Egyre több magyar cég terjeszkedik külföldön

A nemzetköziesedés folyamata Magyarországon az elmúlt két évtizedben fokozatosan felgyorsult: a fiatalabb cégek esetében az alapítás és a különböző lépcsőfokok megugrása között eltelt idő lerövidült, egyre jellemzőbbé vált, hogy a vállalatok már induláskor nemzetközi fókusszal és kapcsolatokkal rendelkeznek, állapítja meg az MFB elemzése. A belső piac szűkössége, az elégtelen kereslet és az EU-csatlakozással kinyíló határok különösen felerősítették ezt a folyamatot a 2005 után létrehozott vállalkozások esetében.

Szerintük a XXI. századi világgazdasági környezetben a nemzetközi üzleti folyamatokba való bekapcsolódás, részvétel már nem a vállalatok által meghozott egyéni döntés kérdése, mivel a gazdaságnak egyre kevesebb olyan szegmense van, ahol a vállalkozások ezt el tudnák kerülni. Különösen igaz ez Magyarországra, amely kis belső piaca és nyitottsága, valamint az elmúlt két évtizedben kialakult gazdasági szerkezete miatt is fokozottan ki van téve a nemzetközi gazdasági folyamatoknak, illetve elemi érdeke az azokban való minél mélyebb és integráltabb bekapcsolódás.

A vállalatok tevékenységük valamennyi részelemében nemzetközi versenyhelyzetnek vannak kitéve, azaz döntéseiket is ennek tudatában kell meghozniuk. A nemzetköziesedés emellett egy tanulási folyamatnak is tekinthető, így az abban előrébb, magasabb szinten álló cégek más területeken is versenyelőnyt élveznek.

Az ipari kkv-k jelentős részénél erős regionális fókusz tapasztalható: a jellemzően már az 1990-es évek eleje óta működő vállalatok részben kinőtték a hazai piacot, így termékeikkel valamelyik környező országbeli piacon is megjelentek, és különösen igaz ez az élelmiszeripari cégekre. A 2005 után alapított vállalkozások egy részére már sokkal inkább jellemző, hogy messzebb látnak: termékeikkel távolabbi piacokon is jelen vannak. Természetesen megfigyelhetőek különbségek az egyes alágazatok között is. A gépkocsigyártásban résztvevő hazai kkv-k továbbra is erősen kötődnek a nyugat-európai megrendelőkhöz, azonban az autóipari trendeknek megfelelően egyre inkább megjelennek termékeikkel a távol-keleti, kínai piacokon is. Az élelmiszeripari kkv-k elsőszámú célpontjai ugyanakkor a kelet-európai EU-tagállamok, emellett minden második vegyianyag- és gépgyártó cég is jelen van a régióban.

A termék versenyképességi problémáival szemben a finanszírozási kérdések kevésbé lényegesek a külföldi értékesítés bővítése ellőtt álló akadályok értékelése alapján. Ebben az is szerepet játszik, hogy az exportfinanszírozási termékek (exporthitel, biztosítás) szerepe rendkívül visszafogott a hazai ipari vállalkozások körében. A kilátásokat tekintve pedig kockázatot jelent, hogy a kkv-k részéről tapasztalható mérsékelten élénkülő érdeklődés hátterében nem elsősorban a külföldi piaci tevékenység finanszírozási kereteinek kiegyensúlyozása, racionalizálása áll, hanem a vállalat egészének romló forráshelyzete számára remélnek egy újabb mentőövet.

A nemzetköziesedés elején álló kis- és középvállalatok számára a legnagyobb akadályt a külföldi piacokra való kilépés előtt a megfelelő külpiaci ismeretek hiánya jelenti, azaz a hazai látens export dinamizálásának alapfeltétele az ehhez kapcsolódó tudás- és információbázis fejlesztése, elérhetővé tétele. Az ár- és költség típusú tényezők közül – vállalati mérettől függetlenül – a szállítói költségek képezik a külföldi értékesítés előtt álló legerősebb visszahúzó erőt az ipari cégek számára. A probléma súlyát az is jelzi, hogy ez bizonyult az első számú akadálynak a jelenlegi exportpiacaik további bővítéséről lemondó vállalkozások körében.