További Magyar cikkek
A probléma létezik, ám annak tartalmát minden érintett másként ítéli meg - derül ki a Világgazdaság által megkérdezett termelők és szakértők nyilatkozataiból. Tény, hogy az Egri borvidék legnagyobb cége még a rendszerváltást megelőzően levédette az egri bikavér márkanevet, s ez Magyarországon ugyan már nem érvényesül, ám a világ több mint harminc országában igen.
Peres út
Gál Lajos, az egri borvidéki hegyközségi tanács elnöke arról számolt be, hogy miután hazánkban megtámadták a bejegyzést, azt törölték is. Emellett az 1997-es bortörvény egyértelműen kimondja, hogy a márkanévnek csak kollektív tulajdonosa lehet. Ezt támasztotta alá kérdésünkre Urbán András, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkára is. Gál Lajos szerint ugyanakkor "külföldi vonalon" semmit sem tudnak tenni, mivel valamennyi országban külön kellene pert indítani, amihez a hegyközségi tanácsnak megfelelő eszközei és forrásai sincsenek. (A Hungarovin évekkel ezelőtt eljárást kezdeményezett, ám a felek időközben peren kívüli megállapodást kötöttek.) Gál Lajos azt mondja, ha a termelők felkérik a tanácsot és finanszírozzák is az eljárást, készek ismét megtámadni a bejegyzéseket. Elmondta még, többször felajánlották az Egervinnek, hogy a tanács egy forintért átveszi a védjegyhasználati jogot, ám a cég elzárkózott ettől.
Schuster Endre, az Egervin vezérigazgatója a fentiekkel szemben azt mondja, az ügy "vihar egy pohár vízben". Közölte: az Egyesült Államokban nyolc bikavér van a piacon, és egyik forgalmazását sem akadályozták meg. Az Egervin azzal, hogy az egri bikavért levédette, nemzeti értéket véd - állítja Schuster -, mondván, ezért nem léphetnek be a piacra a szerinte ilyen néven borokat készítő bolgárok és spanyolok. Felvetésünkre, hogy ha ez igaz is, a jogszabály akkor is kollektív használatba utalná a márkanevet, a vezérigazgató azt válaszolta: az egri bikavér nemrégiben életbe lépett eredetvédelmi szabályzata alkalmas helyzetet idézett elő, hogy újra tárgyaljanak a kérdésről. Az Egervin kész átadni a védjegyet a hegyközségi tanácsnak - fejtette ki -, de csak akkor, ha megfelelő ajánlatot kap. A cégnek megvoltak a költségei a bejegyzésekor, és finanszírozni kell a végjegyoltalom fenntartását is. Schuster Endre úgy látja, megfelelő megoldás lenne, ha az exportőrök teljesítményük arányaiban állnák a költségeket.
Mindezek kapcsán Gál Tibor lapunknak annyit mondott: nem tartja helyesnek, hogy olyasmiért kelljen fizetni, ami bármely bikavértermelőt eleve megilletne. Hozzátette: változatlanul abszurdnak tartja azt a helyzetet, amikor egy normális piaci folyamatot - jelen esetben az exportot - adminisztratív pluszakadályok gátolnak.