Hová lettek az uniós pénzeink?

Kóka és Bajnai kinyitotta a pénzcsapot – írtuk a 2007-2013 közötti európai uniós költségvetési ciklus huszonkilencedik napján. A hétéves időszak első hónapjának a végén már megjelentek az első, technológiafejlesztést és foglalkoztatásbővítést szolgáló magyarországi pályázatok. Akkor úgy tűnhetett, a magyar gazdaságirányítás felkészülten várja a nagyjából 8200 milliárd forintos – a hazai állami önerővel 10 000 milliárdosra saccolt – hatalmas támogatási összeget.

Azóta eltelt több mint öt év.

És most már úgy tűnik, hiába volt a nyakunkba öntött rengeteg uniós pénz, a költségvetési időszak végéhez közeledve egyre inkább azt látjuk, ez a ciklus hazánk számára az elhalasztott lehetőségek korszaka volt. Már csak másfél év van hátra az időszak végéig, miközben a rendelkezésre álló 8200 milliárd forintos forrás harmadát sem fizették ki eddig, és nincs is komoly esély arra, hogy a keretet sikerül maradéktalanul felhasználni.

Pedig elképzelésekből és tervekből nem volt hiány. A 2007-től kezdődő időszakot nagy várakozás előzte meg a politika és a szakma részéről egyaránt, az Új Magyarország Fejlesztési Terv, majd 2010 nyarától az új Széchenyi-terv is nagy ambíciókkal fogalmazta meg, milyen különböző formákban és csatornákon lehet megtalálni a közös pénz legjobb helyét.

Hatalmas érdeklődés

Jelenleg összesen tizenöt úgynevezett operatív program működik, hét ágazati, hét regionális és egy végrehajtási. Ezek alapján költhettünk gazdaságfejlesztésre, közlekedésre, az infrastruktúra fejlesztésére, energiahatékonyságra, környezetvédelemre, közigazgatásra. Egyszóval szinte bármire, ami összhangban van a hazai és közös európai célokkal.

Érdeklődésben nem is volt hiány, a tizenöt programra eddig több mint nyolcvanezer pályázat érkezett, ezek értéke elérte a 10 000 milliárd forintot. A pályázatoknak nagyjából a fele, 42 000 nyerte el támogatást, ezek értéke összesen mintegy 6000 milliárd forint.

Ez eddig nem hangzik rosszul.

Csakhogy a nyertesek közül már csak viszonylag kevés projekt jutott el a szerződéskötésig, még kevesebb a megvalósításig és a kifizetésig. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség adatai szerint ez év június elején mindössze 30 000 szerződés alapján csupán 2600 milliárd forintot fizettek ki.

A pénz ráadásul főleg állami beruházásokat finanszírozott: az operatív programok keretének nagyjából harmadát központi nagy és kiemelt projektekre kötötték le. A legnagyobb arányban közlekedésfejlesztési (Közop), a környezeti és energia (Keop), a társadalmi megújulás és infrastruktúra (Támop, Tiop), majd a közigazgatási (Árop, Ekop) programok vitték el a pénzeket.

Aránytalan elosztás

Az Állami Számvevőszék legutóbbi ezzel kapcsolatos jelentésében (pdf) megállapította, a szerződés szerinti támogatások közel felét állami tulajdonú gazdasági társaságok kapták, a támogatások 85 százalékát a NIF Zrt. használta fel út és vasútépítésre, miközben a pénzeknek alig 0,7 százaléka jutott a vállalkozásoknak.

Ez az arány az eredeti terv szerint nagyobb lett volna, de a gazdasági operatív programból (Gop) a vállalkozások számára tervezett, a foglalkoztatás bővítésére szánt projektek jórészt nem valósultak meg. A Gop teljes kerete 942 milliárd forint, erre több mint 26 ezer pályázat érkezett, de jóval kevesebb valósult meg, a programban eddig mindössze 344 milliárdot fizettek ki.

Lassú a kifizetés

A projektek kiválasztása és elbírálása elég vontatottan halad, jellemzően 100-900 (!) napot, átlagosan egy és egy negyedévet vett igénybe. Voltak projektek, amelyekre három-négy év alatt sem sikerült támogatási szerződést kötni. Ezért azonban csak részben okolhatóak az EU szigorú előírásai, a hazai közbeszerzésekhez kapcsolódó bürokrácia, a szabálytalanságok, a pályázók felkészületlensége éppúgy közrejátszottak.

Nehezíti a helyzetet, hogy az utóbbi években az önkormányzatok és a hazai vállalatok forrásai is jelentősen lecsökkentek, így komoly veszély, hogy már az elnyert pályázatok sem fognak tudni megvalósítani. Az NFÜ lapunkkal közölte: a 42 ezer támogatott projektből 3400 esetben jelezték, hogy különböző okok miatt nem fejezik be a fejlesztését. Még nagyobb gond, hogy a projekt javaslatokhoz rendelt források más projektek számára eközben nem hasznosulnak. Több esetben jelezték, hogy az adott időszakra kimerült a keret, miközben a támogatott projekt csak akadozva valósult meg.

Az operatív programok közül eddig egyik sem hiúsult meg, a jelenlegi pályázati rendszerben azonban sokszor komoly forráshiánnyal küzdenek a projektgazdák, ezek között is jellemző például az önkormányzatok rossz helyzete, ami miatt veszélybe kerülhet ezeknek a forrásoknak a lehívása. Az európai uniós támogatásokból ugyanis gyakran azért esnek el a pályázók, mert nem rendelkeznek saját forrással, a támogatási rendszer pedig utófinanszírozó.

	Keret (Mrd Ft)	Beérkezett pályázatok	Igényelt támogatás (Mrd Ft)	Hatályos szerződések (db)	Hatályos szerződések összege (Mrd Ft)	Kifizetések száma (db)	Kifizetett összeg (Mrd Ft)
ÁROP	48	576	31	404	20	429	13
DAOP	247	3147	340	1094	159	931	104
DDOP	232	1832	298	679	151	560	107
ÉAOP	321	3617	377	1 165	172	1008	117
EKOP	118	172	105	52	61	73	34
ÉMOP	298	4240	366	1 531	182	1311	117
GOP	942	26 596	1140	15 421	711	11 150	344
KDOP	167	2066	212	734	105	615	66
KEOP	1377	6269	1651	3 216	913	2390	188
KMOP	483	12 201	732	5 882	380	3949	251
KÖZOP	1985	503	3376	253	1573	196	593
NYDOP	153	1 830	190	760	102	625	71
TÁMOP	1147	14 057	1055	5 681	472	5081	346
TIOP	587	3191	593	1 671	394	1618	181
VOP	104	78	77	77	83	77	56
Összesen	8209	80 393	10542	38 620	5477	30 013	2592

Megoldásként a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) az Államháztartási Önerő Alap felállításán dolgozik. Az alap például a súlyos anyagi gondban lévő önkormányzatok, egyetemek és más államháztartásból finanszírozott intézmények számára nyújtana segítséget, hogy elő tudják teremteni a szükséges önrészt a már elindított uniós fejlesztési projektek esetében és így be tudják azokat fejezni.

A leszerződött új projektek száma emellett folyamatosan nőtt, míg 2007-ben még csak 1003 szerződést kötöttek, addig ez 2010-ben már elérte a 10 333 darabot, míg az éves kifizetés a 2008-as 161 milliárdról 2011-re 900 milliárdra nőtt.

Nincs stratégia

Nemcsak a kifizetett pénzek aránya alacsony, a felhasznált pénzek sem mindig a legjobb helyre mentek. Korábban a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara is szóvá tette, hogy az uniós pénzek elköltéségben a gazdaságfejlesztésnek nagyobb hangsúlyt kellett volna kapnia.

A gazdaságösztönzést szolgáló Gop esetében mindössze egyetlen kiemelt projekt valósult meg és még az is csak részben. Ez a külföldi működőtőkének a magyarországra vonzását szolgálta volna, a cél az volt, hogy az országot kedvező befektetési célországként mutassák be, valamint célzottan bevektetőket keressenek, projekteket gyűjtsenek, információkkal és háttérmunkával segítsék a befektetői csoportokat, érdeklődő cégeket. A feladatot az ITDH Zrt. kapta, azonban a projekt a megvalósítás felénél átkerült az NGM alá tartozó Nemzeti Külgazdasági Hivatalhoz, ahol viszont kérdéses, hogy a feladat mellé a forrást is át tudják-e venni, állapította meg korábban az ÁSZ jelentése.

A kormány ráadásul döntései során nem rangsorolt aszerint, hogy egy-egy projekt milyen mértékben járul hozzá a foglalkoztatás bővítéséhez, vagy az operatív programok más, szerteágazó céljaihoz. A fejlesztések gazdasági növekedésre gyakorolt hatását a támogatások odaítélésekor nem vizsgálták. A projektekre javaslatot tevők különböző uniós és hazai előírásokra, a projektek országos és regionális jelentőségére hivatkoztak, a célok azonban nem voltak összehangoltak.

Az előző kormány gyakorlatát vizsgáló számvevőszéki jelentés például megállapította, a kormányzati döntéshozatal a kiemelt projektek negyedét kitevő közutak – például a településeket összekötő, országos mellékúthálózat – esetében nem volt hatékony és szakmailag, műszaki, területi, regionális szempontból indokolt. Hogy a helyzet azóta mennyiben változott, kérdéses, legutóbb éppen a vasúti állagmegóvó beruházások kapcsán merült fel hasonló kritika. A szakértők szerint az uniós pénzek felhasználásának visszásságai leginkább a hazai erőforrásokat összehangoló, az ágazati terveket átfogó középtávú fejlesztési terv hiányát mutatják.