Versenybe küldtük a magyar dinnyét

Magyarországon szinte lehetetlen nem magyar vagy legalábbis nem magyarként értékesített dinnyét kapni. Hazánkban évente átlagosan 150-170 ezer tonna dinnye terem, míg a magyarországi fogyasztás évente nagyjából 120 ezer tonnára rúg. Vagyis a hazai termés elvileg alkalmas lenne arra, hogy a teljes keresletet lefedje, és még exportra is maradjon.

Külföldre jut is a magyar dinnyéből, az elmúlt években valamivel több, tavaly óta valamivel kevesebb, mint a fele: tavaly nagyjából 100 ezer tonnányi magyar és nagyjából húszezer tonnányi import dinnyét ettek a magyarok. A behozatal főleg a nyár elején jellemző, amikor magyar dinnye még nem kapható. A főszezonban általában főként a hazai kapható, a korábbi években július végétől jelent meg ismét, a már dömpingáron importált külföldi.

Az elmúlt hetekben azonban az ország – legalábbis az agrárkormányzat és a fideszes képviselő vezette dinnyeszövetség – arccal a magyar felé fordult. Az agrártárca kérését teljesítve a hazai kereskedők úgy döntöttek, hogy csak magyar görögdinnyét adnak, lényegében egységes 99 forintos áron, vagy annál nem nagyon olcsóbban. A kartellnek tűnő, a versenyhivatal érdeklődését is kiváltó kérésteljesítéssel egyidejűleg a minisztérium és a honi dinnyeszövetség elnöke, aki egyébként fideszes parlamenti képviselő, azzal is érvelt, hogy a magyar dinnye kiváló minőségű, nagyon lédús, és remek ízű, jobb, mint a külföldi vetélytársai. Persze a dinnye próbája is az evés, hogy így van-e, az csak úgy derülhet ki, ha eszünk magyar görögöt és eszünk nem magyart is.

Csakhogy a fenti előzmények után most nagyon nehéz nem magyar dinnyét vásárolni. A piacokon, zöldségeseknél, kisebb boltokban és a nagy hipermarketekben az eladók egyaránt azzal büszkélkedtek, hogy csak magyar dinnyéjük van, volt olyan, ahol hatalmas Magyarország feliratú dobozokból árulták. Hogy valóban magyar-e a magyar, azt elvileg könnyű megtudni: 2005 óta az élelmiszerek kereskedelmével foglalkozó piaci szereplők mindegyike köteles az úgynevezett nyomon követést alkalmazni, vagyis okmányokkal nyilvántartani, hogy kitől vette és kinek adta el az adott terméket, esetünkben a dinnyét. Ezt a dokumentumot a hatóságok rendszeresen ellenőrzik, de vevőként is bármikor elkérhetjük az üzletben; a Zöldség-Gyümölcs Terméktanácsnál kérdésünkre azt mondták, hogy tapasztalatik szerint a dinnyével jellemzően nem szoktak trükközni.

Aki import dinnyét akar venni, pokolra kell annak menni – kollégánknak hajnali fél négykor kellett ébrednie, hogy a főváros határában lévő, általában az éjjeli-hajnali órákban működő nagybani piacon találjon olyan kereskedőt, aki vállaltan külföldi dinnyét árusít. Nála végül macedón és görög dinnyét sikerült vennünk, kilónként 55 és 65 forintos áron. Ez sokkal olcsóbb, mint a boltok 85-95 forintos magyardinnye-ára, de elmarad a közvetlen termelői áraktól: az alföldi dinnyés vidékeken akár kilónként 35-40 forintért is kapható a magyar dinnye.