Európai védelmet a rögös túrónak!

A hazai tejtermelés egyötödéből, azaz mintegy 300 millió liter tejből készül túró Magyarországon évente. Ennek körülbelül a feléből pedig rögös túró, ami a Kárpát-medencén kívül ilyen túró sehol sem kapható, ezért a Tej Terméktanács kezdeményezte a rögös túró eredetvédelmének megállapítását az Európai Uniónál. „Kevesen tudják ugyanakkor, hogy ez a fajta túró csak mifelénk létezik. Bármerre utazzunk is Európában, egy jó túrós csuszára való túrót nem tudnánk beszerezni a környező boltokban” – idézi a terméktanács közleménye Lukács László ügyvezető igazgatót.

Ezért kezdeményezték a rögös túrót eredetvédetté nyilvánítását, kimondva, hogy ilyet csak Magyarországon lehet előállítani. A Tej Terméktanács az Agrármarketing Centrummal együtt a jelenleg fejenként és évente négy kilós hazai túrófogyasztás ösztönzésére koncentrál, de elmondták, hogy a távlati tervekben szerepel az európai fogyasztás növelése is.

Az igazgató szerint a túró hazai népszerűsítését támogatja, hogy a túró két kampányban is központi szerepet játszik majd idén. Az AMC most indította el „Utánpótlás kampányát”, ami az összes tejtermékre vonatkozik, de már a facebookos kommunikációban is kiemelt szerepet játszik a rögös túró népszerűsítése. Mindkét kampány kiemeli a tejszívlogót, amely garantálja a fogyasztó számára, hogy magyar alapanyagból készült, hazai feldolgozású, minőségi tejet vásárol. A logó népszerűsítésétől a szakemberek azt remélik, hogy emelkedik a „patrióta vásárlók” aránya a fogyasztók között.

A lágy aludttejrögökből álló fehér színű, savanykás ízű tejterméket tehén-, vagy juhtejből készítik, írta egy korábbi számában a Magyar Konyha. A túró a parasztháztartásban oltóanyag nélkül készült aludttejből. Tűzön melegítve lassan kicsapatták az alvadékot, majd az egészet vászonruhába vagy gézkendőbe öntötték, és felakasztották, hogy kicsepegjen a savó. Tartósítás céljából sóval (esetleg paprikával, köménymaggal, füstölt túróval, pálinkával) gyúrták össze, cserépfazékba gyömöszölték, lezárták, majd csípős izűvé érlelték.

Az is előfordult, hogy sóval (esetleg más fűszerekkel is) összegyúrt túrót apró pogácsákká formálva szikkasztották, szárították, így hónapokig eltarthatóvá vált. Dunántúlon gyakran füstölt túrót is készítettek. Az Észak-Tiszántúlon a 19. század végéig egyszerű szárítással tartósítottak. Az úgynevezett morzsolt túrót felhasználás előtt vízbe vagy tejbe áztatták. Az oltott túrót sajt módjára, friss állapotban beoltott tejből készítették. Az édes alvadékból kiemelt sajtanyagot kevésbé savótlanították: csak kicsepegtették, nem formálták sajttestekké. Ezt a tejterméket a népnyelvben oltott túrónak, zsíros túrónak vagy egyszerúen túrónak nevezik.