Vásárolni akkor jó, ha valami rossz

Végéhez közeledik a Pannergy miskolci geotermikus projektje, a cég eddigi legnagyobb beruházása. Mit jelent ez a miskolciaknak, olcsóbb lesz a távhő a geotermikus energiától?

Alapvetően olcsóbbnak kellene lennie. Negyven százalékkal vagyunk olcsóbbak, mint a földgázalapú termelés díja. Ez azonban mégsem feltétlenül jelenti azt, hogy olcsóbb is lesz a távfűtés.

Olcsóbb lesz, és mégsem?

A távhő árazása jelenleg úgy működik, hogy átlagosan 4000-5000 forint között van a földgázalapú távhőtermelés ára gigajoulonként – ez az úgynevezett termelői ár –, amit el kell juttatni a fogyasztóhoz, ami veszteséget okoz a távvezetékrendszeren, illetve keringtetési költséggel is jár. A fogyasztónál a hő önköltségi díja 5000-6000 forint lenne. Olyan távhőszolgáltatót nem ismerek, amely ilyen magas árat írna elő a lakossági árra, ezek általában kevéssel 3000 forint fölött vannak. Ha egy adott területen alacsonyabb árú energiahordozót használnak, az először a tényleges ár államilag támogatott részét csökkenti.

Az állami támogatás viszont ugyanúgy a mi befizetéseinkből jön össze.

Igen, a távhőtámogatást valóban tízmillió ember finanszírozza az elektromos áram árában. Ez az úgynevezett 1,20 forintos áramtarifa, amely a távhőtermelőknek és a szolgáltatóknak megy többek közt azért, hogy a lakossági fogyasztók a piacinál olcsóbban kaphassanak távhőt.

Egy ilyen rendszerben hogyan értelmezhető egyáltalán Orbán Viktornak a non-profit szolgáltatókra vonatkozó ötlete?

Lehet szidni, kitalálni, hogy lehet jobban csinálni, de a miniszterelnök és a kormány helyzete mindig nehéz. Itt a középtávú és rövid távú érdekek feszülnek egymásnak. A rövid távú szempont az, hogy a rezsiköltségeket valahogy helyben tartsák, mert a magyar lakosság egy jelentős része már a jelenlegi árakat sem tudja kifizetni. Fizetik a hiteleiket, megugrott az infláció, utóbbi ráadásul a szegényebb rétegeket még jobban érinti. Érthető, ha a miniszterelnök arra törekszik, hogy a rezsiköltségek ne növekedjenek.

Ez viszont hosszú távon visszaüt, nem?

Ha rövid távon nem nőnek az árak, akkor négy-öt év múlva fognak majd nőni jelentősen, mivel elmaradnak a fejlesztések, karbantartások. Ha profitot nem hoz a felújítás, senkinek nem lesz érdeke abba pénzt fektetni. A távfűtési rendszerek kapcsán is rengeteg jó ötlet merült fel arra, hogyan lehet korszerűsíteni, de ha non-profittá válik az egész, akkor senkinek nem lesz érdeke ebbe belevágni. Persze nagyon nehéz elmagyarázni az embereknek a jelenlegi helyzetben, hogy most emelni kell a rezsidíjat, de akkor négy-öt év múlva jobb lesz.

Sokan viszont nem hogy négy-öt évig, de a téli fűtési szezonig sem látnak előre. Egyre több fogyasztót kapcsolnak ki a gáz- és villanyszolgáltatók. A távhőrendszerből hogyan lehet kizárni a nem fizető ügyfeleket?

Mi nem vagyunk távhőszolgáltatók, távhőtermelők vagyunk. Azt, hogy hogyan lehet ezt a pénzt behajtani, részleteiben nem ismerjük. De fontos: nem a fizetni nem akarók aránya nagy, hanem a fizetni nem tudóké. Ez egy olyan mélyebb társadalmi probléma, amit a kormánynak kell valahogy kezelnie.

Az állam egyébként is egyre aktívabb az energiapiacon, tulajdonosként is egyre több helyen feltűnik.

A piac hatékonyabban tudja kezelni egy cég működését, mint az állam, de vannak olyan stratégiai üzletágak, amelyeket érdemes az államnál tartani, akkor is, ha annak nem feltétlenül hatékony a működése.

Ilyen az E.On is? Orbán Viktor bejelentette, hamarosan visszavásároljuk.

A magas árak miatt egyre kevesebbet fogyasztunk, 2007-ben még 30 százalékkal több gáz fogyott. Az oroszokkal kötött hosszú távú szerződések szerint azonban egy bizonyos minimális mennyiséget akkor is ki kell fizetnünk, ha arra nincs szükségünk, vagy át sem vesszük. Ez a gáznagykereskedelmet intéző E.On-nak veszteségeket okoz. Hogy ezt a rendszert hogyan lehet átalakítani 2015-ig, amikor a szerződés lejár, az egy kulcskérdés. Itt több száz millió dollár veszteségről van szó évente, amely a kötelező minimális átvétel miatt keletkezik. A magyar államnak az lenne a legjobb, ha már egy olyan időszakban vehetné át a céget, amikor a hosszú távú szerződéseket jobb feltételekkel újrakötötték. Ebben az esetben viszont az E.On drágábban is adná a céget. Vásárolni akkor jó, ha valami rossz, de várakozásaink szerint a jövőben jó lehet.

Nincsenek túl jó helyzetben a megújuló energiatermelők sem, lassan egy éve várnak az új támogatási rendszerre.

Én másképp látom a helyzetet. Az utóbbi napokban például az EU jóváhagyta, hogy uniós forrásokat csoportosítsanak át, 40 milliárd forint érkezik a Közopból a Keopba, ezek elsősorban a megújuló energiákból hő- és áramtermelésre fordíthatóak, valamint többek közt a távhőszolgáltatók és termelők használhatják majd fel. Egy hónap múlva már kiírhatják a pályázatokat. A megújuló termelők új támogatási rendszerének kialakítása nem egyszerű, főleg olyan feltételekkel, hogy a rezsiköltségek ne emelkedjenek. A minisztérium a zöldenergia-termelést elsősorban a távhőnél látja szívesen, korlátozni szeretné, hogy a gáznál ne legyen magasabb árú az energiahordozó ára. Szerintem továbbra is azt kellene támogatni, ami jól megtérülő. Olyan zöldenergia-termelést, ami drágább a piaci áraknál, nehéz elfogadni.

Ilyen a megújuló áramtermelés?

Igen, a villanynál pont ez a baj, alig tudunk olyan zöldenergia-termelést említeni jelenleg, ami olcsóbb lenne, mint a villamosenergia piaci ára. Itt hezitál a minisztérium, hogy milyen arányban ossza szét a támogatásokat. A gond ezzel egyedül az, hogy kicsit fagyasztja a piacot. Inkább azt kellene csinálni, hogy kis kvótákat kioszt, mindennel együtt legfeljebb 500 megawattnyi kapacitást – ez a beépített kapacitás 4 százalékát sem éri el –, és aztán majd utána finomítják. Lépésről-lépésre, közben tanulva kellene elindítani a rendszert. Emellett azért meg kell említeni, hogy a régi rendszer azért él most is, de a piac azt szeretné, hogy hosszú távon lehessen kiszámítani ennek működését.

Akkor villamosenergia-vonalon marad a paksi bővítés?

A paksi atomerőmű jelenleg az ország áramtermelésnek a 40 százalékát adja. Paks bővítésére azért van szükség, mert 2032-től 2037-ig az összes blokknak még a meghosszabbított élettartama is lejár. Ezt valamivel helyettesíteni kell. Én nagyon támogatnám, hogy zöldenergiából pótoljuk a kieső blokkokat, viszont nem tudom azt mondani, hogy ez nem drágítja majd meg az áramtermelést. Ráadásul minden zöldenergia-erőműhöz kell egy tartalék, hogy biztonságosan egyensúlyban lehessen tartani a rendszert. Az alapvető kérdés tehát az, hogy 15-20 év múlva lesz-e olyan olcsó a zöldenergia-termelés, mint Paks. Erre a kérdésre ma senki nem tud igazán válaszolni az országban. Jelenlegi ismereteink szerint a legjobb választás az, hogy az új paksi erőművet felépítjük.