Újra lesz értelme a forinthitelnek?

Az Erste Bank elemzője, Nyeste Orsolya szerint a forint javára szóló kamatkülönbözet valóban szűkülhet a következő időszakban, de mindaddig, amíg nem lesz nulla vagy nem fordul negatívba, biztos, hogy alacsonyabb lesz a devizahitelek kamata a forinthitelek kamatánál (azaz csak a kamatokat nézve, vonzóbb marad a devizahitel). A kamatkülönbözeti olló ilyen szintű zárulásának (netán átfordulásának) pedig minimális az esélye az euró átvétele előtt, hiszen a magasabb magyar kamatszint többek között éppen azért magasabb, mert tartalmazza az árfolyam-kockázati prémiumot is.

Török Zoltán, a Raiffeisen vezető elemzője viszont úgy véli: már két százalékpont alatti kamatkülönbözet elegendő lehet a forinthitelek újból népszerűvé válásához. Duronelly Péter, a Budapest Bank elemzője nehezen megítélhetőnek tartja, hogy mi lenne az a kamatkülönbözet, amikor már forintban vennének fel hitelt az emberek.

Bíróné Szegő Márta, az UniCredit Bank vezető közgazdásza szerint a forint- és deviza (svájci frank, illetve euró)-kamatok közötti olló fokozatosan záródni fog, így a szűk kamatrés egyre inkább a forinthitelek irányába tereli majd a hitelezést, hiszen 2,1-1,5 százalékos kamatkülönbségért már ugyancsak kockázatos lesz árfolyamkockázatot vállalni az adósoknak. Az eurócsatlakozás előtti gazdasági stabilitás (alacsony infláció és költségvetési hiány) magában rejti annak a lehetőségét, hogy a forintkamatok mindinkább az eurókamatokhoz konvergáljanak. 2009–2010-re igen-igen közel lehetünk ahhoz, hogy a magyar kamatok csak 25-50 bázisponttal haladják meg az eurózónában érvényes irányadó szintet.

Török szerint ameddig 5-10 százalékos az előnye a devizahiteleknek, addig nem fognak tömegesen forintban eladósodni az ügyfelek. Azt azonban ő is elismeri, hogy ez árazási kérdés is. Barcza György, a K&H vezető elemzője ezzel kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy a bankok árazási politikája üzleti döntés. Más kockázatokat hordoz egy deviza-, illetve forinthitel és jelentős a forrásköltség közötti különbség, így közgazdaságilag is érthető, hogy nem egyformák a hitelkamatok.

Nyeste kifejtette: a devizahiteleken csupán amiatt van több nyeresége a bankoknak, mert az ügyfelek általában forintszámláról törlesztenek, így az átváltási marzsból származó bevétel pluszként jelentkezik. Ha azonban megnézzük a mai magyar banki árazási számokat, jól látható, hogy a devizahitelekből származó marzsjövedelem már jócskán három százalék alatt van, főként azért, mert az emelkedő kamatkörnyezetből származó forrásköltség-növekményt a bankok nem hárítják át teljes mértékben az ügyfelekre.

Duronelly Péter szerint az MNB az év végéig 6,50 százalékig csökkentheti a kamatokat, a további kamatcsökkentés azonban kétségtelenül az európai kamatkilátásoktól függ. Ezzel kapcsolatban - hangsúlyozta - egy dilemma megválaszolása után lehet többet mondani. Kérdés: el tud-e szakadni a globális, ezen belül is az európai gazdaság növekedése az amerikaitól vagy némi késleltetéssel leköveti annak lassulását.

Egyelőre úgy néz ki, hogy az első változat érvényes; ebben az esetben az európai kamatok további emelkedése valószínűsíthető, így lehet, hogy a hazai kamat akár meg is ragad 6,50 százalékon. Ha azonban az amerikai lassulás mellett Európa azért növekszik erősen, mert a szokásos késleltetett hatások még nem jelentkeznek az európai konjunktúrában és az év végével mégis visszaesik az unió növekedése, akkor nem kell számottevő európai kamatemelésre és hozamemelkedésre várni, és ebben az esetben a jövő évben is lehet tere az MNB-nek az irányadó kamat csökkentésére.