További Magyar cikkek
A 2007-es év a munkanap-áthelyezés rekordját hozza: az idén egyre sem volt szükség, 2005-ben és 2004-ben kettő-kettő volt, ám jövőre hat szombaton is dolgoznunk kell - igaz, cserébe hosszú hétvégék sora jön. A tíz munkaszüneti napból 2007-ben több keddre vagy csütörtökre esik, így a mindenkori szakminiszter elrendelheti, hogy az ünnep és a hétvége közé eső hétfő, illetve péntek úgynevezett pihenőnap legyen, amelyet az előtte vagy utána lévő szombaton dolgozunk le. A szociális és munkaügyi miniszter már döntött is erről, bár a Világgazdaság értesülése szerint az elkészült rendelettervezetet a héten még több tárca is véleményezi. A megszakítás nélkül üzemelő vagy a munkaszüneti napokon is működő vállalkozásokat, munkaköröket mindez nem érinti.
Megoszlanak a vélemények arról, hogy a hétvégi feladatvégzéssel járó lazább fegyelem okoz-e pluszkiadást a cégeknek vagy sem. A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb (2004-es) adatai szerint az üzleti szférában egy teljesített munkaóra 1631 forintba kerül egy átlagos munkaadónak. Ha a munkanappá nyilvánított szombatokon a dolgozó például "ellógja" a munkaidő felét, akkor ez 6500 forint olyan többletkiadást jelent a vállalatnak, amely mögött nincs teljesítmény.
Naptárhatások
Az ünnepek héten belüli elhelyezkedése, gazdasági hatásai makromegközelítésben is bizonytalanságot eredményeznek: már magának a teljesítménynek a számbavétele is nehézségekbe ütközik. Alapvetően befolyásolja a folyamatokat az eggyel több nap (szökőév esetében), a munkanapok eltérő száma, de még az is, hogy a hét mely napja esett bele a megfigyelési időszakba.
A kiskereskedelmi forgalomban például nem mindegy, hogy az adott hónapban hány péntek és szombat van, az ipari termelésben pedig akkor lehet jobb az eredmény, ha a hét közepi napokból több kerül a megfigyelt időszakba, mint a viszonyítási alapba - állapította meg már néhány éve is a Magyar Nemzeti Bank szakértőinek statisztikai elemzése. Pedig akkor még az a vigaszuk is megvolt a gazdasági folyamatokat figyelőknek, hogy legalább a legfontosabb teljesítménymutatóban, a GDP-növekedésben nem jelentkezik a naptárhatás.
Lassulhat a gazdaság
2004-ben viszont már felmerült a gyanú, hogy a nemzetközi tapasztalatok szerint a legerőteljesebb tényezőnek számító szökőnaphatás a magyar gazdaságban is érvényesül: végül a modellek az első negyedéves GDP-ben 0,9-1 százalékpontos eltérést mutattak a kiigazított és kiigazítatlan adatok között. Márpedig kiigazítani muszáj, hiszen a gazdasági teljesítményről akkor kapunk valós képet, ha a változást kifejező mutatókat megtisztítjuk az összes olyan tényezőtől, amely akadályozza, hogy két ugyanolyan időszakot vessünk össze. Az idén a Központi Statisztikai Hivatal bejelentette, hogy a GDP-számokban már 2001-ig visszamenőleg a munkanaphatás nyomaira bukkant. Ráadásul úgy tűnik, ez a hatás egyre erőteljesebb: míg a 2000-es évek elején 0,1 százalékpontos különbségeket okozott a munkanapok eltérő száma, addig 2004-től már többször jelzett 0,3 százalékpontos különbséget a kiigazított és kiigazítatlan adatok között a KSH.
Legutóbb például éppen a héten állt elő ez a helyzet: a második negyedévben (igaz, csak az előzetes számok szerint) 3,6 százalékos volt a bővülés, de a kettővel kevesebb munkanap hatását kiszűrve 3,9 százalékot jelzett a KSH. A Világgazdaság a magyar adatok esetében igyekszik következetesen a tisztított adatokat közölni első helyen. Jövőre a keddi és csütörtöki ünnepnapok még nagyobb fejtörést okozhatnak, hiszen egy-egy ilyen esetben három nap súlya is változhat a héten: az ünnepnapon kívül a hétfői, pénteki pihenőnap és a "munkás" szombat gazdasági erő szempontjából való felmérése is komoly kihívást jelent.