Válassza meg az MNB elnökét!

A szocialistákkal barátságos bankfőnök a legkevésbé ismert jelölt a nyilvánosság előtt. Hallani, hogy gőzerővel nyomul, ám igazából nem tudni, mekkora energiákat mozgósít. Ami biztos: korábban a Nemzeti Autópálya Rt. vezérigazgatója volt, és ez támadhatóvá teszi, hiszen - khm - ismert valakit, aki ismert valakit, aki ismerte Kulcsár Attila csodabrókert. A komolynak vélt esélyesek közt ő az egyetlen, akinek nincs közgazdászdiplomája.

Nem üresedhet meg komolyabb pénzügyi vezetői poszt úgy, hogy a gazdasági übermensch neve fel ne merülne lehetséges utódként. A megszorítások atyja azonban alighanem jól érzi magát a CEU-ban, és csak bajsza alatt mosolyog elégedetten: lám-lám, mennyi mindenre lehetne még alkalmas. Ha ön is így gondolja, nyomjon ötöst. Ha fél attól, hogy egy újabb csomaggal Bokros mindenkitől begyűjtené az összes forintot, adjon egyest.

A kezdetektől vezeti a Portfolio.hu szavazását. Ráadásul úgy tudni, noha szíve jobbra húz, a konvergenciaprogram összeállításában és jegybanki véleményezésében végzett munkája után megkedvelte őt a miniszterelnök és Bajnai Gordon is. Csak éppen az SZDSZ nem akar megbízni benne. A monetáris politikát elméletben és a gyakorlatban is ismeri, őt tartják a piacon azon kevés szakember egyikének, aki tisztában van a befektetők viselkedésének mozgatórugóival is.

Az utóbbi hónapokban szinte kétségbeesetten használt ki minden lehetőséget arra, hogy még egyszer beszóljon az őt kétségtelenül sokat bántó koalíciónak. Nehéz lehet megemészteni, hogy úgy járt, mint a farkast kiáltó kiskondás: annyi mindent kiabált, hogy az államháztartás helyzetére vonatkozó jogos kritikái is süket fülekre találtak. Ma már inkább a régi sérelmek, mintsem a szakmai érvek állnak kritikái mögött. Nagy érdeme, hogy az őt ért támadások ellenére következetes volt az infláció leszorítását célzó monetáris politikában.

Surányi György mellett már tavasszal előkerült Karvalits bankelnök neve. Ugyancsak Surányi idejében volt az MNB ügyvezető igazgatója, majd a CIB-hez is követte egykori főnökét. Nézeteiben már nem lohol utána: piaci szakértők szerint „győzelme” esetén a monetáris politika a Járai-érában meghonosított inflációs célkövetés medrében maradna.

A tréfás medve egyre kevésbé szívesen brummog, de míg fásult szótlansága aligha használt pártja népszerűségének, a nem mondok semmit kommunikációs technika kiváló lehet a jegybankelnöki poszton. Jegybanki tapasztalatok hiányában rábízhatja magát a szakmai stábra és a monetáris tanácsra, a havi egy kötelező fellépés pedig üdítő lehetőség, ha már hiányzik a mondok egy vicceset a kamerába érzés. Az SZDSZ vezetésével meg úgyis felhagy mindjárt.

Még viccnek is rossz – mondták többen, amikor a neve felmerült. Pedig viccnek egészen jó. Képzelje el a volt miniszterelnököt, ahogy egy útelágazásnál megkísérli kimondani a konvergenciaprogram szóösszetételt vagy a monetáris politika jelzős szerkezetet. Medgyessy azonban aligha nyújtózkodik a pozícióért. Feltesszük, nem azért, mert elfogultnak vagy járatlannak tartja magát. Hanem mert övé az ország legjobb nyugdíjas állása: utazó nagykövetként legutóbb – január közepén – Indiában népszerűsítette Magyarországot.

Az MSZP lajosa, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy soha semmivel nem sikerült érdemben megfognia őt a sajtónak. Valamit (valakikről) nagyon tudhat, ha közel 10 éve az MSZP pénztárnoka – aki egyébként a nem kevésbé tehetséges Boldvai Lászlótól vette át az imaginárius stafétabotot. A párt megélt néhány fordulatot 1998 óta, Puch mégis mindig maradt. Az biztos, hogy ért a pénzhez. A kérdés csupán az, mihez kezd vele.

Hivatalba lépésének második napján jelenne meg a Népszavában, hogy a hosszú kések éjszakáján kirámolták az ország aranytartalékát. Ha csak egy kicsit is elképzeljük, mennyivel érdekesebb, krimiszerű fordulatokkal bővelkedő kommunikáció övezné a jegybankot a száraz számok helyett, máris megéri vállalni a kockázatot, hogy esetleg megszalad a forint meg a kamatszint.

Ha a miniszterelnök ma tényleg bejelenti, kit jelöl elnöknek, a legnagyobb összeggel arra érdemes fogadni, hogy a Deloitte elnök-vezérigazgatójának nevét mondja ki. Közelebbi munkakapcsolatba akkor kerültek, amikor a miniszterelnök felkérte a konvergenciaprogramot véleményező tanácsba. Az egykori tőzsdeelnök tagja volt a magyar gazdaság helyzetéről és a reformok szükségességéről a legátfogóbb vizsgálatot készítő CEMI tanácsadó testületének. Bár monetáris tapasztalata nincs, a pénzpiac mégis megnyugvással fogadta esetleges jelölését.

Egyszer már volt az MNB élén, és mint ilyen, a Bokros-csomag második emberének számít: a ’95-ös megszorítások eredménye az inflációt elengedő jegybank nélkül kisebb lett volna. Együttműködési készsége miatt sokáig a koalíció favoritjának, szinte biztos befutónak számított. Aztán szép lassan elkezdett kikerülni az esélyesek köréből. A piaci szereplők jelentős része tart tőle, mert mostani megnyilatkozásai alapján is úgy vélik, hagyná tombolni az inflációt, hogy azzal segítse a költségvetést. Gyurcsány Ferenc őszödi beszédében a nyilvánosság elé tárta kínos adószámítási bakiját.

A Pénzügykutató Rt.-s közgazdász az utolsó pillanatokban, az ÉS-ben megjelent elemzése után merült fel potenciális jelöltként, de nevének futtatása alighanem komolytalan. A Magyar Narancs kolumnistája írásban az MSZP 2002-es teljesítményét felülmúlva támadja a szerinte szakmailag és emberileg is alkalmatlan Járai Zsigmondot, de igazán azért nem veszik komolyan, mert a 2001 előtti monetáris politikát példásnak, az azóta folytatottat elhibázottnak mondja.