Gazdaságpolitikai fordulat jöhet

Útelágazódáshoz érkezett a magyar gazdaságpolitika. Az április végére elkészülő konvergenciaprogram nem csak a magyar gazdaság, de a politika szempontjából is sorsfordító lehet, a csomag tartalma és fogadtatása alapjaiban határozza meg a következő időszakot. A héten újabb megszorítások részletei körvonalazódtak, és bár a fő vonalaiban megismert intézkedések még kevesek annak megítéléséhez, hogy pontosan milyen irányt vesz a magyar gazdaságpolitika, a fordulat, félfordulat, vagy legalább egy rövid kacskaringó biztosra vehető.

A bankszektorra, energia- távközlési- és kiskereskedelemre rótt különadók, a nyugdíjpénzek államosítása – bár áttételesen a lakosságot terhelték – a szavazók nem érezték közvetlen őket érintő sarcként. A költségvetés hiányát tavaly sikerült lefaragni és a Fidesz népszerűsége sem csökkent számottevően, Matolcsy György és Orbán Viktor a gazdaságpolitika sikeréről, a politikai stabilitás megőrzéséről beszélt.

Nem volt elég

A figyelmet azonban már akkor többen felhívták, a nagyobb tüntetések és zavargások nélkül elért tavalyi költségvetési kiigazítás kétes siker: az Európai Unió év elején világossá tette, tartós egyenlegjavulást szeretne látni, az egyszeri, bevételnövelő tételek, és a különadók csak átmeneti kozmetikázásra jók, hosszú távon nem fenntarthatók. Magyarország vagy belevág az átalakításokba, vagy elesik az uniós pénzek egy részétől. Matolcsy György és a magyar kormány április végéig kapott időt arra, hogy a konvergencia-programban bemutassa, hogyan lesz tartható a vállalt, 2,5 százalékos költségvetési hiánycél akkor is, ha a különadók nagy része már nem lesz kéznél. A Policy Agenda elemzése szerint mintegy 500 milliárdos kiigazítás kell.

Áldozatokkal járt

Ráadásul a magyar gazdaságpolitika kettős célja - kiigazítás a népszerűség megőrzése mellett - olyan nem szokásos megoldásokat is követelt, amelyek jelentősen megrontották a viszonyt a külvilággal. A héten a német cégek hiányolták a kiszámíthatóságot és a jogbiztonságot, az Európai Bizottság több ügyben kötelezettségszegési eljárást indított, egy korábbi ügyük már az Európai Bíróságon van.  Magyarország a világ tíz legkockázatosabb országa közé került, a befektetők bizalmának elvesztése miatt az IMF segítségére kényszerülhetünk.

Se előre, se hátra

A valutaalappal és az EU-val való tárgyalások megkezdését pedig többek között éppen az a hozzáállás nehezíti, amely miatt a segítségüket kellett kérnünk. Hiába spórolnánk százmilliárdot a kamatkiadáson a hitelkerettel, a héten sem közeledtek egymáshoz az álláspontok. A nemzetközi szervezetek mindaddig nem ülnek le tárgyalni a kormánnyal, amíg az nem mutat feltétlen együttműködést, a kormány azonban nem szívesen csökkentené saját mozgásterét.

Jól példázza ezt a jegybanktörvény körüli huzavona, vagy akár a Költségvetési Tanács esete: miközben az Európai Bizottság a költségvetési kontrollt gyakoroló testület megerősítését várná, addig a kormány a héten is tovább gyengítette azt. Egyes londoni elemzők már arra készülnek, hogy nem is lesz megállapodás, e szerint a forgatókönyv szerint 300 forint feletti euróval számolhatunk. Matolcsy, Simor és Fellegi  mindenesetre Washingtonba ment szombaton a Valutaalap és a Világbank háromnapos tavaszi ülésszakára.

Milyen szuverenitás?

Hogy mit vesztettünk eddig az tehát nagyjából számszerűsíthető, az viszont kevésbé hogy mit nyerünk a kormány megnövekedett mozgásterén. Az exportra épülő nyitott magyar gazdaság nem tud függetlenedni a nemzetközi piacoktól, a lassuló ázsiai növekedésről, a spanyol csődkockázatról szóló hírek a forint és a magyar cégek részvényeinek árfolyamán is meglátszanak, a nemzetközi olajár és a dollár árfolyama drágítja a benzint a hazai kutakon. Ötven forinttal drágult január óta, néhol már 470 forint közelében literje.

	16. heti záró	15. heti záró
BUX	17 511	17 337
OTP	3470	3375
Mol	17 490	17 100
Richter	36 785	36 800
Magyar Telekom	538	550

A növekedésünket főleg a globális lassulás fogja vissza, egyszer már módosítani kellett a költségvetés előrejelzését, most újra szükség lehet rá, Cséfalvay Zoltán államtitkár a korábbi 0,5 százalék helyett már csak stagnálással számol, ezt jósolja Magyarországnak az IMF is.

A magyar földeket a külföldiektől féltjük, a kicsiknek azonban se tudásuk, se pénzük nincs versenyképesen művelni, így marad néhány nagyvállakozó, aki érvényesülni tud. A régi magyar cégek lemaradnak a versenyben, a héten újabb nevekkel bővült a bajba jutott cégek sora: leállhat a Kravrex magyar buszgyártó, és árulják a legrégebbi budafoki zománcgyárat is, a magyar építőipar romokban, februárban 16 százalékos volt a visszaesés. Mindeközben rosszak vagyunk az uniós pénzek lehívásában is, heti tízmilliárd forinttal hívunk le kevesebbet, mint lehetne.

Új munkahelyet pedig főleg a külföldi cégektől várjuk. Matolcsy György kétezer milliárd forintnyi új beruházást és 25 ezer új munkahelyet ígér a következő évekre, ezekről azonban még csak tárgyalunk.

A nagy állami közlekedési cégek átalakítása nagyobb kormányzati mozgástérrel sem sikerült, a MÁV-nál járatritkítástól, tömegközlekedési biztostól és egy újabb vezetőségváltástól, újabb állami kölcsöntől remélik a megoldást, a félresiklott reform után lemondott a Volánbusz vezére is. Egyelőre nem látni a központosítás előnyeit a panelfelújításban sem, de kérdéses a magyar mobilcég hozta közhaszon is.

Jöhetnek a megszorítások

A konvergenciaprogramból kiderül, hogy a kormány korrigál-e azon a gazdaságpolitikai pályán, amelyen két évvel ezelőtt elindult. Vagy bejelenti a lakosságot széles körben érintő megszorításokat – részben feladva a korábbi gazdaságpolitikát - , vagy bukja a kohéziós források egy részét, gyengíti a befektetők bizalmát és az IMF-tárgyalások megkezdésének esélyét.

Hogy Orbánék merre indulnak, továbbra sem egyértelmű, a kiszivárgott hírek alapján azonban úgy tűnik – ha nem is teljesen a várt módon -, de békülnének az Európai Bizottsággal. A Szél Kálmán-terv jelentős kiigazításai mellett olyan intézkedésekre készülnek, amelyek szélesebb körben sarcolnák a lakosságot. A népszerűségvesztés borítékolható: a lakosság fele már most is hónapról hónapra él, nehezen viselik, ha tovább drágul az élet. A reálbér idén 3 százalékkal csökkent, kevesebb a cafeteria is, a fizikai dolgozók nettója 99 000, a szellemi dolgozóké 182 700 forint, legalábbis papíron. Egyre többen vesznek fel hitelt azért, mert hó végére elfogy a pénzük.

A már korábban kiszivárgott pénzügy tranzakciós adó mellé - amelyből az előzetes hírek szerint mintegy 100 milliárdot vár a kormány – telefon- és netadót is bevezetnének. Emelkedik az ingyenes fogászat korhatára, drágul a műszaki vizsgáztatás. Bár Orbán és Matolcsy korábban elméletben a többkulcsos áfarendszer bevezetéséről is beszéltek, a valós tervek között ez aligha szerepel, azt ugyanis nem csak az unió nem engedné, de a költségvetést is megterhelné.

Brüsszelre várva

Hogy a jövőre kivezetendő különadókat váltó, főleg a fogyasztást terhelő új adókat tartós és fenntartható költségvetési tételnek tekintik-e majd Brüsszelben egyelőre nem tudni, egyes elemzők szerint a piac szívesebben fogadná inkább a kiadásoldali megszorításokat, vagyis a kedvezmények, szociális juttatások további lefaragását.

Mások úgy vélik, az EU-nak nem sok kifogása lehet a kivetendő adókkal, annak legfeljebb a hazai növekedés látja majd kárát. A pontos társadalmi, gazdasági, költségvetési hatásokról persze egyelőre sokat nem tudni, az Nemzetgazdasági Minisztérium részleteket nem közölt, az internetadóról egyelőre az érintett cégekkel sem egyeztetett..

A magyar kiigazítások fogadtatásáról Orbán Viktor is többet megtudhat jövő heti találkozóján. A José Manuel Barrosoval folytatott megbeszélésen ugyanis a kötelezettségszegési eljárásokon kívül a konvergenciaprogram is szóba kerül majd.