Meddig terhelhető az adós?

Miközben nálunk egyes hírek szerint többen elképzelhetőnek tartanák, hogy az eladósodottság fokát valamilyen módon szabályozzák a jogalkotók, Romániában minden ezzel kapcsolatban meglévő korlátot eltöröltek. A K&H Bank szerint Románia a lakossági hitelezés felfutása előtt áll, így a jövedelemvizsgálatra vonatkozó szabály megszüntetése a tömeges hitelezés gátjának feloldásaként logikus lépés.

Magyarországon egyébként jelenleg nincs olyan szabályozás, amely előírná, hogy a jövedelem mekkora hányada terhelhető. A pénzügyi felügyelet - mint Binder István szóvivő elmondta - elegendőnek tartja, hogy a bankok "házon belül" rendelkezzenek erről, az általánosnál magasabb hitelarányhoz a céltartalékot is emelve. Az általános banki gyakorlat az, hogy a háztartás jövedelmének legfeljebb mintegy harmada, többnyire 30 százaléka költhető hiteltörlesztésre. Magasabb jövedelmű hiteligénylők esetében ez az arány a nettó jövedelem 50-80 százalékáig is elmehet.

Kockázati kitettség

Az Erste azonban a gyakorlatban a jelzáloghitel-kérelmek elbírálásakor nem a terhelhető jövedelem százalékát határozza meg, hanem a KSH-adatok alapján a mindennapi élethez szükséges pénzmennyiséget. A nettó fizetésből ennek levonása után fennmaradó rész fordítható hiteltörlesztésre. A fedezetalapon nyújtott hitelek folyósításkor pedig természetesen van olyan eset, amikor a jövedelmi helyzetet egyáltalán nem vizsgálja a bank.

Az Inter-Európa Bank (IEB) lakossági üzletágánál elmondták, hogy a romániai intézkedés kétségtelenül növeli azon ügyfelek arányát, akik hitelképessé válnak, ugyanakkor viszont a pénzintézetek kockázati kitettsége jelentősen növekszik. A CIB Bank szakértői egyértelműen az önszabályozás hívei. A hitelintézetek - rögzítették - el tudják maguk is dönteni, mi a kockázatos és mi nem; ehhez nem szorulnak az állam segítségére. Minden olyan döntés, ami a bankok szerepét növeli a saját, egyéni hitelezési folyamatait és döntési módszereit illetően, üdvözlendő.

Maguk döntik el

Ez a hír tehát szerintük nem arról szól, hogy a bankok nem fogják a jövedelmet figyelembe venni a hiteldöntés során, hanem sokkal inkább arról, hogy saját maguk dönthetnek, hogy ezt milyen módon teszik meg. Ez pedig feltétlenül pozitív döntés és önmagában semmilyen hatása nem lesz a portfólió kockázatára. A CIB-nél ugyanis határozottan azt gondolják, hogy az ilyen állami szabályok nem sokat tesznek hozzá a kockázatkezelés napi gyakorlatához. Véleményük szerint a havi törlesztőrészlet fizetésére fordítható jövedelemkorlát azt a célt kell hogy szolgálja, hogy amennyiben az ügyfél saját maga nem tudja objektíven megítélni fizetési képességét, akkor legyen egy olyan külső kényszer, amely hozzájárul túlzott eladósodásának megakadályozásához.

Magyarországon a hitelintézetek maguk döntik el, hogy minősítésükben és jóváhagyásukban meddig engedik elmenni az ügyfelet. A CIB nem alkalmaz pontosan meghatározható, mindenki számára irányadó küszöbértéket, sok egyéb kockázati faktortól függ, hogy az adósok jövedelme meddig terhelhető. Az sem mellékes - hangsúlyozza az IEB -, hogy a jelzálogalapú hitelek esetében van egy másik korlát is, a fedezetül felajánlott ingatlan értéke, amihez képest a bankok megállapítják a felvehető hitelösszeget (LTV).

Hetvenöt százalék

Az IEB gyakorlatában jelenleg a piaci kamatozású lakáshitelek folyósításakor az ingatlan 75 százaléka lehet a maximális hitelösszeg. A szabad felhasználású jelzáloghitelek esetében pedig 70 százalék a felső korlát. A kérdés összetettségét jól jelzi, hogy miközben akadnak, akik aggódnak az adósok biztonságáért, még többen vannak, akik jónak tartanák, ha az ingatlan értékének nagyobb arányát folyósítanák hitelként a bankok.

A bankok által egyre szívesebben alkalmazott egyedi elbírálás pedig a tapasztalatok szerint - az igazoltan igen magas jövedelemmel rendelkező rétegbe tartozók kivételével - nem feltétlenül jelent örömöt az adósnak. Például akkor, amikor a bankok az ingatlanfedezete mellett nyújtott kölcsön igénylésekor is ragaszkodnak a jövedelemalapú hitelbírálathoz.