hogy a magánnyugdíjpénztárak államosítása és a magánjogi szerződésekbe való beavatkozás (végtörlesztés) lehetett a leginkább olyan lépés a kormány felől, amely nem a problémák orvoslását, hanem inkább azok súlyosbítását okozhatta, növelve a kisajátítási kockázatokat. Ez hosszabb távon a magyarországi beruházások fékezését, így a gazdasági növekedési ütem tompítását okozhatják, teszik hozzá.

A szerzők a magyar gazdaság elmúlt két évtizedben mutatott folyamatait elemezve az alábbi főbb tanulságokat vonják le:

1.) A magyar költségvetési politika erőteljesen igazodott a választási ciklusokhoz, ami fokozhatta a bizonytalanságot a gazdaságban, ez pedig negatívan befolyásolhatta a beruházási hajlandóságot, a teljes tényező termelékenységet és így végső soron a gazdaság növekedést. Egy költségvetési szabályrendszer megalkotása emiatt nemcsak a költségvetési politika kiszámíthatóságának növelése miatt fontos, hanem hozzájárulhat a tartós gazdasági növekedéshez is. A magyar válság tapasztalatai arra mutatnak rá, hogy egy független költségvetési ellenőrző intézmény felállítása fontos lehet a hatékony költségvetési politika végrehajtásában. Az eredeti Költségvetési Tanács hatékony korlát lehetett a költségvetési politikára nézve, tekintettel arra, hogy annak eltörlése (felpuhítása) mellett döntött a jelenlegi kormány.

2.) A merev munkaerőpiaci szabályok hiánya nem feltétlenül segíti munkaerőpiaci helyzet javulását. A költségvetési hiánycsökkentési igények magasan tartják a munkaerőre rakódó adó- és járulékterheket, ami kedvezőtlenül hathat a munkaerő kínálatára, illetve az aktivitási rátára. Ezzel párhuzamosan a minimálbér-emelés és az adóelkerülés kombinációja hasonló eredményre vezethet, ami politikai okokból összességében kényszerűen magasan tartja az állami munkaerőpiaci kiadásokat (támogatásokat). A tanulmány leszögezi, hogy a magas munkaerőköltség, az alacsony aktivitási ráta és a magas munkaerőpiaci támogatás együttesét nehéz megváltoztatni.

3.) A bankadó, illetve a szektorális adók negatív hatást fejthettek ki a gazdasági növekedésre, ezek mellett pedig olyan intézkedések is születtek, amelyek sértették a tulajdonhoz való jogot, illetve magánjogi szerződésekbe avatkoztak be. Mindezek miatt erős gazdasági intézményekre van szükség ahhoz, hogy azok megakadályozhassák hasonló intézkedések megszületését. Magyarországon az ilyen intézmények eddig nem voltak erősek, ez pedig a hosszabb távú növekedésre negatív hatást fejthetett ki.

4.) A magyar kormány 2010 közepe óta annak ellenére hajtott végre számos intézkedést, hogy azokat erősen kritizálta az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank. Legutóbb 2011 decemberében kérte az Európai Bizottság, hogy a stabilitási, illetve a jegybanktörvényt ne fogadja el a magyar parlament, de az mégis megtörtént. Mindez rámutat arra, hogy hiányoznak az Európai Unióban azok a mechanizmusok, amelyek rövid távon is "jó magatartást" tudnak kikényszeríteni az egyes tagállamokból. Ilyen kényszerítő mechanizmusok nélkül azonban nehéz azt elképzelni, hogy az EU hogyan tud majd hatékonyan kezelni egy következő válságot.