A lakosságon híznak a pénzintézetek

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) legutóbbi jelentése szerint a bankok által alkalmazott lakossági marzs csökkent. A jegybank havi tájékoztatójában a fogyasztási hitelek és az éven belüli betétek kamatkülönbözetét teszi közzé. Ebben a vonatkozásban áprilisban a bankok valóban kevesebbet kerestek a lakossági ügyfeleken. Egészen más azonban a kép akkor, ha ezt a mutatószámot a teljes palettára számítjuk. Az összes betét és összes hitel új szerződésekkel súlyozott átlagkamata alapján ugyanis a marzs 14,25 százalékpont volt, szemben a márciusi 14,18 százalékponttal (ez az érték januárban még nem érte el a 13,8-et, 2002-ben pedig a 11,4-et).

Ennek a horribilis értéknek a magyarázata, hogy a kamatkülönbözet kiszámításakor figyelembe vettük a látra szóló kamatot is, mivel pedig a folyószámlákon vaskos összegek pihennek ilyen feltételek mellett, ezért (a nagy súlynak köszönhetően) a betéti átlagkamat igen alacsony lett. Ilyen körülmények között cseppet sem meglepő, hogy a pénzintézetek az idén még a tavalyi remek eredményüket is túlszárnyalták.

Negyven milliárd plusz

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) első negyedévről szóló jelentése szerint a szektor az idei első negyedévben mintegy 40 milliárd forinttal több profitot termelt, mint egy évvel ezelőtt. Ebből viszont "mindössze" 10 milliárdot tett ki a kamateredmény növekménye. A kamatnyereség emelkedése ráadásul a felügyelet szerint nem volt általános, néhány bankban ugyanis kifejezetten csökkenés következett be ezen a téren. Ez egybevág egyébként azzal, amit a bankok többsége állít: igazán magas marzsot csak különlegesen jó piaci pozícióban levő pénzintézet alkalmazhat. A nagyságrend alapján ez elég ahhoz, hogy a szektor átlagát eltérítse. A globális adatok ilyen szintű lebontására azonban nekünk nincs lehetőségünk.

Megkímélt vállalatok

Egyelőre még a komolyabb elemzéshez is hiányoznak a megfelelő információk, hiszen például a PSZÁF gyorsjelentésében az eredmény alakulását negyedéves összevetésben, míg az eszközök és források változását az év végéhez képes taglalja. A kamateredmény egy év alatt bekövetkezett 7,4 százalékos növekedését viszont akkor lehet igazán jól értékelni, ha tudjuk, hogy időközben miként változtak a lakossági és a vállalati betétek és a hitelek. A banki profitot persze leginkább a lakosság hizlalja. A vállalatok esetében ugyanis az előbbi szisztéma alapján 4,53 százalékpontos marzsot számítottunk. Az, hogy az átlagos mérlegfőösszeg arányában a bankok marzsa egy év alatt hogyan tudott 4,12 százalékpontról - mint az a felügyeleti jelentésből kiderül - 3,91-ra csökkenni, ezeknek a számoknak a tükrében kissé varázslatosnak látszik, de nyilvánvaló, hogy az általunk választott módszer meglehetősen durva, bár azért elgondolkodtató.

A kép egyébként még csúnyább akkor, ha a lakossági üzletágban alkalmazott kamatkülönbözetet lejárat szerint tekintjük át. E szerint az éven belüli lejárat esetében (amelynél csak az erre az időtávra lekötött betéteket vettük figyelembe) a marzs áprilisban 12,46 százalékpontot tett ki. A vállalatok esetében ugyanakkor ez az érték 2,37-ra jön ki. A cégek esetében nincs értelme éven túli marzsot számítani, hiszen ilyen időtávra a betétek és a hitelek is igencsak elenyésző összeget tesznek ki. A lakossági üzletágban azonban egészen más a helyzet (gondoljunk csak például az ingatlanhitelekre). Az éven túli kamatkülönbözet itt, bár január óta jelentősen csökkent, még mindig meghaladta a 8,5 százalékpontot. Korábbi számításaink az éven belüli marzs és a jegybanki alapkamat átlagos havi értéke között rendkívül szoros (a teljes megfelelés egyes értékéhez képest több mint 0,91) negatív korrelációt mutattak ki. Ez azt jelenti, hogy minél alacsonyabb a kamatszint, a bankok annál magasabb profitra tesznek ezen a területen szert. Az éven belüli és az éven túli betétek kamatszintje ugyanakkor szorosan együttmozgott a képzett alapkamattal. Ez az összefüggés áprilisra sem igazán változott meg. Időközben akadt azonban viszonylag jelentős módosulás is. Tavaszra ugyanis a pénzpiaci folyamatokkal a kapcsolat az éven belüli hitelek esetében (is) alaposan meglazult, a korrelációs együttható 0,735-ről 0,6 alá csökkent. Az éven túli kölcsönöknél pedig változatlanul nagyon alacsony maradt. Ez még akkor is így van, ha az alapkamat helyett a számításhoz az elméletben sokkal jobban megfelelő 12 havi BUBOR havi átlagértékét használjuk (korreláció: 26,1 százalék). Az irányadó kamatokkal a kapcsolat (mindössze 9 százalék, az is mínuszban) továbbra is a lakáshitelek esetében volt a leggyengébb.