52 Big Mac egy szállodai éjszakért

Budapesten fele annyi Big Mac-szendvicsbe kerül egy szállodai éjszaka, mint Londonban. A brit fővárosban működnek e sajátos mérce szerint a világ legdrágább szállodái.

A londoni Jones Lang La Salle ingatlanpiaci forgalmazó és elemző cég átvette és a szállodaiparra alkalmazta a The Economist által kidolgozott Big Mac-skálát. Ezzel a vezető brit gazdasági-politikai folyóirat rendre méri az egyes világvárosok dollárban számolt megélhetési költségeit.

Londonban akár 1500 szendvicsbe is kerülhet egy éjszaka

A hotelekre átszabott mérce szerint a legdrágább éjszakákat a londoni szállodákban lehet eltölteni. A szigetország fővárosában átlagosan 110 Big Mac-szendvicsbe kerül egy szoba. A londoni McDonald's-éttermekben akciók nélkül, önmagában 1,99 font az emeletes burgerféleség ára. Vagyis e skálán csaknem 220 fontra (83 ezer forintra) jön ki egy átlagos londoni szállodai éjszaka.

Az átlagon belül természetesen óriási a szóródás. A Hyde Park mellett húzódó elegáns Park Lane sugárút szállodasorán egy-egy patinásabb ház háromezer font, vagyis 1500 Big Mac felett kínál egy éjszakát az elnöki lakosztályban. A mellékutcák kisebb panzióiban már 40-50, húsz-huszonöt szendvicsért fontért meg lehet szállni.

Prága-Budapest: drágább szállók vagy olcsóbb Big Macek?

A szállodai Big Mac-skálán a második helyezett Párizs is jelentősen elmarad a londoni hoteláraktól. A francia fővárosban 80 szendvics árát kell kifizetni egy átlagos szobáért éjszakánként.

Kelet-Európában a legdrágább az ötödik helyezett Prága, ahol 75 Big Macbe kerül egy szoba. Budapest 52 burgerrel a tizenegyedik helyet kapta a londoni ingatlancég listáján.

Mexikóban négy szendvicsnyi az átlag szobaár

A 44 világvárost vizsgáló felmérés a legolcsóbbnak Mexikóvárost találta. Itt átlagosan már négy Big Mac helyi valutáról dollárra átszámolt áráért el lehet tölteni egy szállodai éjszakát.

A Big Mac-indexet eredetileg a The Economist találta ki, de a szélesebb értelemben vett, dollárban mért helyi megélhetési költségek mérésére. A hetilap a világ sok országában árult emeletes szendvicset azért tette meg a dollár helyi vásárlóerejének összehasonlítási alapjává, mivel a termékben mindenhol ugyanazok a összetevők vannak.