Vendel
11 °C
24 °C
Index - In English In English Eng

A válság prófétáitól a majdnem államcsődig

2008.11.11. 09:29
Az október 6-i parlamenti ülésnapon lett a politika főszereplője a válság. Gyurcsány Ferenc ekkor még a válság prófétáiról beszélt, míg Bajnai Gordon – szerinte azonnal félremagyarázott felszólalásában – arról, hogy a válság nem fogja súlyosan érinteni az országot. Mégis, az IMF már egy héttel később felajánlotta a segítségét, és a hónap végén meg is kaptuk a megacsomagot. Közben történelmi mélyponton volt a forint, elkopott a BUX egyharmada, és egy hónap múlva már a kormányfő is elismerte, reális veszély volt az államcsőd. Piaci szakértők szerint előbb jobban lehetett volna készülni, mert nem hihettük, hogy a válság elkerül minket, utóbb viszont túlzás az államcsőd elkerüléséről beszélni.

Egy hónappal ezelőtt bagatellizálta-e el a válságot, vagy most, utólag értékeli-e túl a ránk októberben leselkedő veszélyeket a kormány, hogy ezzel heroizálhassa egy kicsit az általa elvégzett munkát? Ezzel a dilemmával szembesül az ember, ha megpróbál választ kapni arra a kérdésre, hogy milyen veszélyben volt az elmúlt hónapban Magyarország.

Magyarországot a válság nem érinti

Bajnai Gordon az október 2-i kormányszóvivői tájékoztatón azt mondta, hogy a nemzetközi pénzügyi válság hatása Magyarországot elsődlegesen nem érinti, majd ezt lényegében megismételte az október 6-i parlamenti ülésnapon. Napirend előtti felszólalásában úgy fogalmazott: "Magyarországnak nem a válság elsődleges hatásaitól kell tartani, azzal viszont jó, ha számolunk, hogy ez a válság az egész világban és megkerülhetetlenül Magyarországon is a következő hónapokban, de az is lehet, hogy években jóval nehezebb gazdasági környezetet teremt majd számunkra." (Idézet a parlamenti jegyzőkönyvből.)

Fotó: Barakonyi Szabolcs

Az Orbán-kormány volt pénzügyminisztere, Varga Mihály és a KDNP-s Hargitai János egyaránt kritizálták a gazdasági minisztert, megkérdőjelezték, hogy a válság valóban nem gyűrűzik-e be az országba. Varga azt mondta: "A kisebbségi kormány szerint Magyarországot ez a válság nem fogja érinteni, semmi tennivalónk nincs." Hargitai abban látta a válság látható jeleit, hogy "az eurót 248 forint 37 filléren jegyzik, a svájci frankot 160 forint 38 filléren" (az euró azóta a 286 forintos szintet is átlépte, a frank tartósan 170 forint fölött van, a tőzsdeindex 19 ezer pontról 14 ezer pont alá esett).

Bármit is mondanak utólag, a kormánytagok ekkor még láthatóan nagyon ügyeltek arra, hogy a válságnak a lehető legkisebb jelentőséget tulajdonítsák. Gyurcsány például ezen az ülésnapon azt mondta, "Magyarországot... direkt hatások lényegében a mai tudásunk szerint nem fogják érinteni", míg a fideszes politikusokról azt, hogy "minden mástól függetlenül válsághangulatot gerjesszenek az országban". Ugyanezen a napon jelentette be Veres János, hogy a magyar betétesek nincsenek veszélyben, Magyarország nem készül a bankbetétek állami garanciájának emelésére.

Megjött a hangulat

Ahhoz képest, hogy egy héttel korábban Gyurcsány még az ellenzéki politikusokat vádolta válsághangulat-keltéssel, október 13-i parlamenti felszólalásában azt mondta, hogy "Magyarország a nemzetközi pénzügyi válság első hullámának támadását elhárította", bár hozzátette, hogy nem vagyunk túl a pénzügyi válság Magyarországot érintő szakaszának egészén (ugyanezen a napon jelentette be Dominique Strauss Kahn, hogy az IMF, ha kell, segítséget tud nyújtani Magyarországnak).

Ekkorra már tizenhárommillióra emelték az addigi hatmilliós betétbiztosítási limitet – az európai országok többségével megegyezően –, Király Júlia jegybanki alelnök bejelentette, hogy az MNB kész közbelépni, ha veszélyben lenne a magyar pénzügyi rendszer stabilitása (bár ennek nem látják jelét), míg Gyurcsány Ferenc bejelentett egy 12 pontból álló csomagot, amivel lényegében elismerte: a válság elérte Magyarországot is.

Majd két hét alatt egy sor lépés következett: elhalasztották az adócsökkentést, levágták a deficitcélt, október 18-án, a nemzeti csúcson nyolcszázmilliárd forintos mentőcsomagot jelentettek be a kkv-knak, valamint azt, hogy a devizahiteleseket megsegíti a kormány. A nemzeti bank a kamathoz nyúlt hozzá október 22-én. A két nappal a monetáris tanács rendes kamatdöntő ülése után megszavazott rendkívüli és drasztikus, három százalékpontos emelésnek egyértelmű üzenete volt: meg kell védeni a forintot a négynapos ünnepen várható spekulációs támadásoktól (spekulációs roham végül nem volt, de az euró ára ebben az időszakban érte el, ha csak rövid időre is, történelmi, 286 forint fölötti csúcsát).

Az IMF megállapodás után már államcsődöt úsztunk meg

Október 27-én jelentették be, hogy hazánk megállapodott az IMF-fel, igaz, a valutaalap hitelkeretéért cserébe drasztikus megszorítások kellenek; ez újabb költségvetést, és még lejjebb, 2,6 százalékra levitt hiánycélt jelentett. A hét közepére kiderült, hogy megacsomagról, húszmilliárd dollárról állapodtunk meg a valutaalappal, a világbankkal és Brüsszellel, ezután már nyugodtan mondhatta Demján Sándor, hogy Magyarország elkerülte az államcsődöt, ami tényleges veszély volt.

Méghozzá nemcsak Demján, hanem Gyurcsány szerint is. A miniszterelnök hétfői parlamenti felszólalásában már elismerte: ha Magyarország nem jól kezelte volna a helyzetet, akkor az állam finanszírozása került volna bajba. Gyurcsány szerint a válságnak két nagy veszélye volt: hogy a forint minden határon túlgyengül, 350-400 forint lesz az euró és 20-25 százalékos az infláció, miáltal a magyar családok elveszítik jövedelmük negyedét, valamint hogy befagy az állampapírpiac, és a lejáró államkötvények kifizetése elviszi a nyugdíjakra, fizetésekre szánt pénzt.

Végig látható volt a veszély

A veszélyforrásokat lehetett látni, és azt is nehezen lehetett hinni, hogy a válság elkerüli Magyarországot, de tény, hogy az elmúlt bő egy hónapban nagyot fordult a világ, sok mindent át kellett értékelni, mondja Barcza György. A K&H vezető elemzője szerint az egyik ilyen kérdés az, hogy vajon amikor az ország eladósodottsága bruttó 90 milliárd eurót tesz ki, elégségesnek tekinthető-e a jegybank 17 milliárd eurós tartaléka, ami korábban elégnek bizonyult. Az pedig egyértelműen eldőlt, hogy hiába csökkent a költségvetési hiány már az elmúlt évben is, hiába állt meg idén az államadósság növekedése, azaz hiába közeledünk, már csökkenő inflációval is az eurózónához, a válsághelyzetben nem ennek, hanem a korábbi években összeszedett rossz megítélésünknek, és persze az összehasonlításban még mindig kiemelkedő eladosódottságnak van nagyobb szerepe.

A külső eladósodottságot tekintve az első tíz ország közé tartozunk, ezt akár a wikipedián is elolvashatja bárki. Nem kell szofisztikált befektetőnek lenni ahhoz sem, hogy belássuk, ha mindenki nehezebben jut hitelhez, vonatkozik ez az országokra is, akkor pedig az kerül nehéz helyzetbe, akinek jelentős adósságai vannak, hangsúlyozta Barcza György. Éppen ebből adódóan azért lehetett volna jobban készülni arra a forgatókönyvre, hogy Magyarországot komolyan érinti majd a válság. Ezzel együtt azonban talán túlzás államcsődről beszélni, noha abban, hogy a helyzet nem fajult a végletekig, nem következett be forintválság, a jelentős költségvetési megszorítás és a kamatemelés mellett óriási szerepe van az IMF biztosította hitelkeretnek.

Nemcsak az összeg, és így a védernyő hatalmas, hanem, hívta fel a figyelmet az elemző, az IMF egyszersmind az első fecske szerepét is játssza. Bár a hitelnek van egy olyan olvasata is, hogy a befektetők végső helyzetben alkalmazott megoldásként tekintenek az IMF segítségre, fontos az a szempont is, hogy az IMF ezzel hitet tett amellett, hogy Magyarországnak érdemes pénzt adni, nem kell attól tartani, hogy nem tudja visszafizetni.

500 milliárddal kihúztuk volna egy darabig

Egy darabig ugyanakkor még az IMF nélkül is el lehettünk volna: abban ugyanis szerencsénk van, hogy tavaszig sem forint-, sem devizaalapú kötvényekből nincs nagyobb lejárat. A három hónapos diszkontkincstárjegyekből hetente van 30-70 millárd forint közötti lejárat, a hat és tizenkét hónaposokból havonta egy, 100-150 milliárd forintos. Ezekre a kormány a költségvetési számlán lévő általában 500 milliárd forint körüli tartaléka is fedezetet biztosíthat átmenetileg, azaz ilyen értelemben külső fizetésképtelenség közvetlenül nem fenyegetett. Persze ebben az esetben le kellett volna állítani akár olyan kifizetéseket is, mint a közszféra béreinek folyósítása, ez pedig már megint olyan üzenetet hordoz, amelyből a befektetők a bankóprés elindítását várják: azt, hogy az állam forintkibocsátással próbálja majd orvosolni a helyzetet, ami a forint elértéktelenedéséhez vezet. Ez megint megszünteti a külső érdeklődést a forint iránt, durva árfolyamesést is eredményezve.

Barcza György szerint nem közvetlenül fenyegetett az államcsőd, tehát nem néhány napos időtávon, de ha több hónapon át nincs állampapír-kibocsátás, akkor valószínűleg le kellett volna állítani az állami kifizetések egy részét, ha pedig ez sem segít, akkor jött volna az államadósság átütemezése, azaz az államcsőd, amikor az állam nem fizeti vissza az állampapírok értékét. Ez úgy 2009 közepén lehetett volna reális.

Az államcsőd túlzás, de ne bagatellizáljuk

"Azt, hogy az államcsőd reális veszély lett volna, nem hiszem, persze nem szabad bagatellizálni egy olyan vészforgatókönyv valószínűségét, hogy mi történik, ha külföldről nem jön forrás egy olyan országba, amely tőkeimportőr" – mondja Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő befektetési igazgatója. A lejárati oldalról elég forrás származott volna az állam megújítandó hiteleire, más kérdés, hogy ezért milyen árat kellett volna fizetni.

Azzal ugyanakkor senki sem számolt, hogy ilyen elemi erővel, ilyen hirtelen és univerzálisan, minden piacon ekkora válság üt be. Kevesen látták, hogy a szeptember végén, október elején a nemzetközi bankrendszerben lezajlott folyamatok ilyen súlyosak lesznek: a globális bankrendszer gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra állította le egy alapvető funkcióját, a hitelezést, mondja Duronelly.

Míg a reálgazdaságban ennek csak idővel láthatóak a következményei – a nehezebb, költségesebb hitelfelvétel ugyan hirtelen veti vissza a termelést, de ez a statisztikákban hónapok után jelenik meg –, addig a tőkepiacokon azonnal tetten érhető következmények jelentkeztek. A befektetők zárták a kockázatos pozíciókat, október közepére minden feltörekvő piac nagyot gyengült. Ez oda vezethetett volna, hogy a devizahitelezés mögött álló hazai bankrendszer nem tudja megújítani a rövid lejáratú külföldi hiteleket, ami kényszerű pozíciózárásokat, ezáltal a forint árfolyamának és az állampapírok hozamának kilengését eredményezte volna. A válsághangulatot ráadásul felerősítette a részvényárfolyamok nagyon régen nem látott esése.

Csak az van a kamatemelés ellen, aki forintgyengülésre játszott

"Biztos volt ebben spekuláció, de én ezt nem dimenzionálnám túl" – mondta a szakértő a forint, illetve a tőzsde és egyes részvények gyengülésének hátteréről. Szerinte a forintnak ennél súlyosabb, fundamentális baja van: folyamatos tőkebeáramlásra van szüksége. Ha ez nem történik meg, vagy a befektetők hirtelen kimennek, akkor a forint megborul. Ez annyira nem történt meg, a válságban nem is mi teljesítettünk a legrosszabbul, Brazília, Mexikó, Dél-Afrika, bizonyos szempontból Románia sokkal rosszabb eredményt mutat, mondja a szakértő.

Noha nagy spekulációs támadás nem volt a forint ellen, más, a jegybank október 22-i drasztikus kamatemelését kritizáló elemzőkkel és politikusokkal szemben Duronelly szerint ez jó döntés volt. Volt olyan forgatókönyv, hogy a két budapesti bankszünnapot kihasználva támadás indul a forint ellen, hogy átlendítik az árfolyamot egy fájdalomküszöbön. Ez komoly káresemény lett volna, ami ellen biztosítást kellett kötni, ez a biztosítás volt a monetáris tanács lépése, és akik ezt kifogásolják, azoknak valószínűleg leginkább saját pénztárcájuk szempontjából lett volna jó egy ilyen gyengülés.

Hasonlóan egyfajta biztosításnak tekinthető az IMF, a Világbank és az Unió közös hitelkerete is. Annak, hogy ez a csomag brutális mértékű, komoly üzenetértéke volt: Magyarország túl fontos ahhoz, hogy baj legyen vele. Túl fontos, mert ha a magyarországi bankok kettő kivételével külföldi tulajdonban vannak, és ha bajba kerülnek, leértékelték volna az anyabankot is, ami súlyos hatással lehetett volna akár az egész európai bankrendszerre. Másrészt egy súlyos magyarországi krízis járványszerűen terjedt volna tovább a feltörekvő piacokon.