Bokros, Torgyán és hazugságadó

Jobb sorsra érdemes a magyar - kiáltott fel a lelkünkben mindaddig békésen szunnyadó ősszittya virtus, amikor néhány perccel azután, hogy felkértük olvasóinkat, spóroljon velünk milliárdokat, máris özönleni kezdtek a javaslatok. Kiderült, hogy mégis csak a tízmillió Bokros Lajos országa vagyunk, az elmúlt tíz év tévedés volt, vissza az egész, kell az a csomag.

Come back Bokros Lajos

Úgy tűnik, olvasóink nem a kilencvenes években voltak egyetemisták, köztisztviselők, közalkalmazottak, vagy ha igen, hamar felejtenek, esetleg belátták: tévedtek. Mindenesetre a szavazásunkon Bokros Lajos pénzügyminiszterré kinevezése kapta a második legtöbb voksot. "Tényleg meg kellene kérdezni Bokros Lajost, ő tudja, hogyan kell okosan spórolni" - ad jótanácsot minden idők pénzügyminisztereinek és a kosztpénzen problémázó háziasszonyoknak olvasónk.

Torgyánt és hazugságadót is

Olvasóink a korábbi miniszterek közül Bokros Lajoson kívül Torgyán Józsefet ültetnék újra bársonyszékbe. Szerintük az egykori kisgazda pártvezér olyan hatékonysággal vágná gajra a már "most is a sír szélén táncoló" mezőgazdaságot, hogy "azután nem kellene százmilliárdokat költeni agrárfinanszírozásra".

Két olvasónk is javasolta a hazugságbüntetés, más néven hazugságadó bevezetését. Mindketten úgy érzik, hogy ez az egy lépés elegendő lenne, és a politikusok máris összehoznák a szükséges összeget, akár még a hiánycsökkentésre is maradna.

Közszférában kirúgni nem kell félni jó lesz

A javaslatok között a közszférában dolgozók és a politikusok számának csökkentése a leggyakrabban visszatérő ötlet. A közszolgák tömeges elbocsátására - vagy fizetésük drasztikus csökkentésére - szavaztak a legtöbben, és ezzel kapcsolatos elképzeléseik jelentek meg a javaslatok között is a legnagyobb számban.

Többen vélekedtek úgy, nem is kellene százezer közszolgát elbocsátani: ha "a kirúgottaknak csak egy kisebb része elkezdene érdemi munkát végezni, növekedne a gazdaság teljesítménye, így több lenne az adóbevétel is". Mások viszont a köztisztviselők felét is elküldenék, emellett megszüntetnék a 13. havi fizetéseket, ami a teljes közszférában máris több tízmilliárdos megtakarítást eredményezne.

A létszámcsökkentés módjáról is javaslat: "osszanak ki minden állami alkalmazottnak egy sorszámot (vonalkódot, bármit) és lottószámhúzás-szerűen nyögjön ki a gép 100 ezer számot, ezeket kell kirúgni. Szerencsés esetben a teljes országgyűlés és a 3-4 ezres fővárosi hivatalnokkartól is meg lehet szabadulni, valamint a bajszos megmondóktól". Mások szelektálnának, "a magyar nyelv tényleges ismeretét" kérnék számon a közigazgatásban dolgozóktól - aki egyetlen hivatalos levelet is elolvasott már, tudja, "nem sokan maradnának".

Olyan ötlet is érkezett, hogy foglalkoztassák megbízási szerződéssel a közszolgákat vagy jelentsék be őket minimálbérre, és a többit zsebbe fizessék. A vállalkozásoknál ez a módszer évek óta működik. Néhány szűkszavú olvasónk szerint nagyon egyszerű a megoldás: "kevesebbet kéne lopni".

Négyfős parlamentet!

Voltak, akik csak "nem vérlázító szintre" mérsékelnék a politikusok, miniszterek fizetését, elvennék költségtérítésüket vagy ingyenes munkát várnak el a miniszterelnöktől. Mások a pártok támogatását kurtítanák meg, a radikálisabbak felére csökkentenék a képviselők számát vagy akár meg is szüntetnék az országgyűlést, mondván: "kisgyerekes anyák nagyobb bölcsességgel és igazságérzettel vezetnék az országot". A parlamentbezárás ötletét némileg enyhíti az a javaslat, hogy legyen 4 (2, 3 vagy 5, amennyi párt a parlamentbe kerülne) képviselő, akik a választási eredmény szerint súlyozva szavaznak, és máris megspóroltunk több mint 60 milliárdot úgy, hogy a népképviseleti demokrácia elvei sem csorbultak (nagyon).

Minisztériumok megszüntetésére kevesen gondoltak, akik igen, azok a Miniszterelnök Hivatalt számolnák fel azzal az indokkal, hogy "semmi szükség rá". Népszerű lépés lenne a minisztériumok átvilágítása - amellyel a működési költségek megfelezhetők lennének - vagy a tárcák által fenntartott, "százmilliárdokkal gazdálkodó cégek megszüntetése". A minisztériumbezárás ötlete a szavazáson is csak a harmadik helyen végzett. Voltak, akik a képviselői irodaház, a MIG-ek és a Grippenek eladásával jutnának némi pénzhez.

Csak keményen

Sok olvasónkat zavarja, hogy befizetett adójából az egyházak működését is finanszírozza az állam. Az egyháztámogatás megszüntetésétől több tízmilliárd forintos megtakarítást várnak, akárcsak a közszolgálati tévécsatornák és rádióadók számának csökkentésétől vagy megszüntetésétől, valamint az "etnobiznisz" befejezésétől.

Egyes érzéketlen olvasóink a szociális ellátások folyósításának szabályait vizsgálnák felül. Szerintük megoldást jelentene a problémákra, ha a nyugdíjak emelését lelassítanák, a munkanélküliek, szociális ellátásban részesülők járadékait nem fizetnék ki, mert az "úgyis a kocsmába kerül". Mások este tíz után kijárási tilalmat rendelnének el, mondván: akkor a közvilágítást sem kellene finanszírozni.

"Ne tudósoskodjunk el évi 47 milliárdot"

Több olvasónkat magával ragadta Kóka Jánosnak a lendülete, és egyetértenek azzal, hogy nincs szükség olyan "ideje- és divatjamúlt intézményre", mint a Magyar Tudományos Akadémia.

Egyes javaslatok szerint a milliárdosok vagyonának zárolása - ennek mutációjaként csak a kormányfő és környezet milliárdjainak elvonása - jelentene megoldást a költségvetés problémáira. Megvalósíthatóbb javaslat volt az, ami az államilag finanszírozott akadémiai-egyetemi kiadások átláthatóvá tételére irányult.

Korrupció, korrupció, korrupció

Az állami kiadások csökkentésének egyik legjobb megoldása sokak szerint az lenne, ha a mostaninál sokkal szigorúbban szabályoznának minden állami beruházást, megrendelést, így például az autópálya-építéseket. Nemcsak nekünk szúrt szemet, hogy a hegyvidékes Horvátországban mennyivel gyorsabban és olcsóbban épülnek a sztrádák, mint lankás kis országunkban.

Az olcsóbb autópálya-építést forszírozó olvasóink azok, akik szerint a korrupció és a feketemunka csökkentésével akár a teljes 300 milliárdos összeget elő lehetne teremteni. Ugyanezt várnák attól is, hogy csak az kapjon egészségügyi ellátást, aki fizet is ezért - ez az ötlet egyébként már megjelent a száz lépés programban is.

Eladni, amit lehet

Néhány olvasónk szerint a bűvös szó a privatizáció. Elsősorban a Mol magánosításából várnának milliárdokat, de eladnák Bábolnát, a Malévot a (kormány is, ha lenne vevő), megszabadulnának a MÁV-tól, az egészségügyi intézményektől, és még a Szerencsejáték Rt. résztulajdonát sem sajnálnák. Egyik nagyon lelkes olvasónk még az ÁPV Rt.-t is privatizálná, ezzel kapcsolatos részletesebb ötleteit érdeklődve várjuk.

Mások viszont nem adnák el a nyereséges állami cégeket, sőt, állami tulajdonú üzletlánc-hálózatot nyitnának. "Ha a magyar ember a hétvégén vásárol, miért a tőkést gazdagítsa, miért ne az államot?" - kérdezte egyik olvasónk. Hasonlóan radikális ötlet volt az, hogy ne fizessük meg külföldi tartozásainkat és azok kamatait.

Nem mindenki radikális

A kevésbé drasztikus kiadáscsökkentési elképzelések között szerepel a közigazgatás informatizálása, az e-ügyintézés évek óta emlegetett és halogatott bevezetése éppúgy, mint a megyei szintű közigazgatás átalakítása. Mások az egészségügy és a társadalombizosítás racionalizálásától várják a problémák megoldását.

Igaz, olvasóink is elismerik, ezek az ötletek csak hosszabb távon hozhatnak megtakarításokat. És akkor is jóval szerényebbet, mint 300 milliárd forint.