Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Brüsszel tulajdonképpen maga is bizonytalan, ám az Európai Bíróság több ítélete is kényszeríti a testületet, hogy olyan átfogó szabályozást dolgozzon ki, amely véget vet a jogbizonytalanságnak. Míg a bíróság a betegek mobilitáshoz való jogát erősíti meg - tehát akár a másik tagállamban nyújtott orvosi kezelés igénybevételének, illetve a biztosító általi térítésének jogát -, addig a nyolcak az eltérő egészségügy, betegbiztosítás rendszerére hivatkozva ellenzik az ágazat felszabadítását, az egységes belső piac megteremtését.
Az Európai Bíróság egyes esetekben indokoltnak látja, ha a közösségi jogra hivatkozva a páciensek külföldi gyógykezelését honi biztosítójukkal fizettetik ki. Ilyen például, ha hazájukban méltánytalanul hosszú ideig lennének várólistán, és eközben egészségi állapotuk jelentősen romlik. Ennek a szempontrendszernek a meghatározása azonban meglehetősen szubjektív, vagyis a nemzeti hatóságok tetszőlegesen járhatnak el, és ezt kívánja az EB megszüntetni egy konkrét szabályzórendszerrel. Ennek ki kell terjednie arra is, hogy ki a felelős azért, ha a pácienst külföldön félrekezelik, továbbá milyen körű információkhoz való hozzájutást kell garantálni.
Az aacheni csoporthoz tartozó országok: Nagy-Britannia, Németország, Belgium, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Luxemburg és Svédország közös álláspontban ragaszkodnak a tagállamoknak ahhoz a jogához, hogy önállóan határozhassanak egészségbiztosítási rendszerükről. Elismerik a beteg megfelelő ellátáshoz való jogát, de kiindulópontjuk szerint a kormányok felelőssége, hogy az egészségügyi biztosítási rendszer finanszírozható legyen. Nem kérnek például annak a közösségi meghatározásából sem, hogy milyen jogaik vannak a betegeknek, milyen minőségű ellátás illeti meg őket vagy milyen mértékű kártérítésben részesüljenek műhiba esetén.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
