Átverés, diákmunka a neved

Olvasóink visszajelzései igazolták, hogy valóban kemény menetre számíthatnak azok, akik diákmunkát szeretnének vállalni. A cikkünk nyomán érkezett levelekből kiderül, nemcsak a fizetés mértéke számít, azt is jól kell eldönteni, hol és milyen munkát vállalunk el.

Vidéken csak minimálbér

Vidéki olvasóink szinte kizárólag a kevés munkalehetőségről és az alacsony órabérekről írtak. Az egyik Bács-Kiskun megyei húsfeldolgozó például 360 forintot fizet óránként, bár a munkaadók többsége azért betartja azt a 377 forintos órabért – ebből jön ki húsz ledolgozott nappal, napi nyolcórás munkaidővel a havi minimálbér –, de vidéken többet nem adnak.

Már korábban is többen panaszkodtak a McDonald'sra. Egyik olvasónk hosztesznek jelentkezett, mégis a konyhán dolgoztatták. Arról is beszámolt, hogy nem hagyhatta ott a munkát, mert két hétre előre beosztották.

Ha nem ment volna a konyhára, szerződésszegésért naponta 4000 forintot levontak volna a fizetéséből, de ennyit akkor sem kapott, mikor végigdolgozta a műszakot. Ráadásul a főnöke az első napon elkérte a szerződést, így ellenőrizni sem tudta. Az Universitas sem segített, annyit mondtak, hogy az aláírt szerződés feltételeit be kell tartani.

Jutalékos rendszerben

Több helyen az alacsony órabérhez teljesítményalapú fizetés társul. Ilyenkor azonban sok helyen teljesíthetetlen elvárásokat támasztanak, mint például azon az – ugyancsak Universitas közvetítette – adatrögzítési munkán, ahol "iparűzési adós papírokból kellett volna bevinni óránként kétszázat". A feltételeket nemcsak a levél írója volt képtelen teljesíteni, a régebb óta ott dolgozók is messze lemaradtak a jutalékról.

Újságosbódéban sem gondtalan az élet, ha rossz helyen van az áruda, a kicsi órabéres, jutalékos rendszer nem működik. De néha nem csak a jutalékkal verik át az embert.

Olvasónk kiharcolta a fix ötszáz forintos bért, majd boldogan árulta a lapokat. Kétórás ebédidő, pénteken rövidebb műszak, úgy érezte minden rendben van. A nyár végén azonban, az augusztusi végső leltárnál átnézték, időben visszaküldte-e az el nem adott újságokat, mindennel helyesen számolt-e el. Hiába emlékezett úgy, hogy mindent időben visszaküldött, negyvenezer forintos hiányt találtak, ami elvitte havi fizetésének felét.

A munkát közvetítő MŰISZ a panaszok hallatán meg sem lepődött, közölte a diákkal, hogy másoknak kétszázezres hiányuk van, tehát még jól is járt. Rengetegen jelezték, hogy nagy hiányt állapítottak meg náluk, de nem tudhatják, kinek jogos a panasza, és ki lopott valójában. Amikor olvasónk perrel fenyegetett, a MŰISZ munkatársa ismét csak a vállát vonogatta, egy diák úgysem fog nyerni egy francia multicég ellen.

Az újságárus dolga a Hungaroringen is nehéz, főleg ha olcsóbb szektorba osztják be. Olvasónk pár éve diákmunkázott a magyar Formula–1 hétvégéjén, 3500 forintos újságokat árult. Minden diák egy adott szektorban dolgozott egész hétvégén, tehát aki a Supergold tribünön kapott helyet, jól járt. Az Universitas szervezte a diákokat, de az utolsó pillanatban sem tudták, mennyit fognak a munkáért kapni, csak azt, hogy a borravalót megtarthatják.

Olvasónk a Silver 3 középkategóriás lelátón árult, a Bronz szektorban dolgozók rosszabbul jártak. Ötven forint jutalékot kaptak az eladott újságok után, és a borsos ár miatt kevesen adtak borravalót. Így keresett négy nap alatt 3900 forintot. A levélíró bevallotta, ennél jóval többet kapott, hiszen sikerült eladnia a formaruhát és néhány "elveszettnek hitt" újságot is a németeknek, így közel ötvenezer forinttal gazdagodott.

Célprémiummal kétszázért

Több olvasónk is mesélt az egyik diákmunka-közvetítő trükkjéről. Egyszerű példán mutatjuk be, hogyan lehet a törvényes minimálbérnél kevesebbet fizetni. A diák jelentkezik egy munkára, ahol 650 forintos fizetést ígérnek. Azt nem részletezik, miből áll össze ez az összeg.

Valójában 250 forintos nettó órabér és 400 forintos célprémium alkotja. Adott hónapban 168 órát kell ledolgozni, de ezt a szövetkezet vagy a munkaadó lehetetlenné teszi, késéseket írnak be utólag, hogy néhány órával csökkenjen az elvégzett munka. Így viszont, mivel a szerződésben foglaltak nem teljesültek, nem kötelesek kifizetni a prémiumot, tehát visszamenőleg munkaóránként 400 forintot esik a fizetés.

Megsétáltatott szerződés

A levélírók nem csak a munkaadókat bírálták, volt aki a szerződéskötésig sem jutott el. Olvasónk a barátaival várakozott az egyik közvetítő irodájában, ahol a tömeg miatt ingerült dolgozók kevesebb mosolyt és odafigyelést engedtek meg maguknak, mint máskor. A társaság egy része már a "lenéző hangnem miatt megköszönte a segítséget", és odébbállt, a többiek kiválasztották a munkát, és a szerződéskötésről beszélgettek az ügyfélszolgálatossal.

Mivel a levélíró még kiskorú volt, szerette volna hazavinni a szerződést, hogy a család is átnézze, minden rendben van-e. "Ekkor valaki üvölteni kezdett: minek sétáltatod azt a szerződést? Itthagyod szépen, és holnap kitöltessz egy másikat" – dörögte az igazgató, amivel a legnagyobb megdöbbenést az alkalmazottaiból váltotta ki. Olvasónk azóta sem dolgozott diákszövetkezeti közvetítéssel.

Szünetek nélkül, üres szerződéssel

Az egyik szövetkezetnél azt mondták a naiv munkavállalónak, hogy minden hónapra új szerződést kell írni, de még nincsenek kész, spóróljanak időt azzal, hogy a diák előre aláírja mind a tíz üres szerződést. Végül két hónapot dolgozott a szövetkezetnek, de a maradék nyolc aláírt lapot nem kapta vissza. Azóta sem tudja, mi történhetett azokkal a szerződésekkel.

Egyik olvasónk arra panaszkodott, hogy az őt alkalmazó telemarketinggel foglalkozó cég a szüneteket levonja a bérből. A modern call centerekben a telefonokon aktivitáskódokkal lehet jelezni a vezetőségnek, éppen mivel foglalkozik az alkalmazott. A számítógép előtt ülőknek óránként tízperc szünet jár. Ilyenkor a kódolás is ennek megfelelően szünet. Ezt az időszakot nem fizeti ki a cég, ahogy az ebédidőt sem. A dolgozók választhatnak: ledolgozzák, vagy levonják a bérükből. Ha pedig nem megy az eladás, jönnek a háromnegyed órás továbbképzések (fejmosások), amelyeket szintén nem fizetnek ki.

Van, aki szereti

Persze nem csak negatív visszajelzések érkeztek. Olyan olvasók is írtak, akik 6-700 forintot keresnek adatrögzítéssel, telefonos munkával, megkapják a tízperces szünetet, és "meg sem kell szakadniuk a sok munkában".

Olyan is akadt, aki egyenesen örült, hogy diákszövetkezetet választott. Az Eu-Diákoknál ugyanis, mikor megtudták hogy ugyanazért a munkáért egy másik helyen ötven forinttal többet adnak, ők is felemelték a bérezést. Sőt néha jóval hamarabb fizetnek, mint a határidő.

A levelekből az derült ki, hogy a nagyobb szövetkezeteknél nincs elég idő és türelem a diákok ügyire, míg a kisebbek, vagy a felsőoktatási intézmények, kapcsolataikat kihasználva, sokkal jobban képviselik a diákok érdekeit, mint a nagyok.