Összevissza faragják az adótörvényeket

Alig lehet követni, pontosan milyen adótörvényeket akar életbe léptetni a kormány jövőre. A különböző szinteken és különféle partnerekkel folytatott egyeztetések nyomán naponta változnak az elképzelések. Ráadásul olyan gyorsan módosulnak a tervek, hogy sokszor még a törvényjavaslat szövegén sem vezetik át a legújabb változatot. Előfordul az is, hogy a törvényszöveg és annak indoklása egymásnak teljesen ellentmond.

Szeret, nem szeret

Az egyik legjobb példa az építési telkek esete. A még hatályos áfatörvény értelmében csak akkor kell a telek után áfát fizetni, ha az építési telket adóalany értékesíti. Adóalanynak csak akkor minősül egy szervezet vagy magánszemély, ha üzletszerűen végezi ezt a tevékenységét bevétel szerzése céljából. Tehát ha egy egyszerű magánszemély nem rendszeresen, üzletszerűen foglalkozik azzal, hogy telkeken adjon túl, hanem csak a tulajdonában levő telket ad el mondjuk tízévente, neki nem kell általános forgalmi adót fizetnie az államkasszába.

A Pénzügyminisztérium eredeti elképzelése még az volt, hogy jövőre már mindenki (tehát a fenti egyszerű magánszemély is), aki építési telken ad túl, le kell rója a forgalmi adót. A tervek szeptember 6-ai kiszivárgása után hevesen tiltakoztak bizonyos körök, és elég is volt néhány nap hangoskodás, hogy a koalíciós pártok, illetve a kormányzat meghátráljon.

Csavarok

Veres János pénzügyminiszter be is jelentette, mégis csak akkor kell áfát fizetnie az egyszerű magánszemélynek az adásvétel után, ha két év alatt legalább négy telket vagy más ingatlant értékesít. De akkor is le kell róni a sarcot, ha az eladott ingatlanok, telkek összértéke átlépi a 15 millió forintos határt, szintén 2 esztendő alatt. A többi, tehát üzletszerűen telket értékesítő szervezet, személy a mostanihoz hasonlóan minden telket áfával növelten kellett volna hogy eladjon.

Utóbbit azonban nem sikerült jól átvezetni a tervezetként létező törvényszövegen. A Pénzügyminisztérium honlapjára (a Jogszabálytervezetek menüpontba) szeptember 13-án feltett dokumentum tanúsága szerint ugyanis az építési telkekkel kereskedő vállalkozások mégis mentesültek volna a teher megfizetése alól.

Az újabb csavar szeptember 26-án történt. Ekkor a kormányülést követő sajtótájékoztatón a pénzügyminiszter elmondta, az egyszerű magánszemélyek a sorozatos, vagyis a két év alatt legalább négy ingatlan, telek értékesítése esetén lesznek áfaalanyok. A két héttel korábban említett 15 milliós értékhatár nem hangzott el, vagyis a kabinet csak a darabszámra vonatkozó döntéséhez ragaszkodott, az értékhatárt illetően visszavonulót fújt. Ez a kormányszóvivői sajtótájékoztató után két nappal az Országgyűléshez benyújtott törvényjavaslatban is tükröződik. Az egyszerű magánszemélyek esetében csak a darabszámra vonatkozó megkötéssel terjesztették be a parlament elé az újrakodifikált tervezetet.

Hiba még így is maradt a törvényjavaslatban - amelynek tárgyalását egyébként most kezdték el a parlamenti bizottságok. A törvény normaszövege ugyanis az üzletszerűen ezzel foglalkozók esetében mindenkor áfakötelesnek minősíti az építési telek, telekrész eladását. (Csak az egyéb beépítetlen ingatlan értékesítése lesz a mai állapot szerint áfamentes.) Ezzel szemben a részletes indoklásban úgy fogalmaznak, hogy "kötelezően adómentes ügyletként kezeli a javaslat az építési telek (telekrész) értékesítését".

Tökmindegy, hogyan dönt a kormány

Problematikus a kis adók összevonása is. A PM alapkoncepciója az volt, hogy hat apró terhet teljesen megszüntetnek, négy járulékot pedig összegyúrnak. Ami az előbbit illeti: a hat bosszantó sarcból kettő megmarad: az erdőfenntartási járulékot, a vadvédelmi, a halászatfejlesztési és a tenyésztési hozzájárulást eltörlik év végével, ám a földvédelmi és a kulturális járulék tovább él.

Ami az összevonás terén zajlik, az jól példázza a kiérlelt adópolitika hiányát. Először még azt tervezte a pénzügyminisztérium, hogy a szakképzési, a rehabilitációs, az innovációs és a munkaadói járulékot egybegyúrja, úgy, hogy az új elvonás továbbviszi a munkaadói járulék nevet. Ennek alapja a bruttó bér lett volna, mértéke pedig 5,5 százalék.

Az érdekképviseletekkel folytatott egyeztetések után a kabinet eltért eredeti szándékától, és a múlt héten, szeptember 26-án Veres János már azt jelentette be, hogy a munkaadói járulék a mostani formájában hatályban marad, és a másik három járulékból csinálnak egy újat. Ennek az akkor még meg nem nevezett újnak az alapja a korrigált nettó árbevétel lesz, mértéke pedig sávonként eltérő. A pénzügyminiszter tájékoztatása szerint a 20 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató szervezeteknek az adóalap 0,9 százalékát kellett volna megfizetniük így, a 20 és 49 közötti főt foglalkoztatóknak 0,95 százalékot, a legalább 50 főt alkalmazókra pedig 1,22 százalékos kulcsot határoztak volna meg.

Veres ezt a kormány döntéseként ismertette, ám rá két napra az Országgyűléshez benyújtott adócsomagban egészen más adómértékek szerepeltek (és szerepelnek most is). A létszámsávok változatlanok, a kulcsok azonban 0,3, 0,35 és 0,6 százalékosak. Vagyis két nappal a kormány döntése után felére-harmadára csökkent az erőforrás-fejlesztési hozzájárulásnak keresztelt elvonás mértéke.