Disznózsír a csokoládéban

A magyar piac 16-18 százalékát a rossz minőségű, csokoládénak nem is minősíthető termékek teszik ki - állítja Horváth Imre, a Sweet Point Kft. ügyvezetője, az Édességgyártók Szövetségének elnöke. Szerinte leginkább a táblás csokoládék, a pralinék és a szezonális figurák (mikulás, nyúl, csokitojás) piacán jelennek meg az igen ócska áruk. Ezek többsége import, bár a hazai előállítók kis része is gyárt álcsokoládét.

Disznózsír a csokiban?

Az álcsokoládé-gyártás leggyakoribb formája, hogy a kakaóvajat növényi zsiradékkal váltják ki. Vannak igen jó minőségű növényi zsiradékok is, amelyek szinte vetekszenek a kakaóvajjal. A probléma az, ha szemét minőségű zsiradékokat tesznek a termékekbe, amelyek ócskaságát tovább lehet fokozni azzal, hogy jó minőségű tejpor helyett savóport, a kellő zsírtartalmú kakaópor helyett alacsony zsírtartalmút, esetleg egyéb kakaóhelyettesítő anyagot használnak fel - mondta az Indexnek Horváth. Szerinte ilyen trükkökkel az előállítás költsége 30-35 százalékkal is csökkenhet.

A növényi zsír használatát az EU maximum 5 százalékig engedélyezi, de problémás lehet a származási hely, a tisztasági, illetve fertőzöttségi fok, a feldolgozás milyensége, vagy a minőségmegőrzési idő. Horváth találkozott olyan ötlettel is, hogy disznózsírt kevertek a masszába. Ezek az összetevők erősen befolyásolják az ízt, igaz, káros hatással csak akkor bírnak, ha fertőzöttek.

Csak ha van benne elég kakaó

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium honlapján elérhető tájékoztató szerint a csokoládénak legalább 43 százalék összes kakaó-szárazanyagot kell tartalmaznia, amelyből legalább 26 százalék kakaóvaj. A tejcsokoládénak legalább 30 százalék összes kakaó-szárazanyagot, legalább 18 százalék tejszárazanyagot, és legalább 4,5 százalék tejzsírt kell tartalmaznia. A mártócsokoládéban legalább 16 százaléknyi zsírmentes kakaó-szárazanyagnak kell lennie.

Ha nincs ráírva, rendben van

Az Index csokoládé-akciócsoportja a minőségi összetevőket kispórolók nyomába eredt és szúrópróbaszerűen vásárolt ezt-azt. A lengyel "Classimo" elnevezésű 55 forintos kakaós tejtábla címkéjén ez olvasható: "Kakaóvajhoz adott növényi zsírokat tartalmaz, összetevők: cukor, pálma keményített növényi zsír, savópor, kakaópor 8 százalék, tejpor 5 százalék, emulgeálószer (szójalecitin, E476), aroma." Az összetevők között a kakaóvaj már egyáltalán nem szerepelt, a 8 százaléknyi kakaópor is kevésnek tűnik. Persze úgy tűnik, ez így teljesen rendben van, hiszen a csokoládé szó nem szerepel a címkén, a termék megnevezése csokoládés tábla.

A 99 forintos magyar Americanával ugyanez a helyzet: nem csokoládé, hanem kakaós tejtábla. Összetevői: cukor, hidrogénezett növényi zsír, kakaópor, savópor, mazsola, pörkölt földimogyoróliszt, sovány tejpor, pörkölt mogyoró, szójalecitin, természetazonos aroma. Nem derül ki, mennyi kakaó-szárazanyagot tartalmaz.

A Graffiti elnevezésű magyar termék - amit a Corában vásároltunk 89 forintért - már problémásabb, ez ugyanis tejcsokoládé. Összetevői: cukor, kakaóvaj, zsíros tejpor, kakaómassza, szójalecitin, természetazonos aromák - nem tudjuk, mennyi benne a kakaó és a kakaóvaj, de az íze alapján nem lehet túl sok.

A jó nevűek mennyire jók?

Norbi csokija (amit reggel 6 és délután 3 között lehet fogyasztani, és csak 2-3 kocka ajánlott belőle, mert fokozza a bélműködést) igazi csoki, ami ugyan édesítőszerrel készült, de a kakaó-szárazanyagtartalom minimum 30 százalék benne.

Az édességespolcok vizsgálata közben kiderült, hogy nem csak a magyar termékekkel van gond: a Mauxion elnevezésű német csokiban a szárazanyagtartalom minimum 27, a Cadburyben minimum 28 százalék az EU által minimumként meghatározott 30 helyett.