További Magyar cikkek
Az interjút oldalakra tagoltuk. Az alábbi témákat itt találja meg:
1. oldal: A sztrájkról
2. oldal: A hófrászról, a vasutasok felelősségéről
3. oldal: A bliccelésről, az utasok ismeretlen utazási szokásairól, a BKV-ról, a budapesti elővárosi közlekedésről
4. oldal: A leányvállalatok önálláságáról, a járműbeszerzésekről
Azért sikerült olyan nehezen időpontot kapnunk, mert bizonytalan az állása? Mert hallottunk ilyent.
Ezt attól kellene megkérdezni, aki ilyen pletykákat terjeszt. Nekem nem szólt senki, de remélem, időben szólnak.
Kulcspozíciónak számít egyébként MÁV-vezérnek lenni? Mert a sztrájk kapcsán elgondolkodtunk, hogy mekkora mozgástere van, és úgy tűnik, nincs sok: se leverni nem tudja, se a követeléseket megadni.
Ez a sztrájk be volt jelentve már tavaly áprilisban. Akkor mondta azt a VDSZSZ, hogy az éves bérmegállapodás miatt akkor nem tudnak sztrájkolni, de 2008-tól majd beindulnak, sztrájkolni fognak a tíz százalékért, megmondtam nekik, hogy fenyegethetnek bármivel, azt nem fogjuk kifizetni. Amikor idejöttem 2005 októberében, és láttam, hogy a Cargónál be lett ígérve a tíz százalék, már akkor mondtam, hogy ez egy őrültség, de akkor nem lehetett már visszalépni. Azt viszont fenntartom, hogy attól, hogy valaki kimegy egy másik cégbe, de ugyanazt csinálja, ugyanazon a helyen csinálja, ugyanolyan feltételek szerint csinálja, nem jár neki több pénz.
De akkor Gaskóéknak nem is igaz az az érvelése, hogy 25-30 százalékos bérveszteséget szenvednek el azok, akik kiszervezett cégeknél dolgoznak?
Ez már demagógia. Azokról a cégekről beszélnek, amelyek 1993-ban alakultak. Az, hogy azoknál a cégeknél 15 év alatt hogyan fejlődtek a bérek, attól függ, hogy maga a cég hogyan fejlődik. De azt megjósolni, hogy azért adjunk valakinek béremelést, mert jövőre rosszul fog dolgozni, és így rosszul fog teljesíteni a cége, erre én most minek fizessek tíz százalékot? Egyébként azóta már a bíróság is kimondta, hogy a tíz százalék plusz emelésért nem törvényesen, nem jogosan sztrájkolnak, hiszen erre hatályos megállapodás van közöttünk.
És a sztrájk másik célja, a már említett részesedés a Cargo (a teherszállító leányvállalat) eladásából?
A bíróság azt is csak sztrájkjogi szempontból vizsgálta. És azt mondta, hogy abban az ügyben lehet sztrájkolni, mivel ezzel kapcsolatban semmilyen korábbi kollektív megállapodás nem volt. De a bíróság nem azt mondta, a követelés jogos, hanem csak azt: jogszerű az azért folyó sztrájk. Azt, hogy a sztrájk tartalma jogos-e, egy polgári bíróság állapíthatja meg.
Lesz ilyen polgári peres eljárás?
Az MNB-től a MÁV-ig
Heinczinger István 1984-ben külgazdasági közgazdaként diplomázott a szentpétervári (akkor Leningrád) Zsdanov Állami Egyetemen. Angolul, oroszul és hollandul felső-, németül középfokon beszél. Munkáját a Magyar Nemzeti Bankban kezdte, egyebek mellett pénzügyi és gazdasági elemzések készítésével foglalkozott. 1985-től a Nemzetközi Kapcsolatok Minisztériumában dolgozik több munkakörben, egyebek mellett a minisztérium közigazgatási államtitkári titkárságát is vezette.
A magánszférába 1991-ben vándorol át, előbb az angol-magyar East-West Kereskedelmi Rt. vezérigazgatója, majd 1992-től az osztrák Demexco GmbH-nál dolgozik, előbb budapesti kirendeltség-, majd moszkvai irodavezető. Még szintén Moszkvában a De'mak Rt. vezérigazgatója 1994-ben, egy évvel később már ismét Budapesten a magyar-holland Boma-H Kft. gazdasági igazgatója. Innen kerül az ITD Hungary kirendeltségvezetői székébe Hágába, ahol 2000-ig marad. Ekkortól a Siemens közlekedési ágazatának ügyvezető igazgatója 2005-ig, amikor a MÁV-hoz kerül általános vezérigazgató-helyettesnek, majd vezérigazgatónak.
Igen, elindítottuk.
Egyébként tett bárki olyan ígéretet a munkavállalóknak, hogy a Cargo-eladást követően a nem Cargo-dolgozók kaphatnak bármilyen összegű juttatást? Gondolunk itt arra, hogy Gaskó István Kóka János egy 2005-ös ígéretére hivatkozik, amelyről leveleztek is.
Egyoldalú levelek vannak, amiket megkaptunk mi is. Ezekben a Vasutasok Szakszervezete és a Gaskó úr által vezetett Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete valóban hivatkozik korábbi megbeszélésekre, és azt kérik, tájékoztassák őket, mi lesz a juttatások kifizetésének módja. Ilyen levelekre soha nem érkezett válasz a minisztériumból. Én 2005. október 1-je óta vagyok itt, hogy mi volt azt megelőzően, azt nem tudom. Azóta arról nem volt szó, hogy fizetni fogunk, hanem azt mondta Kóka miniszter úr, hogy meg kell vizsgálni, van-e rá lehetőség. Az apparátus már akkor jelezte, hogy a törvényt ezt nem nagyon teszi lehetővé, az mrp-be csak azt lehet bevonni, aki ott dolgozik.
Mi lesz a megoldás?
Nincs megoldás. Biztos, hogy mi nem fogunk fizetni.
És akkor sztrájkolni fognak a végtelenségig?
Nem tudom.
Ez azért egy elég speciális helyzet, nem? Mert egy átlagos bértárgyaláson van mondjuk egy 8 százalékos munkavállalói igény, és 2 százalékos munkáltatói ajánlat, aztán megállapodnak valahol 4-5 százalékon. De itt, úgy tűnik, nincs ilyen kompromisszumos lehetőség, ha jól értjük, nullát akar adni a MÁV.
Nullát, igen. Én nem fogok börtönbe menni. De nemcsak a 250 ezres követelésből, a tíz százalékból sem akarunk megadni semmit. A tíz százalék a Cargónál is úgy működött - bár ott sem értettem vele egyet -, hogy elküldtünk 1300 embert. Tehát ott nem romlott emiatt a cég hatékonysága, sőt.
Ez a börtön hogy jött ide?
Úgy, hogy a törvény szerint én nem fizethetek, a privatizációs törvény taxatíve felsorolja, hogyan lehet a bevételből kifizetni.
A minisztérium elállt ön mellől? Úgy hallottuk, ezt a sztrájkot egyedül kell megoldania, és ebbe fog belebukni.
Semmi gond, emelt fejjel fogok elmenni a cégtől. De az biztos, hogy amíg én itt vagyok, egy fillért nem fogok nekik kifizetni. Legalább, amíg az igazságügy-miniszter és a következő kormány leendő igazságügyi minisztere nem ad előre mentességet az elkövetkező húsz évre, hogy nem követtem el semmilyen állami vagyon elleni bűncselekményt.
Ezek szerint akkor a MÁV és a VDSZSZ között nincsenek is érdemi tárgyalások?
Igen, ez hetek óta így megy, ezek tizenöt perces megbeszélések. Annyi van, hogy időről időre jönnek különféle technikai ötletekkel, például, hogy variáljunk a munkaidővel. Ugyanez van a cargós pénzzel is: elindultak bruttó 750 ezerről, és lementek ugyan 250 ezerre, de ez már nettó, aminek a bruttója 550-600 ezer forint, alig kevesebb az eredeti követelésnél.
Mennyi kárt okozott a MÁV-csoportnak a február 1-jén kezdődött sztrájk?
Nettóban, tehát a megspórolt kiadásokat is figyelembe véve, február elseje és hetedike között 800 millió forint, az utolsó, 25-i sztrájk viszont csak minimális veszteséget hozott. Az összes kár olyan 1 milliárd forint körül van.
A tíz százalékos követelés kielégítése 6,3 milliárd forintba kerülne. Ha elérik ezt a kárértéket, akkor nem fogják azt gondolni, hogy a francba, mégis egyszerűbb lett volna kifizetni a kért pénzt? Vagy a VDSZSZ kivéreztetésére gyúrnak, hogy előbb-utóbb úgyis el fog fogyni a sztrájkalap?
Nem, ebben nem gondolkodunk. Nagyjából ki tudjuk számolni, mennyi a sztrájkalap: az elmúlt hét évben nem volt sztrájk, tudjuk, mennyit utalunk nekik, hiszen a VDSZSZ esetében a munkáltató vonja le a szakszervezeti tagdíjat. Tudjuk, hány tagjuk van. De a pénzzel kapcsolatban továbbra is azt mondom: ez egy elvi, nem pénzügyi kérdés. Nem engedek egy ilyen zsarolásnak, hiszen egyszer már megállapodtunk egy 6,9-os emelésben, még ha azt a VDSZSZ, bár elfogadta, nem is írta alá.
Gaskóék láthatóan taktikáznak azzal, hogy mikor hirdetik meg, és mikor fújják le a sztrájkot.
Igen, legutóbb vasárnap délután fél négykor küldték el a vezérigazgató titkárságára a tájékoztatást, hogy nyolc és fél óra múlva újrakezdik a sztrájkot. Sehová máshová nem küldték el a faxot és az e-mailt, csak nekem. Majd 15.53-kor küldtek még egyet, hogy üljünk le egyeztetni az elégséges szolgáltatásról. Ha a személyi titkárom nem itt lakik a közelben, akkor Gaskó úr kiállhatott volna ide, a MÁV-székház ajtajához a sajtó elé, hogy a MÁV nem hajlandó tárgyalni az elégséges szolgáltatásról, mert nem is tudunk az ajánlatról.