További Magyar cikkek
Bár nem olyan gyakori, hogy pénzérméket vonjanak be, Magyarországon is vontak ki már forgalomból pénzeket. Legutóbb például a filléreket. Az 1946-ban kibocsátott 2 fillértől az 5 forintos érméig terjedő érmesor egyes elemei (2, 10, 20 filléres és 5 forintos) több mint 30 évig maradtak forgalomban. Ez időkből a legismertebb forintérme a (Magyar Népköztársaság körirattal ellátott) lyukas 2 filléres volt, amely 1950-től 1992-ig volt forgalomban.
A címletsor természetesen változott az évek alatt (itt megnézhetjük az összes forgalomba hozott érmét). Az MNB 1992-ben bevonta a 2 és a 5 filléres, 1996-ban a 10 és a 20 filléres, 1999-ben az 50 filléres érméket, vagyis 1999-ben a készpénzes fizetésnél megszűnt a fillér, mint a forint váltópénze. Még egy érmét vontak be az elmúlt évtizedben, mégpedig 1998-ban pedig a 200 forintosokat. Ez egyébként nagyon rövid ideig volt forgalomban, 1992-ben bocsátották ki, az érme tartalmazott ezüstöt is. Beváltani egyik bevont érmét sem lehet már.
Fillérek bevonása
A 10 és 20 filléres érméket 1996. szeptember 30-án, az 50 filléres érméket 1999. szeptember 30-án vonták ki a forgalomból. Mindkét esetben fél évvel korábban jelent meg az erről szóló rendelet. A fillérek kivonásánál nem volt különösebb gond, a lakosság és a gazdasági szereplők a kerekítési szabályt tartalmazó külön jogszabály nélkül is zökkenőmentesen átálltak a fillér nélküli életre, a matematikai kerekítési szabályt alkalmazták automatikusan – tájékoztatta az Indexet az MNB.
Érdekesség azonban, hogy az a rendelet, mely kimondja, hogy a magyar törvényes pénznem a forint, valamint azt, hogy a forint 100 fillérre oszlik, nem változott meg. Vagyis az érmék kivonása után is megmaradt a fillérrel történő kalkulálás lehetősége, egyes pénzügyi/számviteli elszámolásoknál keletkezhetnek filléres összegek.
Euróbevezetés
Európában legutóbb az euró bevezetésekor volt nagyobb arányú pénzkivonás, 2002. január 1-én 12 ország nemzeti valutája szűnt meg és kezdték el helyette a közös pénzt használni. Vagyis megszűnt a belga, a luxemburgi, a francia frank, a német és a finn márka, a holland forint, az ír font, az olasz líra, az osztrák schilling, a portugál escudo, a spanyol peseta és a görög drachma. A nemzeti valutát azonban még egy rövid türelmi időszak alatt elfogadták fizetőeszközként ezekben az országokban, de jellemzően gyorsan akartak átállni az euróra. Németországban például már január 1-től sem voltak kötelesek elfogadni a boltok a márkát, de nagyon sok, főleg kisboltban még lehetett fizetni a régi pénzzel. Hollandiában január 29-ig lehetett guldennel fizetni, Franciaországban február 17-ig a frankkal, Írországban február 9-ig a fonttal. A többi ország február végéig adott határidőt. Cipruson és Máltán idén januárban vezették be az eurót, a nemzeti valutákat január 31-ig fogadták el a fizetőeszközként.
|
A lakosságnál maradt régi bankjegyeket és pénzérméket még nagyon sokáig be lehetett váltani az ország nemzeti bankjaiban. Az érméknél a legszigorúbb határidőt Portugális szabta meg, itt 2002. december 31-ig adtak határidőt. De Belgium és Görögország is szigorú volt, ők csak két évet adtak a lakosságnak, hogy megszabaduljanak régi pénzeiktől. Korlátlan ideig lehet azonban beváltani az érméket Németországban, Spanyolországban, Írországban és Ausztriában.
A bankjegyek beváltására még hosszabb a határidő, itt a legkorábbi időpontot Franciaország adta meg, 2012. február 17-ig lehet cserélni, de Görögország, Olaszország és Finnország is 2012-es határidőt szabott meg. Korlátlan ideig fogadják a régi valutát azonban Németoszágban, Spanyolországban, Írországban, Luxemburgban, Ausztriában és Szlovéniában.
Eurócentek nélkül
Az eurónál maradva az egy- és kéteurócentesek már most gondot okoznak az euróövezetben élőknek, sokan csak felesleges aprónak tartják, hasonlóan az egy- és kétforintosokhoz. Finnországban például jogszabályi alapon öt centre kerekítenek készpénzes és egyes készpénznélküli fizetésnél. A kerekítés szabálya az, hogy a számla végösszegét, ha az 1, 2, 8, illetve 9 centre végződik, akkor a legközelebbi 10 centre kerekítik, ha az 3, 4, 6 és 7 centre végződik, akkor a legközelebbi 5 centre (pont úgy, ahogy nálunk lesz majd a kerekítés). Ugyanakkor az egész EU-ban, így Finnországban is törvényes fizetőeszköznek számítanak az eurócentek. De a finn fogyasztóvédelem szerint a kiskereskedők megtagadhatják az egy és a kétcentes érmék elfogadását, de csak abban az esetben, ha az üzlet bejáratánál jól láthatóan tájékoztatják erről a vásárlókat.
Hollandiában a kereskedők döntik el, hogy alkalmazzák-e a kerekítési szabályokat (ugyanazok, mint itthon), azonban erről előre tájékoztatni kell a vásárlókat. Mindez csak készpénzes fizetésekre vonatkozik, az elektronikus tranzakciókra nem. A tapasztalatok szerint a kerekítés egyszerűsítette a vásárlásokat és jelentősen csökkentette a készpénzforgalom teljes költségét. A kerekítés nem növelte az árszínvonalat, mert azonos arányban fordulnak elő kerekítések lefelé és felfelé. A bevezetést 2004-ben egy másfél hónapos kísérleti időszak előzte meg, Woerdenben 150 kereskedő kezdte meg a kerekítési szabály alkalmazását. A cél a vásárlók, a kereskedők és a bankok reakcióinak tanulmányozása volt. A kerekítést nem támogató vásárlók aránya a kezdeti 32 százalékról 16 százalékra csökkent. Becslések szerint Hollandiában a kereskedők készpénzkezeléssel kapcsolatos költségei évi 30 millió euróval csökkennének – olvasható a Forint.hu-n.
Külföldi fillérbevonások
A cseh jegybank 2003. október 31-én vonta be a cseh korona 10 és 20 helléres váltópénzét. Ezek az akkori árfolyamon átszámítva 0,8 és 1,6 forintnak feleltek meg. A jegybank számításai szerint korrigálva ezt az azóta bekövetkezett inflációval, a 10 és 20 helléres érmék 2003. évi bevonása egybevág a 1 és 2 forintos érmék bevonásának időzítésével. A cseh jegybank továbbfolytatja az érmecímletek bevonását, 2008. augusztus 31-én a 50 helleres érmét vonja be, ez jelenlegi árfolyamon 4,5 forintnak felel meg.
Új-Zélandon pedig 1990 áprilisában vonták be az egy és a két centes érméket, ami az akkori árfolyamon átszámolva 1,3 illetve 2,6 forintnak felelt meg.