Célkeresztben a bankok

Jó ideje folyik a műhelymunka a lakossági pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos egyes kérdésekkel kapcsolatban. A szakértők tegnap is tanácskoztak arról, miképpen erősíthetők a fogyasztói pozíciók a bankjogi szabályozásban. A jelenlegi helyzet az oka annak, hogy perek elé néznek a hitelintézetek: az OTP után a K&H Bank ellen is közérdekű keresetet nyújtanak be hamarosan a civil fogyasztóvédők, az általános szerződési feltételek tisztességtelen alkalmazása miatt.

Úgy látják: a hitelszerződések feltételeinek egyoldalú módosítása ma már a bankok bevett gyakorlata, a törvényi lehetőséggel visszaélve akkor sújtják vele ügyfeleiket, amikor akarják. Baranovszky György, a Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetségének ügyvezető elnöke a Világgazdaságnak elmondta: a hitelintézeti törvény idevágó passzusát a bankok kiterjesztően értelmezik, és - szubjektív megítélés alá eső feltételeket szabva - a saját üzletpolitikai érdekeiknek megfelelően emelik a kamatot, illetve a különböző díjakat. Az ügyfél pedig rendszerint utólag értesül arról, többet kell fizetnie.

A fogyasztóvédők úgy foglalnak állást: a törvény egyértelműen mondja ki, milyen esetekben élhet a bank a szerződésmódosítás jogával. Ennek híján a fogyasztót a hitelszerződés megkötésekor szükséges pontosan és érthetően tájékoztatni arról, milyen körülmények miatt és mennyivel emelhetők a díjak. Elengedhetetlennek tartanák továbbá, hogy az ügyfelek kellő időben, névre szólóan értesüljenek a változásról.

A Gazdasági Versenyhivatal évek óta kifogásolja a fogyasztót megtévesztő banki gyakorlatot, és szorgalmazza a szerződésváltoztatási jogok, illetve a bankváltási költségek kellő korlátozását. Torjákné Amberger Teréz irodavezető elmondta: jelenleg e téren nem érvényesül a fogyasztóvédelem, ezenkívül - mivel nem erőfölényről vagy kartellezésről van szó - gyenge a versenyvédelem is. A GVH megkövetelné - például referencia-kamatláb kikötésével - a szerződésmódosítás kiszámíthatóságát, továbbá az ügyfél időbeni tájékoztatását, hogy legyen módja dönteni az esetleges bankváltásról.

A szakemberek nagy része - köztük a Bankszövetség képviselői - az önszabályozást preferálná az állami kötelezéssel szemben. A hitelszerződés tartalmazná azokat az okokat, amelyek tényleges bekövetkeztével a bank egyoldalúan változtathatna a megállapodáson. A törvény csak a kereteket adná ehhez, a részletek szakmai önkorlátozó szabályozás útján alakulhatnának ki. A Bankszövetségben elmondták: készül is egy ilyen kódex. Tart az eszmecsere arról, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás végrehajtásakor a hitelintézetnek mindig részleteznie kellene - például sajtóközleményben vagy a honlapján - azokat a közgazdasági, piaci indokokat, amelyek az ügyfél számára kedvezőtlen intézkedéshez vezettek.

Sokan azt hangsúlyozzák: a díjemelésnek a felmerülő, valós költségek fedezetét és nem csupán a bevételek növelését vagy valamely veszteség pótlását kell szolgálnia. Több szakértő kívánatosnak tartja rögzíteni: a bank akkor is éljen a szerződésmódosítással - de legalábbis törekedjék rá -, amikor az objektív feltételek változása a fogyasztónak előnyös intézkedést, díjcsökkentést tesz lehetővé.

Egyelőre nemigen kap támogatást a szerződésmódosításról szóló személy szerinti értesítés fogyasztóvédelmi javaslata. Inkább az az elképzelés tartja magát, hogy a változásról szóló hirdetményt ne a hatálybalépést megelőző 15 nappal, hanem jóval - mondjuk 60 nappal - korábban tegyék közzé. Többé-kevésbé egyetértés körvonalazódik abban, hogy az ügyfél ingyenesen felmondhassa a hitelszerződést, ha az egyoldalú banki intézkedés jelentős hátránnyal jár a számára. Az elképzelésekből késő őszszel születhet tervezet.