További Magyar cikkek
A Legfelsőbb Bíróság tavaly több ítéletében leszögezte, hogy az adóhatóság téves jogértelmezési gyakorlatot követett akkor, amikor a helyi iparűzési adó elszámolhatósága kapcsán szankciókat rótt ki vállalkozásokra társasági adónemben. „A Legfelsőbb Bíróság több ítéletében is megjelenő jogértelmezés jelentőségét az, hogy így az ítéletekkel közvetlenül nem érintett vállalkozások is hivatkozhatnak az ítéletekben foglalt, az adóhatósági megállapítások jogellenességét kimondó jogértelmezésre” – mutat rá Fekete Zoltán Titusz, az RSM DTM Hungary adómenedzsere.
Ez azt jelenti, hogy akár több ezer magyarországi cég lehet, amely a 2006-os adóját még mérsékelheti az ugyanabban az évben befizetett helyi iparűzési adó (hipa) összegével, vagyis visszamenőlegesen csökkentheti a társaságiadó-kötelezettségét.
Az RSM DTM közleménye felidézi: a 2004 és 2009 között a társasági adóról szóló törvény lehetővé tette, hogy az adózók a társasági adóalapjukat csökkentsék megfizetett helyi iparűzési adójukkal. A csökkentés az első két évben az iparűzési adó 50 százaléka volt, 2006-tól viszont a hipa teljes összegét társaságiadó-alap csökkentő tételként lehetett figyelembe venni. Ezt a lehetőséget azonban a jogszabály feltételhez kötötte: az adott év utolsó napján a cégnek nem lehetett az állami, vagy valamely önkormányzati adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása.
Ez meglehetősen egyértelmű szabálynak tűnik, ám mint később kiderült, nem volt az.
Az adótartozás fogalmát ugyanis az adózás rendjéről szóló törvény 2007 novemberéig nagyon egyszerűen határozta meg: adótartozásnak az esedékességig meg nem fizetett adó és a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás minősül. Azonban 2007. november 16-án hatályba lépett egy törvénymódosítás, amely bevezette a nettó adótartozás fogalmát. Ezzel megszűnt az a korábban gyakori méltánytalan helyzet, hogy ha egy adózónak december 31-én akár csak néhány ezer forint tartozása állt fenn bármely adószámláján, akkor is elesett az adóalap-csökkentés lehetőségétől, ha adószámláinak összesített egyenlege túlfizetést mutatott.
A módosítás újabb dilemmát vetett fel: azt, hogy az új szabályozást mely időszakra lehet alkalmazni. Bár az adózók jó része eleve beletörődött abba, hogy a kedvező irányú változás ellenére a nettó adótartozás fogalma a hatályba lépés előtti adóévekre nem alkalmazható, a bizonytalanság eloszlatására az adóhivatal végül egy állásfoglalást is kibocsátott. Eszerint a nettó adótartozás fogalmát csak a hatályba lépést követő időszakban lehet figyelembe venni.
A bíróság azonban másképpen ítélte meg a helyzetet. E ponton lépett be a már említett módon a Legfelsőbb Bíróság, és kimondta: a nettó adótartozás fogalmát a hatályba lépést megelőző évekre is alkalmazni kell akkor, ha maga az adott adóigazgatási eljárás a törvénymódosítás hatályba lépése után indult vagy fejeződött be. Később, tavaly év végén maga az adóhatóság is visszavonta korábbi, ezzel ellentétes állásfoglalását.
„Az elévülés öt éves időszakát figyelembe véve mindebből az következik: azok az adózók, akiknek nettó adótartozásuk nem volt, 2006-ban is levonhatták a hipát a társasági adóalapjukból. Ez a lépés utólag, önellenőrzéssel még bepótolható, ha pedig a 2006-os adóévet az adóhatóság ellenőrzéssel jogerősen lezárta, ezzel szemben rendkívüli jogorvoslatot lehet kezdeményezni” – szögezi le az RSM DTM közleményében Fekete Zoltán Titusz.
A tét nem kicsi: 2006 és 2009 között a társasági adóalapban figyelembe vett helyi iparűzési adó évente 230 és 260 milliárd forint között alakult, ami mintegy 60-70 ezer cég között oszlott meg. A nettó adótartozás kedvező hatásának érvényesítésével ezek a számok jelentősen nőhetnek.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
