Ilyen drámai visszaesés csak nálunk van

Ön már a hatodik éve az Aegon regionális igazgatója. Miben különbözik hazánk a régiótól?

A régió, amit felügyelek Törökországtól Lengyelországig tart, beleértve Csehországot és Romániát is. Ezekben annyi a közös, hogy nagyjából 2010-ig hasonló ütemben fejlődtek, 2010 után a lengyel és a török piac a gazdaság növekedésével együtt tovább növekedett, és a cseh, és szlovák piac is 1-2 százalékkal tudott növekedni. Olyan drámai visszaesést, ami a magyar biztosítási piacon van, sehol máshol nem tapasztaltam. A gazdasági fejlődés és a biztosítási piac növekedése összefügg.

Pedig akár azt is gondolhatnánk, hogy minél bizonytalanabb a környezet, annál többen kötnek biztosítást.

A kilencvenes években ez valóban így is volt. Most Magyarországon két dolgot látok, ami ennek ellene hat. Az egyik a jelzáloghitelezés az előző évtizedben: ilyen mértékben sehol máshol nem terjedt el, közel egymillió háztartást érintett. A másik ok, hogy a 90-as években a biztosítás főleg a garanciákról szólt, nem volt még unit link.

Ezt elmagyarázná?

A unit link egy olyan megtakarítást jelent, amelyben a befektetésnek egy jelentős része részvényportfólióba kerül. Tehát gyakorlatilag a tőzsdék hullámzásával a megtakarítás értéke is hullámzik. Ez 2008-ig egy elég biztos befektetésnek tűnt, a tőzsdék főleg fölfelé mentek, a válsággal azonban minden megváltozott, 2010-ben az emberek ezt a fajta terméket már egyáltalán nem biztonsági hálóként könyvelték el, hanem kockázatként.

Ezekből az okokból fakad a magyar biztosítási piac elképesztő visszaesése. Az új értékesítések 25-30 százalékkal csökkentek, nem is ismerek olyan országot, ahol ez az elmúlt 15-20 évben bekövetkezett volna.

Mikor térhet vissza a korábbi növekedés?

Ehhez a szakmának is tennie kell, a gazdaságnak is fejlődnie kellene. A felső rétegeknek ugyan növekedett a megtakarítása, de ez a lakosságnak csak 15-20 százaléka. Az igazi kérdés, hogy a középréteg mikor lesz képes újra megtakarítani. Ha a magyar gazdasági növekedés elindul valamennyire 2013-ban, 2014-ben, akkor is van némi késési reakció. Ahhoz, hogy a reáljövedelmek emelkedni tudjanak, el kell telnie egy-két esztendőnek. A következő két-három év jó esetben a stagnálásról szól. De emellett a biztosítóknak is vissza kell térni inkább a garanciákat nyújtó termékekhez.

A növekedés azért függ az IMF-megállapodástól is. Ön szerint lesz?

Ez erősen politikai szándék kérdése. A véleményem az, hogy a megállapodásra az országnak szüksége van. Ahhoz, hogy egy stabil növekedés elindulhasson, stabil bázisra van szükség. A magyar lakosságnak is érdeke, hogy a kormány bizonyos kompromisszumokat találjon, enélkül ugyanis a gazdasági stabilitás és a forint megfelelő árfolyamon tartása nagyon nehezen elképzelhető.

A nyugdíjkasszákat korábban az öngondoskodás egyik pillérének szánták, most úgy tűnik, több kormány is hozzányúl ehhez.

Ez egy nagyon érzékeny kérdés minden országban. Hogy helyes volt-e ez a modell, arról lehet vitatkozni, ez egy szakmai vita, ami most igazából politikaivá változott. Az egyik kérdésfeltevés úgy szólhat, hogy a jelen nehézségeit, vagy a jövő biztonságát tartjuk-e fontosabbnak. Nagyon sok kormány azt gondolja, hogy a jelen helyzetet nem tudja áthidalni másképp, minthogy hozzányúl a jövő biztonságához, ezt el kell fogadni, de azt látom, hogy egy nagy tévedésbe estek a biztosítók. Ennek a pillérnek az egyik legfontosabb eleme, hogy direktben kötődik a társadalombiztosításhoz. Vagyis az állam dönthet arról, hogy itt tartja, vagy megszünteti.

A magyar állam a megszüntetés mellett döntött.

Igen, a magyar megoldás volt a legvégletesebb, de a többi ország is elment ebbe az irányba.  Például Lengyelországban is harmadára csökkentették az állami hozzájárulást, Szlovákiában is most 9 százalékról 4 százalékra. Ez azért történik, mert olyan költségvetési nyomás van az egyes országokon, aminél rövid távon ez volt a legegyszerűbb és leghatékonyabb megoldás. Az már egy másik kérdés, hogy 2020 környékén, amikor a Ratkó-korosztály Magyarországon nyugdíjba készül, akkor vajon a társadalombiztosítás milyen nyomás alatt lesz, és az milyen gazdasági problémát jelent majd az akkori kormánynak...

Ön nagyon megértő...

Nyilván akik ezt az iparágat űzték, beleértve minket is, azoknak ez egy nehéz időszak, mert elveszteni 600 ezer ügyfelet nagyon rossz dolog egy biztosítónak, vagy egy banknak. De most tovább kell lépni, visszafelé nézni nincs értelme.

A nehéz időszak dacára azért a kormány továbbra is biztos bevételi forrásként tekint a biztosítókra, jövőre életbe lép a biztosítási adó. Regionális összehasonlításban sok adót fizetnek a biztosítók?

A bankadó európai mértékekben is nagyon-nagyon magas, nem illeszkedett a többi ország megoldásához, ez egy nagyon speciális magyar megoldás volt. A biztosítási adó nem egy hungarikum, létezik többek közt Ausztriában és Németországban is. A mértéke  ennél kisebb szokott lenni. Máshol inkább 6-8 százalék, nálunk 10 százalék, és a cascóra 15 százalék. Magának az adónak a létjogosultságát nem érdemes megkérdőjelezni. Kellemetlen, hogy pont a válság idején jelenik meg, részben ugyanis fogyasztói terheket is jelent.

Hány százaléka csapódik majd le a fogyasztói árban?

Azt ma még nem tudjuk, hogy ennek hány százaléka terheli majd a jövőben a lakosságot. Van olyan üzletága ennek a szakmának, amiről feltételezem, hogy nem bírja ki az adót. A kormánynak az adóbevételen kívül meg kell őriznie az egyes iparágak profitabilitását is, máskülönben az iparág összeomlik, a szereplők eltűnnek. Itt egy értelmes kompromisszum jöhet. Nagy valószínűséggel néhány biztosító az adó egy részét lenyeli, egy másik részét pedig egy-két év után átterheli a lakosságra. De miután verseny van, és az árak különböző oldalakon összehasonlíthatóak, az áthárítás mértéke korlátozott.

Korábban volt egy olyan verzió is, hogy a baleseti adó is a biztosítási adóban jelenik meg, hogyan sikerült elérni, hogy végül ne így történjen?

Nem vettem részt a kormányzati tárgyalásokban, de a lényeg az volt, hogy a kötelező biztosítások az elmúlt három évben körülbelül harminc százalékkal csökkentek. Ha a baleseti adót a biztosítónak kellett volna vállalnia, akkor a cégek egy része talán kivonult volna a piacról, de még valószínűbb, hogy egész egyszerűen az adó mértékével, azaz harminc százalékkal megnő a kötelező biztosítások díja. Tehát amit az elmúlt években a lakosság megnyert, azt egy év alatt elvesztette volna.

Említette, hogy az ár-összehasonlító oldalak hatására csökkentek az árak. Ezek szerint azért volt miből csökkenteni, nem?

Az online eladás sok szempontból más. A kilencvenes évek végén megkérdezték, hogy mit gondolok az online eladásról, akkor úgy gondoltam, hogy a következő öt-hét évben Magyarországon nem lesz ilyen. Akkor egészen egyszerűen nem volt meg a technikai feltétele. Ha ma megkérdeznék tőlem, hogy mit gondolok az online eladásra a nem életbiztosítási piacon, azt mondanám, hogy hatalmas jövője van. Amikor azt mondja, hogy jelentős tartalékok voltak, az nem teljesen igaz. Az árak elsősorban amiatt csökkentek, mert itt az ügyfél végzi el az adminisztráció egy részét, másrészt a disztribúció is sokkal olcsóbbá vált. Régebben 20 százalék jutalékot kifizettünk az ügynökeinknek, tanácsadóinknak, az online eladásnál ez csak pár százalék.

Akkor viszont feltételezem, hogy az online piac előretörése az üzletkötői hálózat leépülésével is járt. Hány embert kellett elküldeni az online térhódítása miatt?

Az üzletkötők száma a válság után nem csökkent, hanem épp ellenkezőleg, növekedni kezdett. A fogyasztók egy része ugyan nem igényli a tanácsadót, egy másik részénél viszont azt figyeltük meg, hogy még ha fel is megy az internetre, azért szeretné, ha valaki megerősítené abban, hogy jó döntést hozott. A tanácsadók tudásszintje is lényegesen javult az elmúlt időszakban.

Pedig azért az üzletkötői körökből is sok csalásról hallani.

A legtöbb csalás – minden országban – a nagyon rossz tanácsadói körben jelenik meg. Főleg olyan eladásokkal, amelyek nem valódi ügyféllel köttetnek. Ez a csalás bizonyos értelemben új, az elmúlt öt-tíz évben erősödött föl, de a mértéke szerencsére nagyon alacsony. Biztosítási csalások az emberi gyarlóságból fakadnak, nem magyar specialitás, mindig voltak és lesznek.

És milyen egy tipikus csalás?

Csak hogy egy példát említsek az egyszerűbb csalások közül: még kezdő biztosítós voltam a kilencvenes évek elején, és bejelentették, hogy elloptak a kocsit, egy jó drága Mercedest, amin volt lopás elleni casco biztosítás is. Megkérdeztük, honnan lopták el, elmondták. Kiment a helyszínre egy kárszakértő, és megállapította, hogy abból az udvarból nem tudott kijönni a Mercedes, mert kisebb volt a kapu, mint az autó szélessége, vagyis nyilvánvalóvá lett, hogy soha nem is állt ott. Persze ahogy fejlődik a technika, úgy a csalások is egyre bonyolultabbak lesznek, ez egy versenyfutás a csalók és a biztosítók között. De szerencsére az ügyfeleink 99,9 százaléka nem csaló, így ennek a költsége nincs beépítve az árba.

A magyar biztosítási piac a nyugatihoz képest mennyire elmaradott?

A nem életbiztosítási termékeknél a trendek nagyjából ugyanazok, csak kisebb különbségek vannak. Az életbiztosításoknál nagyon el vagyunk maradva, ez viszont egy természetes dolog. Az életbiztosítás a megtakarításról szól, ehhez pedig az is kell, hogy az embereknek legyen képességük és hajlandóságuk a megtakarításra. Azt gondolom, hogy a hajlandóság meglenne, a képesség viszont alacsonyabb. Hollandiában például az átlagember, sőt az átlag alatt kereső jövedelme is akkora, hogy abból meg tud takarítani, nálunk jellemzően az átlag feletti sem tud. Nálunk a négymillió keresőből nagyjából egy-másfél millió tud megtakarítani.

Kérdés, hogy biztosításra akarják-e költeni az emberek a megtakarításaikat. Magyarországon azért nem népszerű dolog biztosítónak lenni.

A biztosítási szakma sehol sem egy népszerű dolog, Magyarországon különösen nem az, mert sok mindenki úgy tekint a biztosításra, hogy az nem egy fontos szektor. De a negatív megítélésben az is benne van, hogy a biztosító főleg olyan dolgokkal foglalkozik, amely negatív eseményekhez kötődik. Ha valaki meghal, leég a ház, adunk pénzt, de ennek annyira örülni nem lehet, hiszen közben valaki meghalt, valakinek leégett a háza. Ráadásul az ügyfeleknek csak 10 százaléka hasznosul a befizetéseiből, a többiek úgy érzik, hogy nem kaptak semmit. Ez egy pszichológiai kérdés. Az az öröm, amely bármely más terméknél van – még a banki termékeknél is – a biztosításokra nem jellemző.