Jólétet vagy összeomlást hozna a futball Eb?
További Magyar cikkek
- Mielőtt belevágunk, vegyük át a legfontosabbakat:
- A 2012-es Eb rendezési jogáért Olaszország, Magyarország–Horvátország, Lengyelország–Ukrajna, Görögország és Törökország pályázott.
- Görögország és Törökország az első körben kiesett, az olaszok 11, mi 9, a lengyelek–ukránok 7 szavazattal jutottak tovább 2005. november 8-án.
- Olaszország nyolc várossal (Róma, Milánó, Bari, Firenze, Nápoly, Palermo, Torino, Udine), Ukrajna és Lengyelország tíz várossal (Varsó, Chorzów, Gdansk, Krakkó, Poznan, Wroclaw, Kijev, Dnyepropetrovszk, Donyeck, Lvov), Magyarország és Horvátország nyolc várossal (Budapest, Székesfehérvár, Győr, Debrecen, Zágráb, Split, Rijeka, Eszék) pályázik.
- Mi lesz, ha megnyerjük?>>>
- Miért pont Gyurcsánnyal nyernénk?>>>
- Melyik pályázat nyerne, ha pontoznánk?>>>
- És mit mond Gyárfás Tamás?>>>
Hét éve, 2000-ben a holland–belga páros, jövőre Ausztria és Svájc rendezi a labdarúgó Európa-bajnokságot. Mind a négy ország gazdasága messze fejlettebb a magyarországinál – legalább háromban a labdarúgás színvonala is –, így velük nem érdemes összehasonlítani magunkat, amikor a rendezéshez szükséges beruházásokról és azok költségeiről beszélünk.
A legutóbbi Eb-t viszont a hazánkkal nagyjából azonos lélekszámú és gazdasági fejlettségi szinten álló – bár fociban más világot képviselő – Portugália rendezte, így az ő adataikkal és eredményeikkel már érdemes összehasonlítani a mi terveinket. Igaz, ezek nyomán az ember hajlamos lesz arra gondolni, hogy talán jobban járunk, ha a szerdai döntésen nem mi leszünk a befutók.
Deficiteljárás százmilliós stadionokból
Portugália 1999-es árakon eredetileg nagyjából 600 millió eurót – illetve akkor még annak megfelelő escudót – szánt az Európa-bajnokságnak otthont adó hét új stadion megépítésére, valamint további három felújítására és bővítésére. A teljes számla végül meghaladta a 800 millió eurót, ami forintban 200 milliárdnak felel meg.
Közben az ország ellen 2001-ben az Európai Unió túlzottdeficit-eljárást indított, a 2002-es kormányváltás után kis időre leálltak a stadionépítések. Az ország GDP-arányos államháztartási hiánya az 1999-es 3 százalék alatti korrigált szintről 2001-re 5 százalék közelébe jutott, 2005-ben pedig már megközelítette a 7 százalékot.
Teljesít olyan jól, mint portugál kollégája
Ha csak az államháztartáson múlna, biztosak lehetnénk abban, szerdán a mi nevünket mutatja fel Platini. Négy egymást követő évben nem sikerült tartani sem az eredeti, sem az év közben módosított deficitcélt, és kutatók szerint lehet, hogy ez idén sem jön össze. Magyarország épp Portugáliától vette át a hiány Európa-bajnoka címet, és ellenünk is folyik eljárás.
Szolid tervek
Igaz, mi nem számolunk olyan nagy számokkal, mint a portugálok. Egy 2005-ös kormányhatározat szerint – akkori árakon – 159,5 milliárd forintból kihozható az Eb szőröstül-bőröstül (igaz, mi felesben rendezünk a horvátokkal, és csak négy stadionra kell költenünk). A pénzből a kormány szerint futná a pályázati előkészítésre, a pályázat népszerűsítésére, vendéglátásra, protokollra, stadionfejlesztésre, biztonságra, az Eb-hez kapcsolódó városi infrastruktúrák fejlesztésére, teszteseményekre és sportágfejlesztésre is.
Az állam ebből a szűken vett 160-ból 60,6 milliárdot forintot szánna az Eb-re. A sportügyekért is felelős önkormányzati és területfejlesztési tárca is elismerte kérdésünkre, ennyi pénzből csupán a 61 ezresre tervezett Puskás-stadion újjáépítésére futná. Csakhogy építeni kellene még egy stadiont Debrecenben – ez becsléseink szerint legalább 30 milliárdba kerülne –, továbbá az önkormányzat számításai szerint 10 milliárd forintért be kell fejezni a székesfehérvári stadion átépítését (a negyedik, győri stadiont főként magántőkéből újítják fel).
60 milliárd semmire sem elég
Vagyis már most 100 milliárd forintnál járunk, igaz, a kormány szerint ennek a pénznek egy részét az önkormányzatok, másik részét a magántőke fogja kifizetni. Csakhogy az önkormányzatokkal még senki semmiről nem állapodott meg, míg a magántőke bevonásával kapcsolatos ambiciózus tervek már Portugáliában is megbuktak.
Márpedig a beruházási igények még nem értek véget a stadionoknál. Bár a közutakkal nincs gond – mind a három vidéki város elérhető autópályán, és 2012-re az M7-es mellett talán már az M6-oson is eljuthatunk Horvátországba –, szükség van jelentős vasúti és repülőtéri fejlesztésekre is.
A győri reptér egyelőre elsősorban teherszállító gépek fogadására alkalmas, de a Székesfehérvár közelében lévő börgöndi repülőtér átépítése is milliárdos nagyságrendű beruházásnak ígérkezik. A 2007–2013 közötti fejlesztési terv közlekedési operatív programjában az Eb-s településeket érintő vonalak közül csak a Budapest–Székesfehérvár és Szolnok–Debrecen szakaszok fejlesztése szerepel, de előbbire is csak 120-160 km/óra pályasebességű fejlesztést terveznek egy ez év januári kormányhatározat szerint.
Nagyobb fejlesztési költséget jelent még a vidéki szállodák építése, de ezeknél legalább reális esély van a magántőke bevonására. A sportágfejlesztés és a tesztesemények nem igényelnek fejlesztési kiadásokat, ahogyan a rendezvény biztosítása sem, de például a jövő évi Eb-n csak ez utóbbi több mint 10 milliárd forintnyi euróba lesz. Ezeknek a számoknak a fényében tehát nemhogy a 60,6 milliárdnyi költségvetési forrás, de még a 159,5 milliárdnyi összes pénz is kevésnek tűnik.
60 milliárd nagyon sok
Ezt erősíti meg Ádám Zoltán, a Kopint-Tárki Zrt. közgazdásza is, aki ráadásul emlékeztet: rossz tapasztalatok vannak arról is, hogy mennyire jönnek be a nagyobb állami infrastrukturális beruházásokkal kapcsolatos előzetes költségtervek. A szakértő, aki a tavaly felfrissített olimpiai megvalósíthatósági tanulmány opponensi munkáit is összefogta, félne attól, hogy Magyarország ilyen, szerinte nagyon kidolgozatlan, nagyon nem kifinomult kalkuláció alapján menjen bele az Európa-bajnokság megrendezésébe.
Teljesen beláthatatlan, milyen bevételekkel és milyen megtérüléssel számolnak a szervezők, milyen feladatokat miből finanszíroznának, mondja a kutató. Mindemellett arra is felhívta a figyelmet: noha a 60 milliárd forint irreálisan kevésnek tűnik, a konvergenciaprogram által szűkre szabott makrogazdasági mozgástérben még ennyinek az elköltését is nehéz megmagyarázni. Ez a pénz is a GDP több mint 0,2 százalékával növelheti a hiányt, mondta Ádám Zoltán, emlékeztetve arra: az elvárt adó alkotmányellenessé nyilvánítása ugyancsak 60 milliárd forintos kiesést jelentett, ami joggal keltett komoly aggodalmat a kormányban.
Nyűg a nyakunkon
Portugáliában már két évvel az Európa-bajnokság után csődközelbe került az ország labdarúgása. A létesítmények üresen tátonganak, miközben fenntartási költségeik folyamatosan emelkednek. Volt olyan forduló, amelynek kilenc találkozójára mindössze 80 ezer szurkoló volt kíváncsi, miközben a 18 élvonalbeli csapatnak 528 ezer férőhelye van.
Nálunk a 16 első osztályúnak mondott csapat stadionkapacitása 180 700 fő, ami a bővítések után 231 ezerre emelkedik (plusz a Puskás stadion 61 ezer férőhelye), ezzel szemben a 23. fordulóban 22 100 néző volt kint a nyolc meccsen. A 40 ezresre bővülő székesfehérvári stadionban 2500-an látták csapatuk vergődését a Debrecen ellen, a tervek szerint hamarosan 35 ezres arénában játszó győriek 2-0 arányú vereségét 4200-an nézték meg, a szurkolói rekordot a Diósgyőr–Kaposvár meccs hozta 4500 nézővel.
"A ma rendelkezésre álló, sportlétesítményként szóba jöhető létesítmények megvizsgálása után leszögezhető, hogy jelenlegi állapotában egyetlen hazai sport- vagy egyéb funkciójú létesítmény sem alkalmas olimpiai versenyszámok megrendezésére. (...)
Budapest és az ország infrastrukturális állapota ma nem alkalmas az olimpiai rendezvények fogadására. A hiány áthidalására a 2003-2012 időszakban többek között több mint 300 kilométer autópálya, közel 400 kilométer egyéb gyorsforgalmi út, 25 kilométer metró, illetve gyorsvasút, 61 kilométer városi főút és 3 új közúti híd építése, illetve mintegy 1350 kilométer vasútvonal rekonstrukciója szükséges. (...)
A budapesti olimpia szervezésének, lebonyolításának, valamint az olimpiai létesítmények felépítésének költsége 850 milliárd forintot tesz ki. Ezen felül 3750 milliárd forint értékben kell – olimpia nélkül is tervezett – infrastrukturális (túlnyomóan közlekedési) fejlesztést végrehajtani a fővárosban és vidéken."
Ezek után nem meglepő, hogy célszerű gondolni az Eb utáni utóhasznosításra. Ádám Zoltán kétségesnek tartja, hogy erre születtek volna tervek, de nem látja tisztázottnak a visszabontásokkal kapcsolatos feladatokat és költségeket sem. Azt ő is indokolatlannak tartja, hogy 30-40 ezres stadionok maradjanak abban az országban, ahol már az is jelentős érdeklődésnek számít, ha egy bajnoki meccsen 3-4 ezer néző kint van.
Nullszaldó a legrosszabb esetben is
Ádám Zoltánnál jóval bizakodóbb Belyó Pál, az olimpiai megvalósíthatósági tanulmány számításait készítő Ecostat főigazgatója. Szerinte egészen biztos, hogy egy ilyen eseménynek nagyon sok közvetlen és közvetett gazdaságélénkítő hatása van.
A legjelentősebb közvetlen hatás az idegenforgalom időszakos megnövekedése, a fogyasztás, ezen belül is elsősorban a szálláshelyek vendégforgalmának és a kereskedelemnek a növekedése. Ez a három hétig tartó turisztikai fellendülés nemcsak az idegenforgalmi vállalkozóknak, hanem az adókon keresztül az államnak is jelentős bevételnövekedést eredményez – érvel Belyó.
Az Ecostat vezetője emlékeztet arra, hogy a hasonló nagyságrendű sportesemények többsége rentábilis üzleti vállalkozás, így ez valószínűleg nálunk is legalább nullszaldóssá tehető. Ha mégsem, az Belyó szerint az infrastrukturális beruházások nagyságrendjével lesz magyarázható. A költségvetésből erre a célra szánt 60 milliárd forintról azt mondta: "valószínűleg a költségvetési források behatároltak, szigorú szabályok vannak, mennyit lehet erre adni". Biztosnak mondta ugyanakkor, hogy magánberuházásokkal megvalósítható a fejlesztések nagy része.
A fejlesztések gazdaságra gyakorolt hatása nemcsak nálunk vitatott. A 2004-es Eb évében egy portugál kereskedelmi bank úgy számolt, 2000 és 2003 között 0,2 százalékot, 2004-ben 0,25 százalékot dobott a rendezvény előkészítése az ország GDP-jén. Ugyanabban az évben a Morgan Stanley arra jutott, hogy az Eb és annak előkészületei csak érintőlegesen, GDP-ben nem kimutatható mértékben befolyásolták a portugál gazdaság növekedését.