Kicsivel kevesebből sokkal kevesebb marad

Jelenleg még zajlik az EU 2014−2020-as költségvetésének tervezése, amelyen belül csökkentenék a kohéziós politika rendelkezésére álló forrásokat − ez igen fájdalmasan érintheti Magyarországot, a mostani büdzsé egyik legnagyobb nettó kedvezményezettjét, írja a Napi Gazdaság.

Az asztalon lévő bizottsági javaslat alapján a következő hétéves ciklusban nemcsak a kohéziós politikára fordított keret összege apadna 4 százalékkal − mintegy 20 milliárd euróval −, 336 milliárd euróra, de megváltozna a források felosztása is, minek folytán Magyarország a mostanihoz képest mintegy 20 százaléknyi felzárkóztatási forrástól esne el.

Ez még akár nagyobb is lehet, miután az Európai Bizottság (EB) minden uniós tagállamra egységesen alkalmazná az úgynevezett cappinget, azaz az eddigieknél alacsonyabban, a GDP 2,5 százalékában állapítaná meg a folyósított felzárkóztatási források összegét, a kifizetések bázisát pedig a 2008, 2009 és 2010-es évek GDP-adatai alapján állapítaná meg.

Magyarország élesen bírálta a bizottsági javaslatot a "capping" miatt, a többi tagállam viszont alapvetően jó kiindulási alapnak tekintette − olvasható az Európai Tükör tematikus számában, amelyben a magyar és az uniós álláspontokat elemzik. Johannes Hahn, regionális politikáért felelős biztos, a Külügyminisztérium (KüM) e témában rendezett múlt heti konferenciáján úgy vélte, hogy összességében véve az EB javaslata kiegyensúlyozott. Ennek a rendszernek természetesen lesznek nyertesei és vesztesei is, de Hahn szerint a tervek még alakulnak − megérti a magyar kifogásokat, de reméli, hogy mindenkinek megfelelő kompromisszum születik.

Bár az uniós büdzsé mintegy harmadára rúgó kohéziós támogatásokból megvalósuló fejlesztések mind a nettó befizetők, mind a kedvezményezettek szempontjából megtérülő befektetések lennének − miként erre a lengyelek egyik tanulmánya is rámutatott −, a magyar kormány érdekérvényesítését nehezíti, hogy a válság miatt a nettó befizető országok is jobban megnézik, mire megy el a pénzük. Hangsúlyosan előtérbe került az egyes politikák hatékonysága és eredményessége, vagyis hogy azok mennyire szolgálják egész Európa érdekeit. Súlyos érvként merült fel például, hogy miért éppen azon tagállamokat kell újra és újra, egyre növekvő összegekkel kimenteni, amelyek felzárkózásuk érdekében hosszú évtizedeken keresztül jelentős fejlesztési forrásokhoz jutottak. Ezt Hahn inkább pszichológiai okokra vezette vissza, miután ezek a támogatási összegek az összeurópai költségvetés egy százalékát teszik ki, hét évre elosztva. A politikusi hozzászólásokból azonban az is kirajzolódott, hogy a téma eléggé átpolitizált. Győri Enikő, EU-ügyekért felelős államtitkár − aki úgy véli, "kevesebb pénz kevesebb Európát is jelentene" − megjegyezte, hogy nagyon nehéz ebben a válságos helyzetben pénzről beszélni, mások azt emelték ki, hogy itt nemcsak pénzről, hanem az uniós alapértékekről és célokról is szó van.

A változást Hahn az EU 2020-as stratégia miatti hangsúlyeltolódással magyarázta − korábban az Európai Parlament (EP) is leszögezte, hogy a közös költségvetést ennek szolgálatába kell állítani, vagyis a forrásokat is a célok mellé kell rendelni. Az EP elsősorban a kutatás-fejlesztés, az oktatás, az energiapolitikai együttműködés és a külkapcsolatok területén javasolja a finanszírozás mértékének emelését, de álláspontja szerint a közös agrárpolitikára, a kohéziós politikára és a bel- és igazságügyi együttműködésre szánt összegek nem csökkenhetnek.

A magyar kormány az EP álláspontját osztja, az EB javaslatát viszont több ponton bírálja. A mostani időszakban három célkitűzés van: a "Konvergencia" azokat a régiókat támogatja, amelyekben az egy főre jutó GDP nem éri el az uniós átlag 75 százalékát, a "Regionális versenyképesség és foglalkoztatás" elsősorban a fejlettebb régióknak juttat forrásokat, az "Európai területi együttműködés" pedig a határokon átnyúló fejlesztéseket támogatja. Az EB 2014-től bevezetné az "átmeneti régiók" kategóriáját, ahová azok tartoznának, amelyek GDP-je az EU-átlag 75 és 90 százaléka között van. A magyar álláspont szerint ezzel eltolódás következne be a támogatások tagállamok közötti elosztásánál és épp a legfejletlenebb régiók részesedése csökkenne a kohéziós kiadásokból, ami alapvetően ellentétes az eredeti céllal. A magyar kormány negatív fejleményként értékeli az ellenőrzési mechanizmusok szigorodását is, valamint azt, hogy a Kohéziós Alapra vonatkozó felfüggesztési lehetőség a többi strukturális alapra is kiterjedne. Magyarország kifogásolja, hogy a Kohéziós Alapból tízmilliárd eurót átcsoportosítanának az újonnan kialakítandó Európai Összekapcsolódási Eszköz (Connecting Europe Facility) céljaira. (Ezt az összeget Hahn elenyészőnek nevezte.) A KüM elemzései szerint a Kohéziós Alap kedvezményezettjei alapvetően azért ellenzik ezt a transzfert, mert így ehhez az összeghez csak akkor juthatnak hozzá, ha sikeresen pályáznak a kijelölt projektekre.

Az EB azt kommunikálja, hogy fontosnak tartaná a támogatások fennmaradását; nemcsak azért, mert a fejletlenebb régiókba befektetett forrásokból a nettó befizetők is profitálnak, de azért is, mert a szomszédos országok nagymértékben függnek egymástól. Hahn szerint a bizottság javaslata középút lett a nettó befizető országok igényei és az EP elképzelése között. A javaslat még sokat változhat, mire végighalad a teljes jogalkotói fázison, ráadásul az eurózóna válsága is nagy hatással lehet a költségvetés kialakítására.

A többéves keretre tett bizottsági javaslat (2011-es árakon, Mrd euró)

	2007−2013	2014−2020
1. Intelligens és inkluzív növekedés	437	490,9
Ebből: kohézió	354,8	336
2. Természeti erőforrások	413	382,9
Ebből: közvetlen kifizetések	330	281
3. Bizottság és uniós polgárság	12	18
4. Globális Európa	56	70
5. Igazgatás	56	63
Forrás: Európai Tükör 2012/1 − Tavasz