Másfél évtizede nem volt ilyen a tőzsdén

1995 óta először nyílt kikiáltásos kereskedésben lehetett részvényeket – ezúttal OTP, Richter, MTelekom és Mol papírokat – venni a Budapesti Értéktőzsdén. Persze a brókerek nem valós pénzzel játszottak és nem valós megbízásokat teljesítettek, de látványosnak látványos volt. A tőzsde 22. születésnapját ünnepelte így a szakma.

A kerekasztalokkal színesített rendezvényen megtudtuk, minden, amit a tőzsdén a kisbefektető csinál, az pszichózis és hit kérdése, még a szexuális frusztrációkhoz is köze van, legalábbis Jaksity György, a BÉT volt elnöke, a Concorde elnöke szerint. Mivel a magatartásunk elemzéséhez sajnos nem kaptunk több mankót, ezért sajnos nem tudjuk megfejteni, hogy a pszichózisok melyik vállfaját, illetve milyen szexuális frusztrációt takar az, hogy mi ma tartottuk a papírjainkat.

Hosszú távon mindenki meghal

De  nem is volt túl sok időnk ezen rágódni. Jaksity ugyanis azzal zúzta tovább az ünnepélyes hangulatot, hogy ne legyenek illúzióink, hosszú távon minden vállalat meghal. Ez ugye azt is jelenti, hogy a pénzünk veszélyben van, szóval nem igaz az a közhely, hogy a részvényekkel hosszú távon csak nyerni lehet. Erre a színpad mögötti óriáskivetítőn futó minden árfolyam pirosba is fordult. Jaksity ezután annyit mondott, hogy a népeknek szüksége van gurukra, akik megmondják a tutit.

A BÉT falai között egyébként különösen fájdalmasan visszhangzik a cégek törvényszerű halálára vonatkozó kijelentés. A BÉT ugyanis egy ideje gyengélkedik. A likviditás a rekordnak számító napi 30 milliárd forintos szintről a harmadára esett, manapság jó, ha a forgalom eléri a napi tízmilliárd forintot, de sok ennél is rosszabb nap van.

Tőzsdebajok világszerte

A tőkepiactól való elfordulás egyrészt általános, legalábbis ez derült ki a tőzsde vezérigazgatójának, Katona Zsoltnak a nyitóelőadásából. Még a régióban, sőt, talán az egész EU-ban legjobb állapotban lévő lengyel parketten is ötödével esett vissza az adásvételek száma az utóbbi időben.

A kivéreztetést nálunk több tényező is erősítette: az intézményi befektetők nagy része a kormányzati intézkedések, elsősorban a nyugdíjpénztárak államosítása miatt eltűnt a piacról, illetve a gyatra makrogazdasági helyzet, a rossz növekedési és romló vállalati (profit)kilátások, és a kiszámíthatatlan szabályozói környezet sem kedvez a megtakarítások tőzsdei befektetésének.

A magas állampapírhozamok szintén elszívják a pénzeket a BÉT-ről, egy józan kisbefektető miért is tenné a pénzét egy erős árfolyamingadozásnak kitett részvénybe, ha a viszonylag biztonságos állampapír-befektetések után is viszonylag magas, az inflációt több százalékponttal meghaladó hozamot zsebelhet be – vetette fel Vízkeleti Sándor, a BAMOSZ elnöke.

És egy kis sokk

Jaksity ráadásul azzal is sokkolt, hogy nem igaz az a brókeri meg ügynöki okoskodás, miszerint évszázados távlatban átlag 10-12 százalékos éves hozamot lehet zsebre rakni, ha részvényekben tartjuk a pénzünket. Szerinte ez a többség számára inkább 3-4 százalék lehet, hiszen a befektetésre szánt pénzek nagy része az emelkedő részvénypiaci ciklus végén érkezik a piacra, amikor már senki nem akar lemaradni a meggazdagodásról.

Ezeket a lufiként kidurranó periódusokat mindig heves zuhanások követik, amikor a befektetők többsége veszteséggel vagy minimális hozammal csalódottan távozik. Jaksity szerint a pénzáramlások jellegéből az következik, hogy a többség alig keres a tőzsdén. A szemfüles kisebbség viszont a 10-12 százalék többszörösét keresheti meg – tesszük mi hozzá.

Az NGM mosolya

A panelbeszélgetésekben nagy hangsúlyt kapott az, hogy miként lehetne megerősíteni a BÉT-et, – vagy inkább megmenteni azt. A tőzsde ugyanis nem csak arra jó, hogy a kisbefektetők meggazdagodjanak – persze ez sem utolsó –, hanem elsősorban olcsó (a bankhitelnél olcsóbb) finanszírozási forrást jelent a magyar vállalatoknak, illetve megélhetést a hazai alapkezelői körnek.

Több előadó is feszegette, hogy a kormány valamilyen adókedvezménnyel élénkíthetné a tőzsdei kínálatot, ami motiválhatná a közepesebb és nagyobb magyar cégeket, hogy piacra menjenek. Ez mindenféle kötelezettséggel jár, ergo macerás, ösztönzök hiányában ezért egyáltalán nem vonzó lehetőség. Sok potenciálisan tőzsdére érett cégnek egyszerűbb a susnyásban ügyeskedni, mint a tőkepiaci jelenléttel járó átláthatóságot felvállalni, ezért senkit nem érdekel ma a tőzsdére lépés.

Állam Nyrt.

Az élénkítés másik útja, ha néhány állami vállalat kisebbségi része a tőzsdére menne (elhangzott a már korábban sokszor felmerült Magyar Villamos Művek Zrt.  neve). A BÉT vezérigazgatója, Katona Zsolt azt mondta, örülne, ha a cég legalább 10 százalékát a piacra vinné a kormány, reményei szerint már ez érezhető élénkülést hozhatna.

Az NGM képviseletében felszólaló Balog Ádám, az adóügyekért felelős helyettes államtitkár szerint a nemzeti vagyontörvény ugyan nem tiltja, de a kormány politikáját látva nem sok esélyt lát arra, hogy állami cégeket a tőzsdére vigyenek. Arra a felvetésre, hogy a BÉT-en forgó Molban és Richterben is van (nem is elhanyagolható) állami tulajdonrész, csak billegette a fejét, majd mosolygott.

Hogy a végén valami jót is írjunk, Korányi G. Tamás újságírót idéznénk: a BUX-index a tőzsde indulása óta 1000-ről 17 000 pontig nőtt. Ebből az infláció ugyan „felemésztett” nagyjából 10 000 pontot, de reálértelemben a vagyonnövekedés még így is jelentős. Aki tehát türelmesen ült a kezén és minden válságos időszakot kiböjtölt – azt gondoljuk, hogy nagyon kevesen lehetnek ilynek –, az nagyon jól járt a részvényvásárlással.