Ki legyen a pénzügyi ombudsmanunk?

Orbán Viktor miniszterelnök hétfőn a parlamentben azt javasolta, hogy állítsák fel a pénzügyi ombudsman intézményét. Erre szerinte azért lenne szükség, mert bár a kormány sokat tett azért, hogy megvédje a hiteleseket a bankoktól, még így is vannak visszaélések, amik ellen ezzel a lépéssel még hatékonyabban lehetne fellépni.

Bár a javaslatról sokat még nem tudni – csak azt, hogy ilyen javaslat már született egyszer: 2009-ben éppen a pénzügyi szektort egyébként felügyelő PSZÁF kezdeményezte egy, a pénzügyi szolgáltatásokkal foglalkozó országgyűlési biztos intézményének felállítását –, az biztosnak tűnik, hogy a pénzügyi ombudsman pénzügyi szuper-fogyasztóvédelmi jogintézmény lenne. Vagyis nagy felelősséggel járó munkát kell betöltenie a kiválasztott személynek. Hogy segítsük a döntést – hiszen az Index ahol tud segít – összeállítottunk egy névsort, kikből is lehet érdemes válogatni, ha megszületik a pénzügyi ombudsman intézménye. A jelöltek:

Fülöp Sándor – Az ombudsmani intézményt jól ismeri, 2008-tól volt a jövő nemzedék országgyűlési biztosa, augusztusban jelentette be a lemondását, amit azzal indokolt: az alaptörvény hiába írta elő, hogy az ombudsman helyetteseként neki kell biztosítania a jövő nemzedék védelmét, ehhez semmilyen jogkört vagy támogatást nem kapott. Aki szerint elég érv mellett, hogy ismeri az országgyűlési biztosi szakmát, szavazzon rá, aki aggódik pénzügyi tapasztalatai, ismeretei hiánya miatt, keressen mást.

Princz Gábor – Ha valaki, akkor ő mindent tudhat arról, mire érdemes odafigyelni a pénzügyi világában, és hol bukkanhatunk rejtett átverésekre, az apróbbnál is apróbb betűs trükkökre vagy éppen hol és hogyan kaphatnak a kitüntetettnél is kitüntetettebb figyelmet a fontos ügyfelek. Szakmai szempontból remek választásnak tűnhet, de ha valaki nem hisz abban a népi bölcsességben, hogy rablóból lesz a legjobb pandúr, akkor keresgéljen tovább.

Kulcsár Attila – Ha esetleg Princz Gábor nem ér, máris itt a B-terv: egy igazi self-made man, remek banki tapasztalattal, és a mindennapi bankolások, köztük a legbonyolultabb készpénzes tranzakciók világát is pontosan ismeri, ráadásul ügyesen bánt – egy ideig legalábbis – állami pénzekkel. Az aggályok persze ugyanazok lehetnek, mint Princz Gábornál: a komoly szakmai ismereteket beárnyékolhatja a nem éppen makulátlan múlt.

Bogár László – A nem túl széles körben ismert, de az ismerői körében hatalmas tekintéllyel bíró közgazdász a nemzetközi pénzhatalom művelt ismerőjének tűnik, lehet, hogy az ő ombudsmansága a banki ügyfelek aranykora lenne. Kétséges azonban, hogy a gyakorlati tapasztalatok hiánya és bizonyos nemzetközi körök aknamunkája alkalmassá tenné-e a tökéletes kibontakozásra.

Egy szabadon választott Baumag-károsult – A Baumag-ügyfelek összesen nagyjából 40 milliárdos kárt szenvedtek el, így némi kárpótlást jelentene neki, ha a „nemcsak a más, hanem saját kárán is tanul az okos” elvén most ők védhetnék meg  Sajnos több mint 13 ezren voltak, így heti rotálásban cserélve is 250 év lenne, mire mindenki sorra kerülne, persze lehet, hogy a fogyasztói csoportokhoz hasonlóan itt is alkalmazhatnánk valamilyen kiemelt sorsolásos elvet. Kérdés persze, hogy tényleg olyan okos-e a Baumag-károsult, hogy tanult annyit, amennyi ennek a posztnak a betöltéséhez kell.

Bernard Madoff – Persze tudjuk, hogy jelenleg éppen 150 éves börtönbüntetését tölti, de ki tudja, hátha akad a sublótban egy baltás vagy gázoló amerikai, akiért némi matyómintás iPad-del megfejelve elcserélhetnénk.

Ha valaki, akkor neki tényleg mindent tudnia kell a pénzügyi manőverekről, és arról, hogy mivel kell vigyázniuk az ügyfeleknek. És talán a börtönben már jó útra is tért, így akkor már csak magyarul kell megtanulnia. Ha nem ér rá, akkor Tribuszernét lehet érdemes felkérni helyette, a referenciák hasonlóak.

Hans Rudolf Merz – A név aligha mond bárkinek bármit is, de a szavak helyett beszéljenek inkább a pixelek. Elöljáróban csak annyit: a magyar pénzügyi kultúrát ismerve ezen a posztján is jól jönne a humorérzék.

Pataky Attila – Igazából ő az abszolút favorit. Művészetéért komoly állami díjjal, lovagkereszttel elismert alkotó, aki mégis a Nép Egyszerű Fia, amit mi sem jelez jobban, hogy neki is komoly devizahitel-problémákkal kell vagy legalábbis kellett megküzdenie. És bár az egyszerű nép soraiból jött, mégis magasabbra jutott, egészen a Hold túloldaláig, ahová elrablás útján került. Mellette szól az is, hogy közismerten szókimondó, bátor ember, ami fogyasztóvédőként fontos erény.

Papcsák Ferenc – Felülmúlhatatlan erénye, hogy derék kormánypárti képviselő, vagyis nem kellene politikai támadásoktól tartania. Ráadásul foglalkozott már a devizaadósság problémájával is, egyfelől mint az ennek okait vizsgáló parlamenti bizottság elnöke, másfelől pedig mint gyakorló devizahiteles, akit a 2011-es vagyonnyilatkozata szerint 25 millió forintnyi svájci frankos adósságba hajszolt kart karba öltve azelmúltnyolcév és a felelőtlenbankimagatartás.

A keceli rabló – A szociális érzékenység magasiskolája, amit az egy keceli cukrászda kirablására készülő 47 éves férfi produkált a napokban. Amikor a megtámadott a keceli cukrásznő elsírta magát, akkor ugyanis „Csak vicceltem, ez egy játékpisztoly!” felkiáltással elhagyta a helyet. Kell ennél mélyérzésűbb ember egy ombudsmani posztra? Ráadásul a pénzügyi nehézségeket gyaníthatóan jól ismeri, különben nem játékpisztolyos cukrászda-kirablásból akarná fenntartani magát.

Varga István – Szókimondó, karakán ember, ez kiderült a hétfői parlamenti felszólalásából is. Ha ő lenne az ombudsman, szintén meglenne a politikai támogatottság, szakmai ismereteit valószínűsíti az ismert mondás, miszerint pénz számolva, asszony verve jó.

Kétséges viszont, hogy egy női nemű ügyfél problémáit nem hárítaná-e el azzal: nem a pénzt kellene gyűjteni, hanem a gyerekeket.