A magyarok és a hal

2001.12.11. 15:28
A magyarok nagyon szeretik a halat, mégis ritkán esznek belőle. Ha egy vaskos csabak, esetleg cifra kölönte diplomás, fiatal vagy középkorú budapesti férfit lát, meneküljön, mert ez az alcsoport különösen kedveli a pikkelyes hidegvérűeket. A falusiak felannyira sem buknak a halra, mint a fővárosiak. Mindez a Gfk felméréséből derül ki.
A magyarok - kivéve a Duna alsó folyásánál élő népességet - legendásan kevés halat esznek, az európai átlag töredékét. A Gfk mégis azt állapította meg, hogy "a felnőtt lakosság közel kétharmada szívesen eszik halat." Ez valószínűleg olyan lehet, mint amikor az Index Halügyi Szakírója azt állítja, hogy szívesen elmosogatna, mivel az érzelmi alapú (gyakran félelemből táplálkozó) kijelentést ritkán követi tett.

Havi nem egészen kettes átlag

Ugyanúgy, mint a 80-as évek végén, az átlagos állampolgár két és fél hetenként eszik halat. A magasabb jövedelműek nem csak hogy többször vásárolnak nyálkás hidegvérűt - ez egészen természetesnek tűnik - de nagyobb rokonszenvpontszámot adnak a szálkás ételeknek, mint a szegényebbek.

Kisvárosi halgyűlölők

A lápi pócról és rokonairól korábban nagyjából hasonlóan vélekedtek a kis falvak lakói és a városiak. Ez a helyzet mára megváltozott. Valami rejtélyes okból az 5 és 20 ezer közötti lakosú települések lakói szinte irtóznak a haltól és csak 5 hetente nyelnek torokra egy-egy szálkát, míg a fővárosiak majdnem minden héten megteszik ezt. A falusiak bő három hetente kockáztatják az életmentő orvosi beavatkozást.

Bioboltban nincsen keszeg

Az egészséges étkezés hívei a várthoz képest egyáltalán nem favorizálják a halat. A főzni tudók és nem tudók hasonló arányban kedvelik és utasítják el a víziállatokat.

A haspókok szektája

A magukat valamilyen okból a "haspók", illetve "ínyenc" kategóriába sorolók kiugróan sokszor nyúlnak a filézett jászkeszeghez. Ez a csoport - melynek részaránya a táplálkozást el nem utasítókon belül két év alatt 5-ről 9 százalékra emelkedett - remek leírást kapott a Gfk-tól. Íme:

"Szeretnek vendéglőbe járni, rokonszenves számukra a nemzetközi konyha. Felülreprezentáltak közöttük a férfiak, magasan képzettek, nagy jövedelműek, fiatalok és középkorúak. Értékrendjükben figyelemre méltó, hogy kedvelik a társaságot, nyitottak az újdonságokra, - és hedonisták. Mindez vásárlásaiknál az alacsonyabb árérzékenységben tükröződik, az impulzusokra való fogékonyságukban, és a kényelmes vásárlás iránti igényükben."