Ebből így nem lesz növekedés

Márpedig fizetnie valakinek kell – hajnali egy körül, amikor hazafelé indulnának a vidám kocsmai mulatozásból, a jókedvű társaságok minden alkalommal szembesülnek ezzel a problémával. Nincs ez másként a megszorításokkal sem: ha a kormány költségvetési kiigazításról dönt, legyen az akár bevételnövelés, akár kiadáscsökkentés, valakinek meg kell fizetnie a számlát.

Csak úgy csinál, mintha nem fájna

A kabinet alapvetően két megoldást választhatott volna: vagy közvetlenül a lakosságot terheli a megszorításokkal, vagy olyan adó- és költségvetési intézkedéseket talál ki, amely – direktben legalábbis – a vállalati szektornak fáj. Mivel a multicégek, az energetikai, pénzügyi és kereskedelmi nagyvállalatok nem mennek szavazni 2014-ben, szemben a lakossággal, a kormány a lassan évi egy Bokros-csomagnyi megszorítással rendre főleg a cégeket sújtja.

Aminek megvan az a kedvező politikai kommunikációs hatása, hogy elmondhatják, a „nyugdíjakat sosem csökkentjük” vagy hogy „a családtámogatásokból nem engedünk". Viszont megvan az a káros közgazdasági hatása, hogy a cégeknek a maradék nem túl sok kedvük is elmegy a beruházásoktól, fejlesztésektől (persze átmenetileg a közvetlenül lakosságra terhelt megszorításnak is van növekedési ára, hiszen csökken a belső fogyasztás, azonban fenntarthatóbb pályát jelent, mert a válságból kiutat mutató beruházások nem esnek vissza). Ennek a hatása a mostani két megszorítás várható következményeiben is tetten érhető.

Megszorít, megfojt

A kormány a frissen bejelentett 764 milliárd forintos csomag kapcsán maga csökkentette 1 százalékról 0,9 százalékra a jövő évi növekedési előrejelzését. Az intézkedések hatásai azonban ennél jóval durvábbak lehetnek. A tranzakciós adó emelése, a benntartott bankadó, a helyi iparűzési adó alapjának változtatása, a cafeteria szabályok változtatása, a közműadó, csupa olyan tételek, amelyek jelentősen drágítják majd az életet, nem serkentik a beruházói kedvet, visszavetik a fogyasztást, lassítják a gazdaságot és a válságból való kilábalást. Hogy pontosan mennyivel, azt egyelőre nehéz megbecsülni, de jó esély van arra, hogy egyáltalán nem lesz majd növekedés jövőre.

Bár a csomag bejelentése után több elemző is úgy vélte, a kormány túllőtte magát a tervvel, hiszen jóval kevesebb intézkedés is elég lett volna ahhoz, hogy tartsuk a GDP-arányos 3 százalék alatti hiányt, a helyzet az, hogy a 764 milliárdos csomag tényleges költségvetési hatásai inkább az 500-550 milliárdot közelítik. Márpedig a jóval kisebb növekedés mellett ez csak éppen elég lesz ahhoz, hogy megfeleljünk Brüsszelnek, és ne vonják meg tőlünk az uniós források egy részét.

Bevételnövelő intézkedések (első csomag)	Ennyit vár tőle a kormány (milliárd)
Tranzakciós illeték emelése (MNB nélkül)	60
Pénztárgépek elektronikus bekötése	95
Fordított áfa a sertéságazatban	10
Kisvállalati adózás	15
TB-járulékplafon eltörlése	51
Összesen:	231
Bevételnövelő intézkedések (második csomag)
A bankadót nem felezik meg.	72
Tranzakciós illeték további emelése	90
Államkincstár adójának emelése	40
Iparűzés adóalap kiszámításának változása	35
Közműadó	30
Nő a cafeteria adókulcsa.	40
NAV egyedi számlák ellenőrzése	60
Összesen	367
Kiadáscsökkentő intézkedések (összesen)
Nyugdíj/bér egyszerre nem	30
EU-s társfinanszírozás csökkentése	55
Elmaradó béremelés	73
Segélyplafon	8
Összesen	166
Teljes megszorítás	764

Hogy az első, 397 milliárdos csomag néhány tétele miért aggályos, azzal egy korábbi cikkünkben már foglalkoztunk, hasonló bizonytalanságok a szerdán bejelentet 367 milliárdos csomag kapcsán is vannak. Hogy az államkincstárra kivetendő adóból túl sok pénz nem várható, azt a nyár elején is többen jelezték, akkor még 120 milliárdot várt volna tőlük a kormány, később ennek hatására a várt adó mértékét jelentősen csökkentették. Most azonban úgy tűnik, újra felerősödtek az NGM-ben azok a vélemények, ami szerint több pénz is bevasalható a kincstáron, 80 milliárd forintra emelték az előirányzatot, pedig nehéz elképzelni, hogy 10-20 milliárdnál többet hozhat a konyhára a kincstárra kivetett adó, amely egyébként részben legalábbis változatlanul a pénz egyik zsebből másikba pakolásának tűnik.

Hasonló a történet az adóbeszedés hatékonyságával. A kormány még nyáron úgy számolt, hogy az adóbeszedés hatékonyságának javulása jövőre 160 milliárd forint bevételt hoz, ebben a számban már akkor többen kételkedtek, köztük Brüsszel, az IMF és még a Költségvetési Tanács is. Az első Matolcsy-csomag végül inkább már csak 120 milliárd forintot várt hatékonyságnövelésből, vagyis kissé közelebb igazította a valósághoz a terveket. A második, szerdán bejelentett Matolcsy-csomag ezt a 120 milliárdot további 60 milliárddal fejelte meg, vagyis még a korábbi optimista várakozásait is felülírta.

Az IMF-nek nem tetszik majd

Ráadásul mivel az új csomag nagy részben a bankokat és a vállalatokat terheli, az egyébként is rendkívül beszűkült hitelezés helyzete tovább romolhat. Márpedig hitelezés nélkül nincs gazdasági növekedés – nem csoda, hogy a bankszektor békén hagyását, és ezáltal a hitelezés feltételeinek megteremtését egyhangúlag sürgette nyári leveleiben az IMF és az Európai Bizottság, valamint a Portfolio.hu keddi konferenciáján Simor András jegybankelnök is.

Ráadásul a cégeket sújtó adótehernél jó esély van arra, hogy az megjelenik a termékek és szolgáltatások árában. Azok drágulásával pedig a már így is jelentős, 5 százalékra jósolt infláció pöröghet fel még jobban. Az elemzők többsége már a bejelentés előtt is inkább 0,7 százalékos GDP-növekedést várt a jövő évre a kormány által addig kalkulált 1 százalékos bővülés helyett, az újabb bejelentésekkel akár a teljes stagnálás, vagy akár az újabb recesszió sem elképzelhetetlen.

Bár a csomag mérete jó eséllyel elég lehet ahhoz, hogy tartsuk a 3 százalék alatti hiányt jövőre, korántsem mutatnak az IMF-megállapodás irányába. A Nemzetközi Valutaalapnak vélhetőleg a bankadó benntartása fájhat majd a legjobban, a nemzetközi szervezetek ugyanis még az eddig ígért, jövő évre tervezett mértéket is sokallták, szerintük a hitelezés beindításához és a gazdaság fellendítéséhez újra levegőhöz kellene juttatni az utóbbi években rendkívül leterhelt szektort.

Az optimizmus visz a sírba?

Matolcsy minisztersége kezdete óta lépten-nyomon a növekedés fontosságát hangsúlyozza, valójában azonban az elmúlt évek intézkedései alapján úgy tűnik, gyakran épp a növekedésbe vetett túlzott hit lassítja a gazdaságot. Bár az, hogy a magyar gazdaság recesszióba került és a jövő évben is legfeljebb stagnálás várható, aligha varrható egy az egyben a kormány nyakába – az örökség és a külpiaci lassulás is jelentős szerepet játszik toporgásunkban – Matolcsyék szerepe mégsem elhanyagolható.

Alig volt ugyanis még olyan költségvetési tervezési időszak, amelyben ne lett volna a kormány szemére vethető, hogy elszakadt a realitásoktól, majd mikor elkerülhetetlenné vált a szembenézés a valósággal, addigra már nem jutott idő alapos, végiggondolt tervezésre, alig néhány nap alatt kellett valahonnan előkeríteni még néhány százmilliárdot. A végiggondolatlan, tűzoltásszerű adóztatás pedig rendszerint nagy növekedési áldozatokkal járt, gyakran nagyobbakkal, mint amit adott esetben egy már a kezdetekkor reális helyzetértékelésre épülő költségvetés hozhatott volna.

Hét százaléktól a recesszióig

A nemzetgazdasági miniszter a kormányváltás előtt még 7 százalékos növekedésről beszélt, 2009-ben még úgy vélte, "hibás az a liberális-neoliberális út, amelyik azt mondja: először be kell állítani a költségvetési egyensúlyt, és ha az megvan, automatikusan jön a növekedés". Nyár közepére azonban világossá vált, hogy még sincs más út, Matolcsynak fel kell adnia a korábbi terveit az elszálló hiányról, bejelentették a gazdasági akciótervet, hogy tartani tudják a hiánycélt. A minisztérium kénytelen volt csökkenteni a növekedési tervet is, 2,5-3 százalékos bővülést láttak valószínűnek a közeljövőre, de még 2011 márciusában is tartották magukat ahhoz, hogy 2013-ban 5 százalékos növekedés is jöhet, míg az infláció 3,4 százalék lesz.

Az első Széll Kálmán-terv szerint az „igen óvatos becslés” az, hogy 2013-tól évi 3-4 százalékos GDP-növekedés jön, de lehet az 4-6 százalékos is. A kormány a számok miatt azóta is folyamatos harcot folytatott az unióval, a jegybankkal és az elemzőkkel – a miniszter szerdán kifejezetten arról beszélt, hogy embereink harcolni fognak Brüsszelben –, Matolcsy és Orbán a kritikákra rendszerint úgy reagált, kényszerűségből módosítja az előrejelzéseit, de tartja magát saját elképzeléseihez. A túlzott optimizmus a költségvetés állandó újratervezését követelte, az állandó újratervezés pedig a növekedési lehetőségeket a leginkább rontó intézkedések sorát hozta magával. A terveket tavaly is hétszer kellett módosítani, és hiába az idei korai, nyári költségvetési tervezés, a kapkodást, huzavonát, végiggondolatlan megoldásokat ezúttal sem sikerült elkerülni.