Kiütötte a biztosítékot a biztosítók adója

A magyar biztosítóknak Európában példátlan módon a korrigált díjbevétel alapján számított adó csökkenti a profitjukat, immár 2010 óta – mondta a Napi Gazdaság Online megkeresésékre Sergio Balbino, a Generali Biztosító olasz anyavállalatának ügyvezető igazgatója. A Széll Kálmán-terv 2.0 bejelentéskor úgy látták, hogy a Magyarországon végre olyan biztosítási adó bevezetését irányozták elő, amely európainak minősül, és így hasonlatos ahhoz, amely Olaszországban és más országokban létezik. Azóta kiderült, hogy a magyar biztosítási adó továbbra is szembemegy az EU más tagországaiban megszokott renddel és a kormányzati kommunikáció ellenére továbbra sem fogyasztási adó jellegű.

Európa harmadik legnagyobb, 1831-ben alapított biztosítójának ügyvezetője nehezményezte, hogy az új adó bevezetéséről előzetesen a tervezetet kidolgozó Nemzetgazdasági Minisztérium nem egyeztetett a Magyar Biztosítók Szövetségével. Ennek következtében számos, a hazai biztosítási piac jövőjét veszélyeztető, ráadásul a feltételek teljesítése esetén indokolatlan költségekkel járó megoldás született – vélika pénteken beterjesztett törvénytervezetet áttanulmányozó szakértők.

Miként a Generali vezetője is említette, Európa legtöbb országában valóban van adó a nem életbiztosításokon, ám a kontinentális gyakorlat szerint az adó valóban fogyasztási adó jellegű, azaz a díjhoz kapcsolódik, és eképp egyértelmű, hogy a biztosítást megvásárló ügyfél fizeti. Az unióban ugyanakkor általánosnak mondható, hogy az adót a biztosítók külön soron tüntetik fel. Az adókivetés, illetve annak mértéke jól jellemzi az adott ország biztosítási piacának fejlettségét: aligha lehet meglepő, hogy az átlagos biztosítási költés tekintetében az uniótól messze elmaradó régiónkban lényegében nincs adóterhelés a nem életbiztosításokon (csak Szlovákiában van a nálunk is évek óta meglévő tűzadó). Magyarországon az átlagos (összes, tehát életbiztosításokkal együtt számított) biztosítási költés 300 euró, míg Ausztriában 2000 euró felett van.

A biztosítók adták - az állam elvette

A nemzetgazdasági miniszter azon érvelése, amely szerint a baleseti adó bevezetése bizonyította, hogy az adó keltette mozgás jót tesz a biztosításokat igénybevevőknek, sokak szerint nem állja meg a helyét. A piac ugyan valóban versenyez, amit mindennél jobban mutat, hogy az előzetes vélekedések ellenére az idei kgfb-díjak drasztikusan tovább estek, ám a szakértők arra hívják fel a figyelmet, hogy ennek semmi köze nem volt a baleseti adó bevezetéséhez, sőt.

A biztosítók díjkalkulációi ugyanis már megvoltak az adó bejelentésének idejére, a 30 százalékos extrateher így csak arra volt jó, hogy elvegye a biztosítók által kínált díjcsökkentés jelentős részét az ügyfelektől. A baleseti adó esetében ugyanakkor az adókivetés nem okozott komolyabb problémát a biztosítóknak, hiszen azt a saját díjaikon felül kellett kimutatniuk. A kormány új javaslata ugyanakkor most ezt is megváltoztatja és a baleseti adót esetében is kizárja a fogyasztási adó jellegű kivetést.

Tőkepótlásra lesz szükség

A fentiek nyomán a teljes teher a biztosítók vállára zuhan, s ez az, ami miatt az új adó kizárja az érdemi élénkülés lehetőségét. Az új adó ugyanis egyformán sújtja a régi és az új termékeket, ám míg az új konstrukciókat lehet úgy kialakítani, hogy azok már a biztosítási adóval együtt is megfelelőek legyenek, a régebbi termékekre egyszerűen nem lehet ráhúzni az adóterhet - hiszen azok kialakítása még enélkül történt.

A szakértők szerint ugyanakkor csak elvi lehetőség marad a piac újrafelosztása, hiszen a feltörekvő biztosítók szinte kivétel nélkül veszteségessé váltak az unikális bankadó, illetve a piaci visszaesés miatt. Mindez azt jelenti, hogy számukra a saját portfólió fenntartása jelent majd igazi feladatot, márpedig egy tőkepótlásra szoruló biztosító aligha kergethet merész álmokat.

Ráadásul, ha a törvényjavaslatban szereplő, elkapkodottan megszületett megoldás maradna érvényben, a biztosítókra még indokolatlan többletterhek is rakódnának: az adó feltüntetése nélkül ugyanis az alkuszi jutalékot is az adóval emelt összegre kellene kifizetni, ráadásul az iparűzési adó alapjába is beleszámítana a költségvetésnek fizetett adó.

Növekvő társadalmi költség

A fentiekből következően komoly a veszély, hogy az adóval – átterheléssel vagy anélkül – a biztosítottak járnak majd rosszul. A jövőben ugyanis azonos kockázatokra bizonyosan többet kell majd fizetniük az ügyfeleknek, illetve bele kell nyugodniuk abba, hogy kisebb szolgáltatást kapnak csak a biztosítótól baj esetén.

Miután a nem életbiztosítási piac az elmúlt években folyamatosan zsugorodott – díjbevételben a 2005-ös szint alatt áll a piac –, borítékolhatóan komoly mértékben megugrik majd az alulbiztosítottság. Ez pedig – hívják fel a figyelmet a szakértők – azzal jár majd, hogy komolyabb káresemény esetén a társadalom (állam) lesz kénytelen komolyabb mértékben viselni a terheket.

Példaként a támogatott mezőgazdasági biztosításokat hozzák fel: itt az állam 3 milliárd forinttal maximum 65 százalékos díjtámogatásban részesíti a gazdákat, ám azzal, hogy a lehetőséggel élve a biztosítottság jóval komolyabb mértékűre nő, a költségvetésnek egy aszályos, vagy épp túl sok csapadékot hozó 2013-ban a korábbi évekkel szemben tízmilliárdokkal is kisebb kiadása jelentkezik majd. Vagyis a biztosítási penetráció növekedése összességében hozzásegítené az államot az uniós vállalások teljesítéséhez – ráadásul épp a Brüsszel által fontosabbnak tartott kiadáscsökkentés révén.